Alfahím a futball sötét erdejében - Raúl elbúcsúzott a Real Madridtól

Tizennyolc év után távozik a Real Madridtól Raúl, a spanyol futballklub legendás csatára, aki a lejátszott mérkőzések és a szerzett gólok tekintetében is rekordere a madridi csapatnak. A góljai mellett szimpatikus viselkedése és szerénysége miatt népszerű Raúl csak a spanyol kupát nem tudta megnyerni a Reallal, amellyel többek között három Bajnokok Ligája-, két Világkupa-győzelmet és hat bajnoki címet ünnepelhetett. Bár a Bernabéu-stadionban rendezett búcsúztatón Raúl csak annyit mondott, német vagy angol csapathoz igazolna, szinte biztos, hogy a Schalke játékosa lesz.

Madridban sajtótájékoztatón búcsúztatták el Raúl González Blancót, a klub legendás csatárát, aki szerződését felbontva távozik a klubtól, amelynek éveken át csapatkapitánya, vezére és első számú gólfelelőse volt.

"Nagyon nehéz nap ez a mai számomra, a futball az életem, a Real Madrid az othonom, és rengeteg fantasztikus élmény részese lehettem ennél a klubnál. Az itt töltött évek alatt mindig arra törekedtem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból és hogy hű legyek azokhoz az értékekhez, amelyeket gyerekkoromtól fontosnak tartok. Ki szeretném próbálni magam egy új közegben, német vagy angol csapatba mennék legszívesebben, az a fontos, hogy játsszam, ameddig a szervezetem engedni" - mondta Raúl, aki nem nevezte meg új klubját, de nagy valószínűséggel a Schalkéba igazol.

"Raúl ma két tenger határán áll: a szomorúságén, mert valami véget ért, és a boldogságén, mert valami új kezdődött. Nekünk, a társainak viszont nem maradt semmi más, csak szomorúság" - idézte a Raúlt a felnőttek között először szerepeltető Jorge Valdanót a madridista.hu.

"Di Stéfano mellett Raúl a valaha volt legjobb Real-játékos"

"Raúl egyedi. Évtizedekig nem lesz még egy olyan játékos, mint ő volt" - írta a játékost búcsúztató jegyzetében Delfin Melero, a Marca újságírója. "Raúl azért lett futballista, mert az akart lenni, mert arra született, hogy álmait valóra váltsa. Pedig a Mindenható neki nem adta meg azokat az adottságokat, amiket másoknak igen. Nem neki van a legjobb rúgótechnikája, mégis ő lőtte a gólokat. Nem a leggyorsabb, nem a legerősebb, mégis alfahím a futball sötét erdejében. Mindent egybevéve Alfredo Di Stéfano mellett Raúl a legnagyszerűbb futballista, aki valaha is magára öltötte a Real Madrid szerelését.

Raúl az a kissrác, aki elszunnyadt a buszon madridi bemutatkozása napján, az a bátor 17 éves kölyök, aki a legkeményebb védőtől sem félt, az a fehér mezes játékos, aki kicselezte a fél Atlético Madridot, az a külvárosi gyerek, aki győztes gólt szerzett a Világkupa-döntőn, és az a madridista, aki volt oly vakmerő, hogy csendre intse a Nou Campot és a vele szemben ellenséges gránátvörös-kék szurkolókat. Raúl mindez, és sokkal több."

Atlético-nevelésből lett Real-legenda

Az ifjú Raúl a Cristóbal de los Angeles nevű kölyökcsapatban ismerkedett meg a futball alapjaival, de hamar felfigyelt rá az Atlético Madrid, így a fiú hamar megvalósította a nagy Atlético-szurkoló édesapa álmát, amikor a klub játékosa lett. Hogy Raúl jó helyre került, azt jelzi, hogy a U14-es csapat Francisco de Paula edzősége alatt 1991-ben azt az elképesztő bravúrt hajtotta végre, hogy fél év alatt a korosztályos bajnokságban 175 gólt szerzett, és mindössze egyet kapott!

Ez az esemény a futballőrült Spanyolországban hihetetlenül nagy szenzációnak számított, olyannyira, hogy az egyébként politikai napilapnak számító El País is a címoldalon közölte a hírt. A szezon végén a csapat természetesen bajnoki címet szerzett, összesen 308 gólt szerezve, amelyből Raúl 65-öt vállalt magára.

Egy évvel később azonban jött a fordulat, az Atlético mindenható elnöke, Jesús Gil y Gil megszüntette az Atlético utánpótlás-csapatait, Raúl pedig a városi rivális Real Madridhoz került, amely régóta probálkozott a csatártehetség megszerezésével. A váltás csak a klubszínekben hozott változást, az eredményességben nem: Raúl a Real-serdülővel 1993-ban ugyanúgy bajnokságot nyert, mint egy évvel korábban az Atléticóval, az 1993-94-es idényben már egy korosztállyal feljebb rúgott 40 gólt, és mindössze 16 évesen már két mérkőzést játszhatott a 19 évesek között.

A rákövetkező szezont már a Real harmadik csapatában kezdte, ahol hét meccsen 13 alkalommal volt eredményes a spanyol harmadik vonalban, a Segunda B-ben. Ez felhívta rá a nagycsapat vezetőjének, Jorge Valdanónak a figyelmét, aki október elején a Karlsruher SC elleni barátságos mérkőzésen kipróbálta a fiatal tehetséget. Nem kellett sokat várnia, hogy élesben is bemutatkozzon, 1994. október 29-én, 17 évesen és 133 naposan a Zaragoza ellen 3-2-re elveszített bajnokin először húzhatta magára a Real felnőttcsapatának mezét, amivel máig a legfiatalabb debütánsnak számít a klubnál. Egy héttel később, nevelőegyesülete ellen már főszerepet vállalt magára, gólt lőtt, gólpasszt adott és kiharcolt egy büntetőt, a Real pedig 4-2-re verte az Atléticót.

A Fradi ellen két BL-meccsen négy gólt szerzett

Az idényben összesen 28 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 9 gólt szerzett, és a bajnokság befejeztével bajnoknak mondhatta magát. Nem csoda, hogy az 1995-ös junior-világbajnokságon alapember volt a spanyol csapatban, és a katari tornán negyedik helyen végzett társaival, köztük az azóta szintén komoly karriert befutott Ivan de la Penával, Míchel Salgadóval, Joseba Etxeberríával és Fernando Morientesszel.

A magyar szurkolók az FTC 1995-ös BL-szereplése során ismerhették meg Raúl nevét, amikor a fiatal csatár mesterhármast lőtt a Bernabéuban 6-1-re megnyert meccsen, aztán Budapesten ő egyenlített a második félidő közepén az 1-1-re végződő találkozón. A Real lecsúszott az aranyról a bajnokságban, de Raúl 19 gólja önmagáért beszélt, és abban is nagy szerepe volt, hogy az U21-es csapat Eb-döntőt játszhatott, igaz, a fináléról felemás emlékei lehetnek: ő szerezte ugyan csapata egyenlítő találatát, de a tizenegyespárbajban rontott, és ez azt jelentette, hogy a trófea az olaszoké lett.

1996 nyarát sem emlegeti majd a legszebbek között, Javier Clemente nem vitte ki az angliai világbajnokságra, mondván, Raúl többet segíthet az olimpián szereplő csapatnak, de a spanyolok Atlantában a negyeddöntőben búcsúztak Argentína ellen. Raúl az aranyéremmel végződő 1996/1997-es idényben is szórta a gólokat a Realban, így 1996. október 9-én a csehek elleni 0-0-s meccsen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, ráadásul a pályán kívül sem kerülték el a sikerek, mivel egy új szerződésnek köszönhetően sikerült megdupláznia addigi 150 millió pezetás évi fizetését.

1998-ban érkezett az első nemzetközi siker a Reallal, amely 32 éves szünet után nyerte meg a BL-t, az amszterdami döntőben 1-0-ra nyertek a madridiak a Juventus ellen. A vébé viszont pocsékul sikerült, a spanyolok még a csoportból sem jutottak tovább, Raúl sem parádézott, a három meccsből egyet játszott csak végig, a Nigéria ellenit, amelyen gólt is szerzett. Raúl kissé megcsappant önbizalma a Vasco de Gama elleni Világkupa-döntőn állt vissza, amelyet az ő zseniális gólja döntött el, innentől aztán nem volt megállás, a bajnokságban szerzett 25 találat karrierje első gólkirályi címéhez segítette.

A válogatottal elmaradt a nagy áttörés

A korábban az összes spanyol celebbel összeboronált Raúl magánelete is rendeződött, feleségül vette Mamen Sanzot, egy közismert spanyol színésznőt, akitől azóta négy fia és egy lánya született. 2000-ben ismét a Real foglalta el Európa trónját, Raúl 10 góljával holtversenyben a sorozat gólkirálya lett, és az utolsó gólját a Valencia elleni, párizsi döntőre tartogatta. Az akkoriban pénzben dúskáló Lazio megpróbálta elcsábítani Raúlt, a Real azonban 2005-ig szóló szerződést kötött a csatárral, amely évi egymilliárd pezetás fizetést biztosított a játékos számára, és 30 milliárd pezetás kivásárlási árat határozott meg.

Raúl gólját megelőző pillanata a 2000-es BL-döntőn

Ilyen előzmények után csalódást keltett, hogy a spanyolok ismét idő előtt mentek haza egy nagy tornáról, a 2000-es Eb-n a franciák elleni negyeddöntő jelentette a végállomást, amelynek utolsó percében Raúl büntetőt hibázott. A válogatottbeli kudarc után a bajnokságban vigasztalódott, a Reallal az aranyérmet és a gólkirályi címet is besöpörte, és kis híján az Aranylabda is hozzákerült, ám Michael Owen 25 ponttal megelőzte a France Football szavazásán.

Ha páros év, akkor BL-diadal, 2002-ben Raúl harmadszor emelhette magasba a legnagyobb presztízsű európai klubtrófeát, a Leverkusen elleni döntőben ráadásul az első gólt ő szerezte. A japán-dél-koreai közös rendezésű vébé is remekül indult Raúl szempontjából, az első két meccsen háromszor volt eredményes, az írek elleni nyolcaddöntőben azonban megsérült, így csak a lelátóról figyelhette, ahogy Dél-Korea bírói segítséggel kiejti a spanyolokat.

A Realban átírta a rekordokat, Aragonésnak mégsem kellett

A Reallal szerzett negyedik bajnoki arany némi gyógyírt jelentett a vébé okozta sebre, 2003 nyarán aligha gondolta Raúl, hogy ezt követően három szezonon keresztül semmilyen trófeát nem tud majd nyerni a klubjával. Pedig így történt, a Real Madrid fennállása egyik legsikertelenebb periódusát élte, és a galaktikusokként aposztrofált csapat gyengélkedését nagyon sokan összekötötték Raúl személyével. Tény, hogy miközben a támadó évről évre egyre kevesebb gólt szerzett, továbbra is alapember maradt mind klubjában, mind a válogatottban.

A válogatottban sorra döntötte a rekordokat, a legtöbbet szereplő mezőnyjátékos (102 mérkőzés) és a gólrekorder (44 találat) is ő lett, de a 2004-es Eb-n és a 2006-os vébén sem sikerült maradandót alkotni, sem neki, sem a selecciónnak. A vébé után az északírektől vb-selejtezőn elszenvedett vereség után Luis Aragonés mellőzni kezdte Raúlt, aki a nagy hajrát kivágó Realnak így is vezére volt, a madridiak Fabio Capello irányításával háromévnyi szünet után végeztek ismét az élen. A bajnoki cím 2008-ban - már Bernd Schusterrel - is összejött, hiába volt azonban a média és a szurkolók kampánya, Aragonés nem vitte el Raúlt az Eb-re, aki így a tévén nézhette, ahogy a nagy tornák örök lúzere végre valóra váltja az esélyeit, és aranyéremmel tér haza.

A 2008-2009-es idényben Raúl régi önmagát idézve 18 gólig jutott, de a Barcelona mögött így is csak második lett a Real, és már felmerültek pletykák arról, hogy távozik, a minden épkézláb játékosra rárepülő Manchester City például érte is bejelentkezett. Raúl ekkor még maradt, és októberben megdöntötte Manuel Sanchis klubrekordját, 711. hivatalos Real-meccsén két gólt szerzett a Valladolid ellen. Négy nappal később jött az újabb csúcsbeállítás, a Milan elleni BL-meccsen 66. gólját szerezte az első számú kupasorozatban, amivel befogta Gerd Müllert, a szereplések tekintetében egyébként már korábban ő volt a csúcstartó.

Raúl-gólöröm Cristiano Ronaldóval

Idén januárban Raúl ügynöke, Gines Carvajal már arról beszélt, hogy a játékos a 2011-ben lejáró szerződése után elhagyhatja a Realt, de az is felmerült, hogy a csapatkapitány már nyáron távozik, az MLS-ben szereplő New York Red Bulls például szívesen látta volna soraiban. Március 1-jén, a Tenerife ellen Raúl megszerezte élvonalbeli 227. gólját, amivel beérte Alfredo di Stefanót, később meg is előzte a klublegendát, és immáron egyedül áll a spanyol góllövő örökranglista harmadik helyén.

Az ezüstéremmel záruló szezon végén egyre többet lehetett hallani arról, hogy Raúl a nyáron felbontja a szerződését, és távozik, mivel nem fér bele az új edző, José Mourinho elképzeléseibe. A kérők között a Besiktast, a Tottenhamet és a Schalkét emlegették, végül utóbbi lett a befutó, amely ingyen szerzi meg Raúlt, aki a hírek szerint két évre ír alá. Fura egybeesés, hogy Raúllal együtt távozik a klubtól Guti, aki 25 éven keresztül szolgálta a Realt, a támadó középpályás valószínűleg a török Besiktashoz igazol.

Névjegykártya
Név: Raúl González Blanco.
Születési idő: 1977. június 27.
Születési hely: Madrid, Spanyolország.
Testsúly, magasság: 180 centiméter, 73 kilogramm.
Első mérkőzése a spanyol Primera Divisiónban: 1994. október 29., Real Zaragoza - Real Madrid 2-3.
Első gólja a spanyol Primera Divisiónban: 1994. november 5., Real Madrid - Atlético Madrid 4-2.
Első mérkőzése a válogatottban: 1996. október 9., Csehország - Spanyolország 0-0.
Első gólja a válogatottban: 1996. december 14., Spanyolország - Jugoszlávia 2-0.
Válogatottság: 102 mérkőzés, 44 gól.
Eddigi sikerei: hatszoros spanyol bajnok (1995, 1997, 2001, 2003, 2007, 2008), négyszeres spanyol Szuperkupa-győztes (1997, 2001, 2003, 2008), háromszoros Bajnokok Ligája-győztes (1998, 2000, 2002), kétszeres Világkupa-győztes (1998, 2002), európai Szuperkupa-győztes (2002), spanyol gólkirály (1999, 2001),
Egyéni díjai: a világ gólkirálya az IFFHS kimutatása szerint (1999), háromszor beválasztotta az ESM (Európai Sportmagazinok Szövetsége) az év csapatába (1997, 1999, 2000), kétszeres spanyol gólkirály (1999, 2001), volt a Bajnokok Ligája gólkirálya (2000), háromszor volt a BL legjobb csatára (2000, 2001, 2002), ötször volt a Don Balón szavazásán a bajnokság legjobb spanyol játékosa (1997, 1999, 2000, 2001, 2002), a Marca szavazásán a bajnokság legjobb játékosa (2008), a FIFA World Player-szavazás harmadik helyezettje (2001), az Aranylabda-szavazás harmadik helyezettje (2001).

Bajnoki meccsek/gólok szezononként:
1994-1995 Real Madrid 28/9
1995-1996 Real Madrid 40/9
1996-1997 Real Madrid 42/21
1997-1998 Real Madrid 35/10
1998-1999 Real Madrid 37/25
1999-2000 Real Madrid 34/17
2000-2001 Real Madrid 36/24
2001-2002 Real Madrid 35/14
2002-2003 Real Madrid 31/16
2003-2004 Real Madrid 35/11
2004-2005 Real Madrid 32/9
2005-2006 Real Madrid 26/5
2006-2007 Real Madrid 35/7
2007-2008 Real Madrid 37/18
2008-2009 Real Madrid 37/18
2009-2010 Real Madrid 30/5