Óriási a harc az olasz kispadokért

Nem jelent túl biztos állást a jelenlegi idényben edzőnek lenni a Serie A-ban: még a szezon fele sem telt el, és máris majdnem a klubok fele menesztette szakvezetőjét. A többi topligában eddig sokkal kevesebb edzőcsere történt - a jelek szerint Olaszországban kifejezetten türelmetlenek a trénerekkel szemben.

A hét végén a 16. fordulót rendezték az olasz bajnokságban, és a Serie A 20 klubja közül nyolcnál már nem az az edző ült a kispadon, akivel elkezdték a szezont. Ez rekordnak számít, hiszen a bajnokság történetében korábban sohasem fordult elő, hogy az idény ilyen korai szakaszában ennyi szakvezetőnek felmondjanak.

A 2009-2010-es bajnokságban az AS Roma nyitotta a sort, amely már a második forduló után felállította a kispadról Luciano Spallettit, azóta hét egyesület követte a rómaiak példáját, a Siena pedig máris a harmadik edzőjét fogyasztja.

Itt először azt a Marco Baronit nevezték ki, aki a klub utánpótláscsapatánál dolgozott, de egy hónap után visszaküldték a tartalékokhoz annak érdekében, hogy szerződtessék a rutinosabb Alberto Malesanit.

A Serie A edzőcseréi ebben a szezonban:

AS Roma	Luciano Spalletti	Claudio Ranieri	2.
Atalanta	Angelo Gregucci	Antonio Conte	4.
Napoli	Roberto Donadoni	Walter Mazzarri	7.
Bologna	Giuseppe Papadopulo	Franco Colomba	8.
Livorno	Vittorio Russo	Serse Cosmi	8.
Siena	Marco Giampaolo	Marco Baroni	9.
Palermo	Walter Zenga	Delio Rossi	13.
Siena	Marco Baroni	Alberto Malesani	13.
Catania	Gianluca Atzori	Sinisa Mihajlovic	15.

A klubok neve után a korábbi, majd az új edző neve olvasható, végül pedig az, hogy melyik fordulót követően került sor a váltásra.

A többi topligához képest ez a szám kiemelkedően magas: Angliában és Franciaországban ebben az idényben még csak egyetlen edzőcsere történt, Spanyolországban is csupán három klub váltott.

A Bundesligában már több trénernek mondtak búcsút, de még Németországban is mindössze négy klubnál dolgozik más szakember, mint az idény rajtjánál (igaz, a Bochumot már a harmadik edző irányítja).

A Serie A-ban tehát majdnem ugyanannyi egyesület váltott, mint a másik négy bajnokságban együttvéve, de a mostani idény az előzőhöz képest is hektikusabb: akkor összesen nyolc klubnál történt edzőcsere - ezt a csapatok most kevesebb, mint fél idény alatt hozták.

A 2008-2009-es idényben a Primera División ugyan az edzőcseréket tekintve megelőzte az olaszokat, akkor Spanyolországban kilenc csapat váltott trénert, egy szezonnal korábban viszont szintén a Serie A vitte a prímet (9). Ez a nagyságrend egyébként az elmúlt években viszonylag állandó: a 2004-2005-ös idénytől kezdve Olaszországban rendre nyolc-kilenc edzőcsere történt, ami általában a legtöbb volt a topligák között.

Jogos tehát a kérdés, mi lehet az oka annak, hogy Itáliában ennyire türelmetlenek az edzőkkel szemben - különösen úgy, hogy szabályok értelmében egy szezonban csak egy klubnál dolgozhatnak. Ennek köszönhető egyébként, hogy Luciano Spalletti neve nem merült fel római menesztése után egyik olasz klubnál sem - nem csoda, hogy elfogadta a Zenit Szankt-Petyerszburg ajánlatát.

Ezzel együtt az olasz egyesületek nem szívesen alkalmaznak külföldi szakembert: jelenleg csak a portugál José Mourinho dolgozik az Internél, illetve a szerb Sinisa Mihajlovic a Cataniánál - bár utóbbit akár tiszteletbeli olasznak is felfoghatjuk, hiszen játékos-pályafutása nagy részét a Serie A-ban töltötte, edzői diplomáját is ott szerezte.

Utóbbi egyébként lényeges kérdés: Olaszországban ugyanis nagyon komolyan veszik az UEFA Pro Licence-t, és az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) évente több szakembernek adja ki az élvonalbeli munkához szükséges papírokat: csak 2008-ban több mint 30-an végeztek, köztük olyan korábbi remek játékosok, mint Alessandro Costacurta, Moreno Torricelli vagy Ciro Ferrara - utóbbinak egy év sem kellett, hogy a Juventus kispadján találja magát.

Olaszországban tehát nagyon könnyű megfelelő utánpótlást találni egy menesztett edző helyére, ami mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a klubvezetők gyorsan váltanak. Egy másik fontos tényező pedig az, hogy az olaszoknál (és ez igaz a spanyolokra is) a klubok irányítása általában egy elnök kezében van, akinek gyakran szinte teljhatalma van. Franciaországban, Angliában vagy Németországban általában sokkal demokratikusabban működnek a klubok - itt szinte elképzelhetetlen az, hogy egy elnök, mint például a Palermo vezetője, Maurizio Zamparini, egy-egy rosszabb eredmény után azonnal meneszti az edzőt. A palermóiak a 2005-2006-os idény óta minden szezon során végrehajtottak legalább egy edzőcserét - de volt, hogy kettőt is.

www.global-soccer.eu