A katalán csapat 2006 és 2008 között, két szezonon keresztül semmilyen trófeát nem tudott nyerni, így aztán Josep Guardola tavaly nyári kinevezésekor a Barca szurkolói kissé szkeptikusak voltak. Az egykori kiváló középpályás ugyan játékosként az egyik legnagyobb kedvencük volt, azonban edzőként nem volt tapasztalata, így nem nagyon lehetett tudni, hogy mit várhatnak tőle.
Aztán hamar kiderült, hogy Guardiola szakvezetőként is hasonlóan zseniális, mint futballistaként, hiszen a Barcelona minden sorozatot megnyert, amiben csak elindult. A katalánok nem csak a bajnokságban és a spanyol kupában bizonyultak a legjobbnak, hanem a Bajnokok Ligájában is, márpedig ilyen triplázásra a Manchester United 1999-es diadalmenete óta nem volt példa. Ráadásul az együttes mindezt rendkívül látványos támadójátékkal érte el, aminek köszönhetően a semleges szurkolók nagy része is szimpatizált az együttessel.
Ilyen előzmények után felmerül a kérdés, hogy van-e értelme változtatni a játékoskereten, amikor úgy tűnik, hogy a jelenlegi csapat úgy tökéletes, ahogy van. Javításra persze mindig van lehetőség, és az Internazionale brazil balhátvédjének, Maxwellnek a szerződtetése pontosan ezt a célt szolgálja: az előző idényben a francia Eric Abidal volt az alapember ezen a poszton, a veterán Sylvinho távozásával neki azonban nem maradt alternatívája, arról nem is beszélve, hogy Abidal teljesítményével nem voltak maradéktalanul elégedettek. Maxwell személyében egy olyan játékos érkezett, aki sokkal inkább tudja segíteni a támadásokat, és stílusa illik a Barca futballjához.
Az utóbbi napokban felmerült, és egyre valószínűbbnek tűnő Samuel Eto'o-Zlatan Ibrahimovic csere viszont már kevésbé érthető. Elvégre a kameruni támadó szinte tökéletesen passzolt a csapatba: az előző szezonban 30 találattal ő volt az együttes házi gólkirálya, és már öt éve szolgálja a Barcelonát, mégpedig nem is akárhogyan. Ennyi idő alatt 145 bajnokin 108 alkalommal volt eredményes, márpedig ennél jobb statisztikával rendelkező futballistát nem nagyon lehet találni manapság. Arról nem is beszélve, hogy Eto'o kifejezetten népszerű volt a drukkerek körében, már csak azért is, mert a katalán hívek többségéhez hasonlóan ki nem állhatja a Real Madridot - ahol egykoron nem tartottak rá igényt.
Eto'o szórta a gólokat, mégsem akarják megtartani
Ennek ellenére egész nyáron másról sem nagyon lehetett olvasni, mint hogy a Barca szeretne megválni Eto'ótól - de ennek elsősorban nem sportszakmai okai voltak. A kameruni szerződése 2010-ig érvényes, és a hosszabbításról sehogyan sem tudtak megegyezni, így aztán ha pénzt akarnak kapni érte, akkor most kell értékesíteni, azzal a tudattal, hogy az értéke az egy év múlva lejáró szerződés miatt már így is jelentősen csökkent. A Manchester City által felajánlott 25 millió euró kifejezetten jó üzletnek ígérkezett, azonban végül nem valósult meg. Ekkor, egyfajta derült égből villámcsapásként érkezett a lehetséges üzlet az Internazionaléval, amelyhez azonban Guardiola akarata is kellett.
A mester már tavaly nyáron is el akarta adni Eto'ót Decóval és Ronaldinhóval együtt, de míg az utóbbi két klasszis távozott, addig a kameruni maradt, és sikerült visszaverekednie magát a kezdők közé. Guardiola edzői nagyságát mutatja, hogy korábbi véleményén módosítva elismerte a kameruni tudását, amit ma is bármikor megtesz, ám úgy véli, hogy immár végképp itt az ideje Samuel eladásának. "Azt hiszem, a Barcelona számára az a legjobb, ha Eto'o távozik, és az eladása az én döntésem. Hálás vagyok neki, fantasztikus teljesítményt nyújtott, de a csapatnak így lesz jobb. Nincsen különösebb oka ennek, egyszerűen csak így érzem, és azt hiszem, hogy a sikerek után váltásra van szükség" - mondta Guardiola, akiről a katalán sajtó már korábban megírta, hogy első számú kiszemeltje a középcsatár posztjára Ibrahimovic. Úgy tűnik, a mester kívánsága hamarosan megvalósulhat.
A kérdés már csak az, hogy Guardiola miért gondolja úgy, hogy Zlatannal az együttes még jobb lehet. Elvégre a statisztikák inkább Eto'o mellett szólnak: Ibra az előző szezonban tudott először 20 gól felett termelni (25 találattal meg is szerezte a gólkirályi címet a Serie A-ban), a kameruninak pedig ez már a harmadik, 20 gól feletti idénye volt - és amikor kevesebbszer talált be, akkor annak oka elsősorban az volt, hogy sérülés miatt sokat hiányzott. Ráadásul, míg Ibrahimovic az Inter színeiben egyetlen gólt sem tudott szerezni a BL egyenes kieséses szakaszában, addig Eto'o már két BL-döntőben is betalált.
Ibrahimovic érkezésével vélhetően sokat változna a Barca támadó taktikája
Guardiola azonban alighanem a svédben rejlő potenciálban gondolkodik: játékintelligenciában, technikai tudásban csak kevés csatár veheti fel a versenyt Ibrahimoviccsal. Eto'o fő erénye inkább az erőszakosság és a gyorsaság volt, amit a Barca maximálisan ki is használt. Ibra más jellegű középcsatár, és Guardiola alighanem úgy véli, hogy a katalánok labdabirtokláson alapuló, sokpasszos játékához ő sokkal inkább passzol. Az pedig a legkevésbé sem érdekli (legalábbis a jelek szerint), hogy Ibrahimovicot sokan önzőnek, játékát pedig sokszor öncélúnak tartják: a tréner dolga az, hogy játékosai képességeit a a csapat érdekébe állítsa. Ez eddig tökéletesen sikerült neki, nem véletlenül nyilatkozta róla Xavi a következőket: "A mester mindenre emlékszik, és minden döntésére megvan a magyarázat". A Barca hívei pedig egyelőre nem tehetnek mást, mint hogy megadják Ibrának a bizalmat - elvégre eddig Guardiolának mindenben igaza volt.