Csak az első helyért nem volt szoros verseny a Serie A-ban

Az aranyéremért folytatott küzdelem megint nem hozott sok izgalmat a Serie A-ban, hiszen az Internazionale rendkívül magabiztosan utasította maga mögé riválisait, mögötte azonban mintha egy kicsit sűrűsödött volna a mezőny. Ugyan a dobogóra megint a megszokott nagycsapatok állhattak fel, de a Genoa remeklése jól mutatja, hogy megfelelő szakmai munkával közel lehet kerülni az élmezőnyhöz.

Az Internazionale a kilencvenes években hiába hajszolta a scudettót, az elmúlt időszakban viszont egyeduralkodóvá vált az olasz labdarúgásban. A 2006-os aranyérmet még a zöld asztal mellett ítélték oda a klubnak, azonban az ezt követő három idényben a csapat már a pályán szerezte meg a bajnoki címet, így aztán az idei elsősége sem jelentett meglepetést.

Más kérdés, hogy a legtöbb szakértő úgy vélte: a milánóiaknak jobban meg kell majd küzdeniük az elsőségért, mint a korábbi években. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt, a José Mourinho által irányított gárda még úgy is magabiztosan nyerte meg a pontvadászatot, hogy a portugál edző elsődleges taktikai elképzelései nem nagyon váltak be.

Mourinho a Chelsea-nél is alkalmazott 4-3-3-as felállást szerette volna játszatni a csapattal, azonban a nyáron igazolt két szélső, a brazil Mancini és a portugál Ricardo Quaresma egyaránt csődöt mondott. A szakember nagyságát jelzi, hogy még idejében váltani tudott, nem ragaszkodott görcsösen az elképzeléséhez, más kérdés, hogy ennek köszönhetően sokan éppen azt vetik a szemére, hogy semmi újat nem hozott elődjéhez, Roberto Mancinihoz képest.

Tény, hogy Mourinho szinte ugyanazzal a kerettel és taktikával szerezte meg a bajnoki címet, és a BL-ben ugyanúgy sikertelen maradt, mint elődje, azonban a portugál mester személye így is megmozgatta egy kicsit az állóvizet az olasz futballban.

A nyáron pedig ismét megpróbálhatja, hogy a saját elképzeléseinek megfelelően alakítsa a keretet, amelynek elsősorban a támadó részlege szorul egy kis erősítésre: Zlatan Ibrahimovic egymaga több találatot szerzett, mint a többi csatár együttvéve. Ibra 25 góllal lett a liga legeredményesebb labdarúgója, az Inter pedig az egyedüli gárda volt, amely az egész szezon során megőrizte hazai veretlenségét.

Az ezüstérem a Juventus birtokába került, ám a torinóiak ezzel együtt is csalódásként élték meg a szezont, és már pár fordulóval a zárás előtt menesztették Claudio Ranieri edzőt. A tréner a jelek szerint továbbra sem tudja lemosni magáról az örök második jelzőt, és a Juve megint trófea nélkül maradt, de a legnagyobb probléma a hírek szerint az volt, hogy a szakember a szezon végére elveszítette a kulcsjátékosok bizalmát.

Ranieri igyekezett minél több fiatalt beépíteni a csapatba, de az öltözőben a jelek szerint továbbra is a nagy öregek (Pavel Nedved, Gianluigi Buffon, Mauro Germán Camoranesi és legfőképpen Alessandro Del Piero) voltak a hangadók. A csapatot sújtó sérüléshullám sem jött túl jól a Juvénak, amely a következő szezonra máris megszerezte a brazil Diegót, ami taktikai átalakítást is ígér - még ha a leendő szakvezető személyét nem is tudni.

A futballtörténet utolsó Iaquinta-Maldini fejpárbaja

Az AC Milannál viszont máris nyilvánosságra hozták, hogy ki fogja irányítani a gárdát, Carlo Ancelotti távozásával ugyanis egy hosszú korszak zárult le. A Chelsea-hez szerződő tréner nyolc éven keresztül irányította a csapatot, és elsősorban a nemzetközi porondon volt sikeres, az olasz bajnokságban kevésbé, és sokszor úgy tűnt, hogy túlságosan is ragaszkodik néhány futballistához, illetve az általa ideálisnak tartott taktikához.

A Milant elsősorban idősnek tartott kerete miatt kritizálták, amiben volt is igazság, de a klub még így is odaért a dobogó alsó fokára, olyan rossz tehát azért mégsem volt Ancelotti munkája. A váltás azonban mindenképpen jót tehet a klubnak, főleg, ha nem csak a szakmai stábban, hanem a játékosállományban is megvalósul: annyi mindenesetre bizonyos, hogy Paolo Maldini visszavonulásával egy korszakos egyéniség távozik a gárdától.