Ez az egyesület a Brazíliában rendkívül népszerű futsalt, azaz teremfocit űzte, és Pato vezérletével hamarosan a régió egyik legjobbja lett ebben a műfajban.
Az 1994-es világbajnokságot követően csak Bebetinhónak becézet Alexandre hat és fél évesen nyerte meg első trófeáját a klubbal, amikor is egy regionális tornán végeztek az élen, azonban a kupa mégsem lett a csapaté - az edző ugyanis annyira megsajnálta a második helyezett gárda játékosait, hogy nekik ajándékozta a díjat!
Pato ezt később persze alaposan bepótolta, hiszen a következő három évben viadalok egész sorát nyerte meg a Grémio Industriallal, és az esetek többségében a gólkirályi cím is az övé lett. A klubot 1998-ban hagyta ott, ezt követően mindig éppen aktuális iskolájának csapatában játszott, továbbra is rendkívül eredményesen - a helyi oktatási intézmények szinte versengtek azért, hogy soraikban tudják az ifjú tehetséget, aki ennek köszönhetően rendkívül gyakran váltott sulit.
Tizenkét esztendősen éppen a Colégio Mater Dei nevű iskolába járt, és bekerült egy helyi suliválogatottba, amely részt vett a Copa Mercosul nevű tornán. Ez már kifejezetten rangos viadalnak számított, olyan klubok is részt vettek rajta, mint az argentin Boca Juniors vagy River Plate, illetve a neves brazil egyesületek közül az Internacional és a Grémio.
Patóék ebben a mezőnyben lettek harmadikok, Alexandre pedig 14 találattal gólkirályi címet szerzett, nem csoda, hogy felfigyeltek rá. Elsőként a Grémio szerette volna szerződtetni, de család nem engedhette meg magának, hogy leköltözzön Porto Alegrébe, így annyiban maradtak, hogy pár évvel később visszatérnek az ajánlatra.
Az Internacional azonban megelőzte városi riválisát: egy éve rá ők is elhívták Patót, először egy egyhetes próbajátékra. A 13 esztendős srác az apjával együtt utazott el Porto Alegrébe, és remekül szerepelt a tesztelésen, 57 jelentkező közül őt is kiválasztották, az Internacional bentlakásos futballiskolájába költözhetett.