Maradona tavaly októberi kinevezése euforikus hangulatott teremtett Argentínában, elvégre nincs (vagy legalábbis akkor még nem volt) nála népszerűbb ember az országban. A közvélemény biztosra vette, hogy a világbajnoki selejtezők során olykor bukdácsoló válogatott a világ valaha volt legjobb futballistájának vezérletével díszlépésben jut majd ki Dél-Afrikába, hiszen kell-e annál nagyobb motiváció a futballisták számára, hogy egy igazi idol az edzőjük? Az sem számított, hogy az új szövetségi kapitány edzői tapasztalata szinte a nullával egyenlő, és alkalmasint Maradona sem gondolt bele abba, hogy a válogatott kispadján könnyen lerombolhatja saját mítoszát.
Amikor Maradonát kinevezték, a válogatott tíz forduló után a harmadik, vagyis továbbjutó helyen állt a vb-selejtezőkön, és legutolsó öt mérkőzésén nem szenvedett vereséget. Az előző kapitány Alfio Basile volt, aki Juan Román Riquelmére építette a csapatot, amiért rengeteg kritikát kapott, Maradona így már azzal is sokak elismerését kivívta, hogy kihagyta a Boca Juniors karmesterét a keretből.
Alighanem ez volt az egyetlen döntés, aminél még maga mellett tudhatta a közvéleményt (bár a Boca híveinek ez már akkor elfogadhatatlan volt, tüntettek is egykori játéksuk ellen), de azóta szinte nem volt olyan húzása, amiért ne kritizálták volna.
A csapat a barátságos mérkőzéseken nem szerepelt rosszul, hiszen idegenben legyőzte Franciaországot és Oroszországot, a tétmeccseken azonban kudarcot kudarcra halmozott. Az argentinok hat vb-selejtezőt játszottak Maradona irányításával, és ebből négyet elveszítettek. Legyőzni csak Kolumbiát és Venezuelát sikerült hazai pályán, viszont Bolíviában kifejezetten kínos, 6-1-es vereséget szenvedett a csapat, amit csak részben lehet a magaslati levegőre fogni - Maradona ugyanis szinte mindent elrontott, amit csak lehetséges.
Egészen elképesztő adat például, hogy tíz mérkőzésre 64 futballistát hívott be a keretbe (48-an közülük pályára is léptek), ami még akkor is magas szám, ha figyelembe vesszük, hogy a Panama elleni barátságos találkozón csak az otthon szereplő játékosokat vette figyelembe.
Különösen a védelmen látszik a stabilitás hiánya: míg az első tíz selejtezőn, Basile irányítása alatt a csapat csak hét gólt kapott, Maradonával a kispadon hat meccsen tizenkettőt. A Brazília elleni hazai találkozón az újonc Sebastián Domínguez és a háromszoros válogatott Nicolás Otamendi szerepelt a védelem tengelyében, Paraguay ellen pedig egy újonc kapus, Sergio Romero védett. A 48 pályára lépett játékos között nincs ott a Basile által figyelembe vett Fabricio Coloccini, a sérüléséből felépült Walter Samuel, Ezequiel Garay, Gonzalo Rodríguez vagy Estebán Cambiasso, akiket Maradona mellőzött.
Mano Negra: Santa Maradona
Kifejezetten ragaszkodott viszont a hazai bajnokságban szereplőkhöz, mintha kényszeresen bizonyítani szeretné, hogy az Argentínában futballozók is vannak olyan jók, mint a légiósok.
Paraguay ellen már egészen extrém összeállításban játszottak: Maradona becserélte azt a Martín Palermót, aki az 1999-es Copa América óta nem játszott a válogatottban, illetve a 36 éves Rolando Schiavit is, aki így a válogatott történetének legidősebb újonca lett. Míg Palermo beállhatott, addig az Olympique Lyon csapatában gólerősen futballozó Lisandro López a kispadról nézte végig a csapat szenvedését.
"Utolsó csepp véremig fogok küzdeni azért, hogy Argentína kijusson a vb-re. Nem érdekelnek a kritikák, összeírhatnak mindenfélét, még akár egy tévéshow-t is csinálhatnak. Nem félek a kritikától, senkitől nem félek, csak teszem a dolgom. Megvan a csapatom, és megyünk előre" - nyilatkozta Maradona a Paraguay elleni vereség után, hozzátéve, hogy 15 éves kora óta támadja a sajtó, és most, 48 évesen ugyanúgy állja a rohamokat. Annyit elismert, hogy néhány játékosát le kell hordania, és hogy a csapatnak önkritikusan kell szemlélnie önmagát, hogy kiderítse, mi történt az utolsó két meccsen. A legnagyobb példányszámú argentin napilap, a Clarín szerint "a válogatott megint csalódást okozott, és már nem tartja sorsát saját kezében, hogy egyenes ágon jusson ki a vb-re. Újra egy ötlettelen csapatot láttunk." A clarin.com szavazásán 52 ezer voks után a szavazók 70 százaléka úgy véli, hogy Maradona a hibás, sőt, az egyetlen, akinek felelnie kell. A Nación még erősebben fogalmaz, a cikk címe szerint ez volt az "az este, melyen Argentína még a történelmét is elvesztette", a csapat teljesítményét pedig riasztónak minősítette a tudósító. A Cancha Llena a Vészhelyzet! címmel jelent meg, a lap szerint "Argentína veszélyes játékot űz jövőjével". A Gráfico szakírója SOS című elemzésében kiemeli, Maradona kinevezésekor ismertetett elve ("Mascherano és tíz másik") éppen a brazilok és a paraguayiak ellen vallott kudarcot, a csapatkapitánynak megtett liverpooli középpályás gyenge játéka miatt. Az Olé -10 című anyaga szerint nem csak Maradonával van baj, hanem a túlmenedzselt játékosokkal is. Egy másik cikkben három elvesztegetett évről írnak, hiszen a korábbi generáció nagy egyéniségeinek, a veterán Ayalának és Crespónak a válogatottból való visszavonulása után sokan azt gondolták, hogy jönnek majd a fiatalok. Ehhez képest a Maradona-érában eddig Javier Zanetti és Gabriel Heinze játszott a legtöbbször, de Juan Sebastián Verón, valamint a most meghívott Rolando Schiavi és Martín Palermo is lassan a 40. életévéhez közelít. |
Maradona taktikailag sem számít képzettnek, sokszor úgy tűnik, mintha csak annyit mondott volna a játékosoknak: menjetek ki a pályára, és győzzetek! Az 1978-as világbajnok csapat tagja, Jorge Olguín éppen emiatt kritizálta Maradonát: "A focit lehet jól, átlagosan és rosszul is játszani, de a legfontosabb, hogy legyen valamilyen elképzelés, stílus, egy konkrét ötlet. Maradonánál éppen ez hiányzik, nem tudom, hogy mi a koncepciója." Hasonlóan vélekedett az egykori világklasszis paraguayi kapus, José Luis Chilavert is: "Hiányzik az egyensúly és az egység, a válogatott nem csapatként játszik. Nem látom, hogy lenne bármiféle határozott szisztéma az együttesnél."
Maradona általában 4-4-2-es felállásban szerepeltette a válogatottat, igaz, kipróbálta a 3-4-3-at is, de az utóbbi rendszerben a három alacsony támadó - Messi, Agüero és Carlos Tévez - játszott, miközben a szakértők szerint szükség lenne egy klasszikus középcsatárra is. Ezt a szerepkört Diego Milito vagy Lisandro López tölthetné be.
Maradonának még két meccse van arra, hogy a fényes játékoskarrier után ne az kerüljön a neve mellé: ő volt a szövetségi kapitány, akinek irányítása alatt a világ legjobbjának tartott Messivel sem jutott ki a vébére az argentin válogatott.
A selejtezőcsoport állása:
1. Brazília | 16 | 9 | 6 | 1 | 32-9 | 33 | |
2. Paraguay | 16 | 9 | 3 | 4 | 22-13 | 30 | |
3. Chile | 16 | 8 | 3 | 5 | 27-20 | 27 | |
4. Ecuador | 16 | 6 | 5 | 5 | 21-23 | 23 | |
5. Argentína | 16 | 6 | 4 | 6 | 20-19 | 22 | |
6. Uruguay | 16 | 5 | 6 | 5 | 26-18 | 21 | |
7. Venezuela | 16 | 6 | 3 | 7 | 22-27 | 21 | |
8. Kolumbia | 16 | 5 | 5 | 6 | 10-14 | 20 | |
9. Bolívia | 16 | 3 | 3 | 10 | 20-34 | 12 | |
10. Peru | 16 | 2 | 4 | 10 | 9-32 | 10 |
A hátralévő mérkőzések menetrendje:
2009. október 10.:
Ecuador - Uruguay
Argentína - Peru
Bolívia - Brazília
Kolumbia - Chile
Venezuela - Paraguay
2009. október 14.:
Brazília - Venezuela
Paraguay - Kolumbia
Chile - Ecuador
Peru - Bolívia
Uruguay - Argentína
A csoportból az első négy együttes szerez automatikusan vb-indulási jogot, míg az ötödik külön párharcot vív a CONCACAF-zóna negyedikjével (vélhetően Costa Ricával vagy Hondurasszal). A kétszeres világbajnok argentinok továbbra is ötödikek, és 16 év elteltével kényszerülhetnek ismét pótselejtezőre.