A Bosman-éra előtt időszakban persze hasonló "mutatvány" nem volt lehetséges, hiszen korábban az egyszerre pályán lévő légiósok számát három főben korlátozták.
Azonban ha a múltban kutatunk, mégis találunk példát. Szigorúan véve az első olyan eset, amikor egy csapatban egyetlen olyan futballista sem szerepelt, aki játszhatott volna abban a válogatottban, amelyik országot a klubja képviselte a Liverpool volt.
Az angol klub 1892-ben első hivatalos mérkőzését úgy játszotta, hogy a csapat csak skót labdarúgókból állt! Ennek persze megvolt az oka: az egyesület az Evertonból kiválva jött létre, jobban mondva úgy, hogy a másik liverpooli gárda tagjai (három játékos kivételével) elköltöztek a Goodison Parkba, és az Anfielden maradtak egy új klubot alapítottak, a focistákat pedig Skóciából importálták.
Az ezt követő időszakra azonban már igaz, amit az első mondatunkban írtunk, és Jean-Marc Bosmanra, illetve az ő pere után hozott szabályokra volt szükség, hogy megszűnjön a korlátozás a légiósok számát tekintve. Ez persze még mindig nem jelentette azt, hogy egy csapatnak feltétlenül hazai focisták nélkül kell kiállnia, de csak idő kérdése volt, hogy ez mikor történik meg, és a jeget végül a Chelsea törte meg.
A londoni egyesület mestere, az olasz Gianluca Vialli 1999. december 26-án, a Southampton elleni bajnokin olyan kezdő tizenegyet küldött pályára, amelyben nem hogy angol, de még brit vagy ír játékos sem szerepelt. A történelmet író csapat összeállítása a következő volt: De Goey - Petrescu, Emerson Thome, Leboeuf, Babayaro, Ferrer, Deschamps, Poyet, Di Matteo, Ambrosetti, T-A. Flo. Csereként viszont két angol is pályára lépett, a 74. percben Ambrosettit Harley, majd a hajrában Petrescut Morris váltotta. Angliában később a Chelsea tettét az Arsenal is megismételte, amellyel még az is előfordult, hogy még a kispadon sem ült angol játékos - volt időszak, amikor Ahsley Cole-on kívül rendszeresen csupa légiós játszott Arsene Wenger együttesében.
A benini Latoundji és a brazil Franklin az ominózus Cottbus-meccsen
Az angol Premier League után a topligák közül a német Bundesliga volt a következő, ahol valamelyik csapat csupa légióssal állt ki egy meccsre. Az Energie Cottbus azonban mindössze ennyiben hasonlított a Chelsea-re, hiszen míg a londoniaknál többségében klasszis futballisták alkották a gárdát, addig a keletnémet együttesnél olcsón leigazolható kelet-európai vagy éppen egzotikus játékosok alkották a légiót. A sokat emlegetett összecsapásra 2001. április 6-án került sor, amikor az Energie a Wolfsburgot fogadta, és az alábbi kezdő tizeneggyel futott ki a pályára: Piplica - Hujdurovics, Vata, Mátyus, Latoundji, Reghecampf, Miriuta, Akrapovics, Kobylanski, Franklin, Labak. Mint láthatjuk, akadt az együttesben bosnyák, magyar, albán, lengyel, horvát és román focista is, mellettük pedig egy benini és egy brazil alkotta a gárdát. Ráadásul a három csere egyike sem volt német, hiszen Eduard Geyer edző a svéd Rödlundot, a román Sabin Iliét és a lengyel Wawrzyczeket küldte pályára - mindhiába, a végeredmény 0-0 lett.
A sorból természetesen a Ligue 1 sem maradhatott ki, a franciáknál csupán 2003 augusztusáig kellett várni az első, és mindezidáig egyetlen ilyen esetre. Ekkor az Olympique Marseille az Auxerre-t fogadta a Vélodrome stadionban, és bár a csapatban több olyan játékos is szerepelt, aki Franciaországban született, ha azt nézzük, hogy ki melyik nemzet válogatottjában lépett, vagy léphetett volna pályára, akkor egyetlen olyan futballistát sem találunk, aki felhúzhatta volna a Les Bleus mezét. Az OM összeállítása a következő volt: Runje - Beye, Meité, Van Buyten, S. N'Diaye, Hemdani, Celestini, Vachousek, Drogba, Szicsov, Mido. Közülük Meité, Beye, Hemdani és N'Diaye is Franciaországban született, de végül mindegyikük más válogatottat választott: Beye és N'Diaye szenegáli, Meité elefántcsontparti, Hemdani pedig algériai mezt húzott fel - pedig utóbbi játékos utánpótlás-szinten még a franciákat képviselte!
Az olaszoknál természetesen az Internazionale volt az első internacionális - igaz, nem a Serie A-ban, hanem a Bajnokok Ligájában. A 2005-2006-os kiírás csoportkörének ötödik fordulójában, az Artmedia Petrzalka elleni hazai összecsapáson Roberto Mancini kihagyta a védelemből Materazzit és Favallit, és ezzel bekerült a történelemkönyvekbe. Az Inter csapata az alábbi játékosokból állt az emlékezetes napon: Júlio César - J. Zanetti, I. Córdoba, Samuel, Womé, Figo, Cambiasso, Verón, Solari, Adriano, Recoba. Az Inter nyert is 4-0-ra, és Adriano mesterhármast ért el.
A BL-ben ugyanakkor nem ez volt az első, csupa légiósból álló gárda, hiszen két évvel korábban a skót Rangers már produkálta ezt. A glasgow-i csapat a görög Panathinaikosz ellen idegenben játszott 1-1-es döntetlent egy olyan csapattal, amelyben sem a kezdő tizenegyben, sem a csereként beküldött focisták között nem volt skót játékos, sőt, a pályára lépett 13 labdarúgó 11 különböző országból érkezett... És hogy kik is alkották ezt az együttest? Nos, a névsor a következő: Klos - H. Berg, Moore, Ball, Hizanisvili, Capucho, Émerson, Arteta, P. Lövenkrands, S. Arveladze, Mols.
Visszatérve az európai bajnokságokhoz, még kettő olyanról tudunk, ahol ilyen mértékben építettek a külföldi labdarúgókra. Az orosz pontvadászatban a Dinamo Moszkva került be emiatt is a történelemkönyvekbe, amikor a 2005-ös bajnokság 21. fordulójában az FK Moszkva vendégeként kapott ki 2-1-re az alábbi gárdával: Nuno - Tanaszijevics, Ribeiro, Frechaut, Enakarhire, Costinha, Maniche, Szeitaridisz, Prohorenkovs, Danny, Derlei.
Mint látható, a Dinamónál a portugálok vitték a prímet, hatan játszottak a csapatban, 2006 tavaszán a lengyel Pogon Szczeczinnél viszont a brazilokban bíztak feltétel nélkül, aminek köszönhetően a klub 16 játékost igazolt Szambaországból, akik közül tízen ott voltak a pályán 2006 áprilisában, a GKS Belchatów elleni bajnokin - a tizenegyedik pedig egy szlovák kapus volt. Az összeállítás: Peskovic - Valdir, Batata II, Matheus, Amaral, Cleison, Fabinho), Anderson,, Júnior, Andradina, Wagner. A brazil projekt kudarccal végződött, a légiósok többségét elzavarták, a Pogon pedig kiesett az élvonalból.