Apák és fiúk a kispadon

Egy Manchester United elleni Ligakupa-győzelemmel debütált a Derby County kispadján Nigel Clough, akit pár nappal a meccs előtt neveztek ki a csapat élére. A szakembernek azonban nem lesz könnyű dolga, ha méltó akar lenni a nevéhez, hiszen édesapja, Brian Clough egykoron bajnokságot is nyert a klubbal. Persze, nem ő az első tréner a sportág történetében, aki apja nyomdokaiba lép.

Ahogy az élet egyéb területein, a labdarúgásban sem számít ritkaságnak, ha egy gyerek ugyanazt a foglalkozást választja, mint az apja. Fiatalon persze vélhetően kevesen álmodoznak arról, hogy edzők lesznek, a cél általában a játékos-pályafutás, annak azonban gyakran egyenes folytatása az edzői karrier, és ha valaki közvetlen példát lát maga előtt, akkor valószínűleg még könnyebb a váltás. Ráadásul a név vonzó lehet azon klubok számára, ahol már az apa is megfordult, még ha ez egyben teher is az ifjabb generáció számára.

Angliában a Clough-ok előtt egy família tagjai mondhatták el magukról, hogy az apa és a fiú is dolgozott ugyanannál az egyesületnél, sőt, a két Dodgin két klubnál is követte egymást. Idősebb William Dodgin, vagy ahogyan Angliában mindenki ismerte, Bill, 1949 és 1953 között ült a Fulham kispadján, amely idő alatt fia, ifjabb William Dodgin is a csapat tagja volt. A fiú 1952-ben éppen azért hagyta ott a gárdát, mert úgy érezte, hogy édesapja miatt túl sok kritikát kap (bár könnyen lehet, hogy a váltásban annak is szerepe volt, hogy a Fulham kiesett az élvonalból), és az Arsenalhoz igazolt, ahol kilenc éven keresztül játszott, miközben apja 1953-ban átvette a Brentford irányítását. Idősebb Dodgin 1957-ig vezette a brentfordi együttest a harmadik vonalban, és végül a Bristol Rovers kispadjáról vonult vissza. Fia ennél a klubnál nem edzősködött, a másik kettőnél viszont igen. Ifjabb William Dodgin 1969-ban lett a Fulham mestere, amikor a londoni klub a harmadik vonalban szerénykedett, és egy év alatt feljebb juttatta a csapatot. Egészen 1972-ig edzősködött itt, majd a Northampton Townhoz szerződött, de később megint apja nyomdokaiba lépett, amikor 1976-ban elvállalta a Brentford irányítását, ahol négy éven keresztül tevékenykedett.

Szintén két csapatnál követte egymást a kispadon Ivica és Amar Oszim is, akik közül az apa számít sokkal ismertebbnek. Ivica Oszim játékosként 16 alkalommal szerepelt a jugoszláv válogatottban, amelynek később szövetségi kapitánya is volt. Edzői karrierjét a Zseljeznicsarnál kezdte, amelyet 1978 és 1986 között irányított - ő volt a tréner 1986-ban a Videoton elleni UEFA-kupa elődöntő idején is. Fia szintén Szarajevóban kezdett futballozni, azonban nem futott be olyan sikeres pályát, mint az apja, edzőként viszont már megközelítette a ő eredményeit. Miután 2001-ben átvette a Zseljeznicsar irányítását, két bajnoki címet is szerzett az egyesülettel. Apja időközben a japán JEF United Icsihara mestere lett, ahová fiát is vitte pályaedzőnek, amikor pedig Ivicát kinevezték a japán válogatott élére, a klubnál úgy vélték, hogy munkáját a legsikeresebben a fia folytathatná. Amar azonban nem sokáig maradt a JEF United trénere, a gyengébb eredmények miatt egy éven belül menesztették. Persze így is akad még néhány klub, ahol az Oszim név jól cseng, hiszen az apja korábban a Panathinaikosznál és a Sturm Graznál is dolgozott.

A Lucescu család története még kacifántosabb. Az édesapa, Mircea az egyik legismertebb román edző, aki volt szövetségi kapitány is, és olyan egyesületeknél dolgozott, mint a Dinamo és a Rapid Bucuresti, a Brescia, a Pisa, az Internazionale, a Galatasaray vagy a Besiktas, jelenleg pedig a Sahtart irányítja. Doneckben edzősködött 2005 novemberében is, amikor az ukrán együttes az UEFA-kupában azzal a Rapid Bucurestivel találkozott, ahol az idő tájt fia, Razvan volt a tréner. Az ifjabbik Lucescu egykoron kapusként ismerkedett meg a futballlal, és hat különböző román klubban is védett, köztük a Rapidban is, amelynek 2004 és 2007 között volt a szakvezetője. Méltó is volt az apja múltatjához, mert míg idősebb Lucescu egy bajnoki címet és egy kupát nyert a Rapiddal, addig fia egy kupagyőzelemmel gyarapította a klub trófeagyűjteményét, ráadásul az UEFA-kupában egészen az elődöntőig menetelt a csapattal.

Mindezt ifjabb Dusan Uhrin egyelőre nem mondhatja el magáról, igaz, neki különösen nehéz dolga lesz, ha meg akarja ismételni apja sikereit, hiszen idősebb Dusan Uhrin 1996-ban a cseh válogatottal ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon. Viszont rengeteg lehetősége van arra, hogy ugyanott dolgozzon, elvégre idősebb Uhrin 13 egyesületnél fordult meg (többek között a Sparta Prahánál, az FK Teplicénél, az AEL Limasszolnál, a Maccabi Haifánál, az AIK Stockholmnál és a Dinamo Tbiliszinél), és nem csak a cseh, hanem a kuvaiti válogatottat is irányította. Fia eddig csak a Bohemians Prahánál töltötte be ugyanazt a pozíciót, mint apja.

A topligák közül egyedül a francia bajnokságban fordult elő, hogy ugyanannál a klubnál apa és fia is megfordult szakvezetőként. Gérard Banide két alkalommal is irányította az AS Monacót, először 1979 és 1983 között, majd 1995 tavaszán, de ennél sokkal hosszabb időt töltött el a nagyhercegség csapatának szakmai stábjában, hiszen 1990 és 2005 között a klub utánpótlását irányította. Nem meglepő, hogy fia, Laurent is Monte-Carlóban kezdett el futballozni, de nem volt elég tehetséges ahhoz, hogy profi szerződést kapjon, így aztán megszerezte az edzői diplomát, és szintén a Monacónál kapott állást. Apja visszavonulását követően Laurent vette át a klub utánpótlásának vezetését, és amikor 2006 októberében menesztették Bölöni Lászlót, akkor őt nevezték ki a helyére. Laurent Banide nem végzett rossz munkát, hiszen az utolsó előtti helyről a kilencedik pozícióba vezette a csapatot, ennek ellenére a szezon végeztével nem hosszabbítottak vele szerződést.

Michael Laudrup játékosként és edzőként is túlnőtt az apján

Talán az egyetlen fiú, aki felülmúlta apját ugyanannál a klubnál az edzői pályán, az Michael Laudrup. Apja, Finn Laudrup, aki maga is sokszoros válogatott volt, 1973-ban lett a Bröndby játékos-edzője, amely akkoriban csak az alacsonyabb osztályokban vitézkedett. Finn nem is maradt sokáig az egyesületnél, és később is csak mint játékos tért vissza akkor, amikor a koppenhágaiak már a másodosztályban szerepeltek, és sokat tett azért, hogy a csapat felkerüljön a legjobbak közé. Idősebbik fia, Michael éppen akkor mutatkozhatott be a felnőttek között, és később rendkívül sikeres karriert futott be, amelyet követően a kispadon is megállta a helyét. Edzői pályafutását pedig éppen a Bröndbynél kezdte, amelyet 2002 és 2006 között irányított, és ez idő alatt nyert egy bajnokságot és két kupát is a csapattal.

Persze magyar példák is akadnak, sőt, hazánkban olyan is előfordult, hogy apa és fia ugyanazzal a csapattal bajnokságot nyert edzőként. Várhidi Pál futballistaként 15, szakvezetőként pedig hét évet töltött el az Újpestnél, és irányításával a lila-fehérek négyszer végeztek az első helyen. Fia, Péter természetesen a Megyeri úton kezdett el futballozni, de mindössze négy mérkőzésen szerepelt az élvonalban. Később megfordult a BVSC-nél is, ahol edzői karrierje is kezdődött, de 1994-ben ő is Újpesten vállalt munkát, mégpedig a klub utánpótlásánál. 1996-ban a lila-fehérek pályaedzője lett, és 1997 őszén, Nagy László távozását követően ő vette át az első csapat irányítását, a szezon végén pedig bajnoki címet ünnepelhetett a gárdával.

Várhidi Péter a szövetségi kapitányi pozíciót is betöltötte, amit édesapja nem mondhatott el magáról, utódja, Bozsik Péter viszont apja nyomdokaiba lépett, amikor kinevezték a válogatott élére. Bozsik József a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyobb egyénisége, az Aranycsapat tagja, aki 101 válogatottságával rekorder hazánkban. Ő rövid ideig ült a válogatott kispadján: 1974 nyarán nevezték ki, de egészségügyi okok miatt mindössze egyetlen találkozón, Ausztria ellen irányíthatta a nemzeti tizenegyét. Fiának ennél valamivel több idő jutott: a 2002-ben a Zalaegerszeggel bajnokságot nyert Bozsik Péter 2006 márciusában lett szövetségi kapitány, de fél év elteltével, a Málta elleni vereséget követően lemondott posztjáról. Ő hét összecsapáson vezethette a magyar válogatottat.

Mészöly Géza apjától vehette át a bajnoki ezüstérmet, miután második lett az Újpesttel 2006-ban

Egy másik volt magyar szövetségi kapitány fia is leülhetett ugyanarra a kispadra, mint édesapja, még ha nem is a válogatottnál - legalábbis egyelőre. Mészöly Kálmán neve összeforrott a Vasassal, ahol játékosként 13 évet töltött el, edzőként pedig négy időszakban is irányította az angyalföldi egyesületet. Fia, Géza futballistaként szintén a piros-kékeknél töltötte karrierje nagy részét, edzőként viszont az Újpesten mutatkozott be az élvonalban. Három éven keresztül vezette a lila-fehéreket, és két bajnoki ezüstérmet is nyert, 2006 óta viszont ő is a Vasas mestere.

www.infosport-focivilag.hu