A június 18-án játszott csoportmeccsen 20 perc is elég volt a braziloknak, hogy eldöntsék - a 3-0-ra végződött - találkozót, így bizakodva várhatták a finálét - igaz, hasonlóan bizakodóak voltak a spanyolok is az amerikaiak elleni szerdai elődöntőt megelőzően. Bob Bradley amerikai szövetségi kapitány együttese azonban két napja alaposan meglepett mindenkit, hiszen nagyon szervezett csapatjátékkal legyőzte Vicente del Bosque együttesét, mely így 35 meccs után kapott ki újra.
A brazil csapat ráadásul a csütörtöki elődöntőben megtapasztalhatta, milyen nehéz egy masszívan védekező, elszántan játszó együttes ellen, hiszen csak a hajrában szerzett szabadrúgásgóllal tudta lebirkózni a hazai dél-afrikai csapatot, melyet előzetesen szintén mindenki leírt már.
A mérkőzés az eredetileg kiírt helyett öt perccel később kezdődött, talán azért, hogy az egész világ lássa és hallja, amint a hat éve a döntőben tragikusan elhunyt Marc-Vivien Foé gyermeke a kezdőkörben megemlékezik az egykori remek kameruni középpályásról.
A brazilok rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést, mindkét oldalról szögletet lőhettek, a második ráadásul veszélyes volt: Luis Fabiano balról csavart középre, a rövidnél érkező Kaká kevéssel fejelt a kapu mellé. Az amerikai hátvéd, Demerit saját kapuja felé tartó csukafejesénél összerezzentek az amerikai szurkolók, pedig nem volt rá okuk, hiszen a 10. percben nagyon váratlanul a kedvencek vezetést szereztek.
Jonathan Spector talán épp az MLS-ben is megfordult Beckhamtől leste el, miképp kell a jobbszélről a kapu elé csavarni a labdát, a középpályás hosszú ívelésével Dempseyt találta meg, aki 12 méterről ráfordult a kapura, s a labdát ugyan nem találta el tökéletesen, a jobbra vetődő Césarnak mégsem volt esélye (1-0).
A középkezdés után nem sokkal Robinho 16 méterről próbált laposan a bal alsóba csavarni, ám Howard kapusnak nem okozott gondot a próbálkozás.
Az amerikaiak már az Eb-győztes Spanyolország ellen is megmutatták, hogy nagyon magas szintű védekezésre képesek, s ezt a döntő első szakaszában Brazília is megtapasztalhatta. A dél-amerikaiak részéről ekkor egyedül Maicón volt képes extrát nyújtani, a játékrész felénél például éles szögből majdnem megviccelte az USA-kapust, és beadásai, betörései, elfutásai is rendre veszélyesek voltak, ám ez kevés volt ahhoz, hogy gólt szerezzen a selecao.
S ahelyett, hogy egyenlített volna Dunga csapata, a meglepetést négyzetre emelve a 27. percben - egy tanítanivaló kontratámadással - növelte előnyét az Egyesült Államok. Brazil labdavesztés után Donovan lőtte el a labdát pazarul a bal oldalon megiramodó Davis felé, aki - két brazil védőt kijátszva - tanárian passzolt vissza, Donovan pedig jobbal átvette a labdát - védőjét így becsapta -, majd ballal, 15 méterről a bal alsóba lőtt (2-0).
A brazilok középen képtelenek voltak áttörni az amerikai védelmet, így nem meglepő, hogy Santos is balról, éles szögből próbálkozott, de az Angliában (korábban a MU-ban, 2007 óta az Evertonban) edződő Howardnak az ilyen lövéseket hárítani rutinmunka.
Az ötszörös világbajnok számára az egyetlen esély az volt, ha a második félidőben nekiesik Bob Bradley válogatottjának - és Kakáék persze így is tettek. "Vajon Dunga mit mondhatott a szünetben?" - tette fel a fél világ a kérdést, hiszen 37 másodperc elteltével már 2-1-et mutatott az eredményjelző. Maicón centerezése után Luis Fabiano lefordult védőjéről, és 15-ről, ballal váratlanul a bal alsóba tüzelt (2-1). A Sevilla csatára a finálé előtt megfázással küszködött és a kellemetlen dél-afrikai télre panaszkodott, ám úgy tűnik, ha fociról van szó, nem ismer lehetetlent.
A folytatásban szinte csak egy csapat támadott, és ez a brazil volt. Az 58. percben bal oldali szöglet után Lúcio fejelt közelről a kapu jobb oldala felé, ám Howard ezúttal is remek vetődéssel hárított.
Két perccel később egyenlített Brazília - gondolta Kaká, aki a balról érkező beadást látszólag a gólvonal mögé fejelte, a bíró és a partjelző azonban nem látott gólt. A labda 95 százalékban biztosan túl volt a gólvonalon, a maradék öt százalékról még lehetne vitatkozni - ha nem esett volna több gól vasárnap este. Ha van videó- vagy gólbíró, akkor az eredmény vélhetően már ekkor 2-2.
Az Egyesült Államok 30 éves kapusát nem lehet eleget dicsérni - a 71. percben Luis Fabianót szöktették a leshatáron, ám Howard jól futott ki, és a brazil csatár ballábasát is kivédte.
A 74. percben azonban már ő is tehetetlen volt. Kaká egy lendületesen elfutás után a 16-oson belül balról gurított középre, Robinho 4 méterről még a felső kapufára lőtt, a visszapattanót azonban Luis Fabiano a hálóba fejelte (2-2).
Az amerikai csapat ekkor már nagyon fáradtnak tűnt, az első félidőben látott, jól megszervezett védekezésének nyoma sem volt, így nagyon benne volt a játékban, hogy Brazília további gólokat szerezzen. Így is történt a 84. percben: Elano jobb oldali szöglete után a hosszúnál egyedül hagyott Lúcio 7 méterről fejelt, s a labda a jobb kapufáról került be az amerikai kapuba (2-3).
Az eredmény már nem változott, így Brazília hódította el a nyolcadik alkalommal megrendezett Konföderációs Kupát. A döntő legjobbjának - némi meglepetésre - Kakát választották, a torna gólkirálya Luis Fabiano lett öt góllal. Az 1997 és 2005 utáni harmadik KK-diadalukkal rekorder brazilok 2,7, míg az ezüstérmesek 2,3 millió euróval gazdagodtak.
Konföderációs Kupa, döntő:
Egyesült Államok - Brazília 2-3 (2-0)
Johannesburg, Ellis Park-stadion, 50 ezer néző, v: Hansson (svéd)
v.: Martin Hansson (svéd)
Egyesült Államok: Howard - Spector, DeMerit, Onyewu, Bocanegra - Dempsey, Feilhaber (Kljestan, 75.), Clark (Casey, 88.), Donovan - Davies, Altidore (Bornstein, 75.)
Brazília: Júlio César - Maicon, Lúcio, Luisao, André Santos (Daniel Alves, 66.) - Ramires (Elano, 67.), Gilberto Silva, Felipe Melo - Kaká - Luis Fabiano, Robinho
gól: Dempsey (10.), Donovan (27.), illetve Luis Fabiano (46., 74.), Lúcio (84.)
A döntő összefoglalója:
Korábban, a 3. helyért:
Spanyolország - Dél-afrikai Köztársaság 3-2 (0-0, 2-2, 2-2) - hosszabbítás után
gól: Güiza (88., 89.), Xabi Alonso (107.), illetve Mphela (73., 90+3.)