Tulajdonosok jönnek-mennek, a Portsmouth közben kiesik

Nincsen már pont nélküli klub a Premier League-ben köszönhetően annak, hogy a Portsmouth a nyolcadik fordulóban nyerni tudott. Az egyesület háza táján azonban így is nagy a nyugtalanság, hiszen a Pompey hatalmas adóssággal küzd, a labdarúgók szeptemberben nem kapták meg időben a fizetésüket, abban viszont bízhatnak, hogy az új szaúdi tulajdonos - aki rövid időn belül a harmadik befektető a klubnál - rendezi az anyagi gondokat.

A Portsmouth legújabbkori történelme tulajdonképpen a tulajdonosváltásokkal is leírható. A kétszeres angol bajnok kilenc évvel az 1950-es aranyérmet követően kiesett az élvonalból, és egészen 2003-ig nem is jutott oda vissza - miközben megjárta a harmadosztályt, és többször is csak az utolsó pillanatban menekült meg a pénzügyi csődtől, általában egy új tulajdonosnak köszönhetően.

Ez volt a helyzet 1998 decemberében is, amikor is a horvát származású Milan Mandaric vásárolta meg a klubot, és az általa biztosított pénz elég volt ahhoz, hogy a megerősített csapat 2003-ra kiharcolja a feljutást. A Premier League-ben sokáig a kiesés ellen küzdött az egyesület, amelynek 2006 januárjában ismét új tulajdonosa lett az izraeli üzletember, Alexandre Gaydamak személyében.

2007 nyarán a Portsmouth az egyik legtöbbet költő angol klub volt, legalábbis ami az átigazolásokat illeti. Ekkor egyaránt tízmillió eurót fizettek Sulley Muntariért és John Utakáért, kilencmilliót David Nugentért, és 5,5 milliót Glen Johnsonsért - majd az idény közben újabb kilencmilliót adtak ki Jermain Defoe-ért, és hétmilliót Lassana Diarráért.

A költekezésnek látszólag megvolt az eredménye, hiszen a csapat 2008-ban nagy meglepetésre megnyerte az FA-kupát, és ezzel kiharcolta a nemzetközi szereplés jogát - ami azonban újabb kiadásokat hozott magával. 2008 nyarán Peter Crouch több, mint 13 millió euróba került, Younes Kaboulért pedig 6,25 millió eurót fizettek ki, vagyis másfél év alatt az egyesület több, mint 80 millió euróért szerződtetett labdarúgókat, arról nem is beszélve, hogy a drága igazolásoknak köszönhetően a játékosok fizetésére kiadott összegek is jelentősen megnőttek - és ezt Gaydamak már nem tudta finanszírozni.

Amikor pedig 2008 októberében a sikeredzőt, Harry Redknappet a Tottenham Hotspur elcsábította, akkor az együttes szakmailag is összeomlott. A kispadra Redknapp asszisztense, Tony Adams került, de hamar világossá vált, hogy ő nem elég rutinos ehhez a feladathoz. A csapat hónapokon keresztül nem tudott meccset nyerni, és a kiesés ellen küzdött.

Ettől ugyan megmenekült, köszönhetően annak, hogy februárban Adamset menesztették, és Paul Hart lett a tréner, de már akkor sejteni lehetett, hogy komolyak a gondok: januárban a klub kénytelen volt eladni Defoe-t és Diarrát (több, mint 36 millió euró folyt be a kasszába). A nyáron pedig tovább folytatódott a kiárusítás, szinte minden épkézláb labdarúgót igyekeztek pénzzé tenni, akit csak lehetett - mert Lauren, Sol Campbell, Arnold Mvuemba, Noé Pamarot és Sean Davis ingyen távozott.

Sylvain Distin, Johnson, Crouch és Niko Kranjcar eladásából ugyan több, mint 40 millió euró került a klub kasszájába, de új igazolásokról sokáig szó sem esett - kevéssel az átigazolási időszak vége előtt Hart mindössze 14 labdarúgóval dolgozhatott! A keretet végül többnyire olyan játékosokkal töltötték fel, akikre máshol nem volt szükség, vagy az alacsonyabb osztályokból érkeztek, így aztán nem csoda, hogy a gárda pocsékul kezdte a bajnokságot.

Pedig a nyáron Gaydamaknak sikerült új tulajdonost találnia, eladta az egyesületet egy arab üzletembernek, bizonyos Sulaiman al-Fahimnak, ám a Portsmouth pénze elfogyott - olyannyira, hogy a szeptemberi fizetéseket sem tudták időben átutalni a játékosoknak.

Al-Fahim nem sokáig volt egyedüli tulajdonosa a klubnak

Az egyesület ügyvezető igazgatója, Peter Storrie kijelentette: "A játékosok eladásából és a televíziós jogdíjakból befolyt pénz egyenesen a Standard Bankhoz került. Körülbelül hárommillió fonttal tartozunk játékosügynököknek, valamint néhány másik egyesületnek régebbi transzferek miatt, de szerencsére mindenki nagyon megértő. A focisták szeptemberi fizetése 1,9 millió fontot tesz ki, amit abból az ötmillió fontos gyorskölcsönből tudunk kifizetni, amit az új szaúdi tulajdonosjelölt, Ali al-Faraj adott".

Al-Fahim ugyanis egyelőre még nem fizette ki azt az 50 millió fontos összeget, amit a klub megvételekor vállalt, ám a szerződések szerint ez nem is volt kötelező a számára - viszont október 15-ig 15 milliót mindenképpen a klub rendelkezésére kell bocsátania. Már csak azért is, mert különben Storrie szerint az egyesület működésképtelenné válik.

Hétfő estére kiderült, az ingatlanokban utazó Al-Faraj már nem csak jelölt, hanem ő az új többségi tulajdonos, miután 90 százalékos részesedést szerzett a klubban, Al-Fahimnak tíz százalék maradt. Az új tulajdonos színrelépésében Storrie-nak is nagy szerepe volt, ugyanis ő a vezetője annak a konzorciumnak amely mögött a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cég, a Falcondrone áll - ennek egyik tulajdonosa Al-Faraj, aki új edzőközpontot és kibővített stadiont ígér, kérdés, a csapat megerősítésére milyen tervei vannak, a Pompey ugyanis még mindig a tabella alján porosodik.

www.global-soccer.eu