Guardiola utat mutatott a Milannak és a Juventusnak

A Barcelona labdarúgócsapata a 2008-2009-es idényben minden létező trófeát begyűjtött, mégpedig egy olyan edzővel, akinek ez volt az első szezonja egy élvonalbeli csapatnál. Josep Guardiola példája követendő, hiszen a Juventus és az AC Milan vezetősége is hasonló lépésre szánta el magát a nyáron, vagyis olyan szakembert nevezett ki, akinek nincs vezetőedzői tapasztalata, viszont ezer szállal kötődik az egyesülethez.

Az európai sztárklubok általában alaposan meggondolják, hogy kit szerződtetnek edzőnek: az ilyen csapatoknál általában világklasszisok egész sora futballozik, akikkel az általánosan elterjedt vélekedés szerint a kezdő edzőknek sokkal nehezebb dolguk van.

Nem csoda, hogy a legnagyobb egyesületek az esetek többségében igyekeznek rutinos szakemberekre bízni a gárdát, olyanokra, akiknek korábbi eredményeik alapján van tekintélyük, rutinjuk. Kivételek persze mindig akadtak: a Chelsea például az 1990-es évek közepétől kezdve egymás után két olyan edzőt is foglalkoztatott, aki korábban egyetlen klubnál sem dolgozott, azonban mind Gianluca Vialli, mind az őt váltó Ruud Gullit játékos-edzőként állt munkába, vagyis nem csak a kispadról irányította a gárdát, hanem időnként maga is pályára lépett.

Az edzői rutin nélküli szakemberek kinevezése inkább a szövetségi kapitányi posztra volt jellemző az elmúlt években, nem véletlenül. A válogatott élén ugyanis a mindennapi munkának sokkal kisebb a jelentősége, a kapitányok "hozott anyagból" dolgoznak, esetükben sokkal fontosabb a motivációs tényező.

Így kerülhetett például a holland válogatott élére az egykori kiváló csatár, Marco van Basten, akinek szakmai rutinja kimerült az Ajax Amsterdam ificsapatánál eltöltött időszakban, míg Németországban Jürgen Klinsmannban látták a megoldást, annak ellenére, hogy a korábbi világklasszis csatár sehol sem dolgozott trénerként. Klinsmann sikeres kapitány lett, hiszen a 2006-os világbajnokságon a harmadik helyre vezette a Nationalelfet, Van Basten már kevésbé volt eredményes (bár két világversenyre is kijuttatta a holland csapatot) - később viszont klubedzőként mindketten megbuktak.

Van Basten az Ajaxnál, Klinsmann pedig a Bayern Münchennél kezdte a 2008-2009-es bajnokságot, de egyikük sem tudta befejezni az idényt. A jelenlegi brazil szakvezető, Dunga számára is a válogatott irányítása az első feladat, és ez nem is megy rosszul neki - az, hogy klubedzőként hogy állná meg a helyét, egyelőre még kérdéses.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Barcelona hívei kissé aggódva fogadták Josep Guardiola kinevezésének hírét tavaly nyáron. Tény, hogy a középpályás élő legendának számít a katalán egyesületnél, hiszen tagja volt az 1990-es évek Dream Teamjének, amely sorozatban három bajnoki címet nyert, 1992-ben pedig a BEK-et is elhódította. Edzőként azonban csak a klub tartalékcsapatánál tevékenykedett, és ott is csak egyetlen szezont töltött, igaz a 2007-2008-as idényben a Barca B remekül szerepelt, és feljutott a negyedik vonalba.

Ez azonban más szint, mint az első csapat irányítása az élvonalban, illetve a Bajnokok Ligájában, és nagy kérdés volt, hogy a Pep becenévre hallgató szakember hogyan boldogul a feladattal. Nos, egy év elteltével bátran kijelenthető, hogy fantasztikusan: Guardiolának sikerült megvalósítania azt, ami eddig csak nagyon keveseknek, jelesül hogy a látványos és stílusos játékot összepárosítsa az eredményességgel. A Barca megnyerte a bajnokságot, a spanyol kupát és a Bajnokok Ligáját is, miközben a futballínyenceket is maximálisan kielégítette.

Alighanem ez adta a bátorságot a Juventus és az AC Milan vezetőinek, hogy hasonló lépésre szánják el magukat: mind a két olasz sztárklub olyan edzővel vág neki a következő szezonnak, aki korábban nem dolgozott vezetőedzőként.

A Juventusnál Ciro Ferrara már két találkozón leülhetett a kispadra, hiszen Claudio Ranieri menesztését követően ideiglenesen őt nevezték ki. A Juve mindkét meccset megnyerte (a Siena, illetve a Lazio ellen), és ez elég volt a klub vezetőségének ahhoz, hogy véglegesítse Ferrara szerződését. Az egykori legendás hátvéd eddig a Juventus korosztályos csapatainál dolgozott, de nem edzőként, hanem egyfajta koordinátorként, inkább szervezeti kérdésekkel foglalkozott, mint a mindennapi tréningekkel. A papírjai persze megvannak ahhoz, hogy a Serie A-ban dolgozhasson: az UEFA Pro-licencet még 2008-ban szerezte meg, ugyanakkor, amikor például Moreno Torricelli, Fabrizio Ravanelli vagy Alessandro Costacurta.

Az AC Milan által kinevezett Leonardónak viszont hiányzik a Pro-licence, más kérdés, hogy az olasz liga játékosként elért eredményei miatt kivételt tesz vele: az egykori világbajnoknak csak az A licencet kell megszereznie, amihez a tervek szerint idén meg is kezdi a tanulmányokat. A piros-feketék annak ellenére bíznak benne, hogy Leonardo semmilyen edzői tapasztalattal nem rendelkezik, eddig technikai igazgatóként dolgozott.

Nem lesz egyszerű dolga, hiszen a Milan hívei végre sikereket szeretnének látni, ugyanakkor a drukkerek abban bíznak, hogy az elmúlt időszakban egyre többet kritizált, és újítani nem nagyon tudó Carlo Ancelotti helyett sokkal bátrabban irányítja majd a csapatot.

www.global-soccer.eu