Utólag sem néz szembe a botrányos hibákkal a FIFA

Több mint egy hónappal a világbajnokságot követően a FIFA elkészítette hivatalos jelentését a tornáról. A terjedelmes dokumentum részben népszerűsítő anyag, amely igyekszik elkendőzni a legégetőbb problémákat, de a szakmai elemzés tartalmaz néhány érdekes megállapítást a  beégetett alaptaktika jelentőségétől kezdve a sikeres védekezés zálogaként említett kontrollált agresszióig.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség immár évtizedek óta minden egyes fontos eseményt követően (legyen szó férfi vagy női világbajnokságról, klub- vagy korosztályos vébéről) elkészíti a technikai jelentését, amelyben a FIFA szakmai elemző bizottsága összefoglalja véleményét, illetve elemzi a történéseket.

Az idei vb technikai jelentése immár bárki számára elérhető a FIFA honlapján, a 289 oldalas dokumentum (amely négy nyelven, angolul, franciául, spanyolul és németül íródott) ráadásul egyáltalán nem csak egy száraz, adatokkal és statisztikákkal teli összeállítás. Inkább hasonlít egy színes brosúrához, tele van fotókkal, sok helyen pedig rózsaszínűre festi a Dél-Afrikában történteket.

Folytatódik a struccpolitika

A jelentés első felében az események leírása szerepel, majd ezt követi egy technikai és taktikai analízis, amelyben a technikai bizottság tagjai összefoglalják, hogy milyen trendek uralkodnak a világ labdarúgásában. Külön fejezet foglalkozik a játékvezetéssel, illetve a sérülésekkel, és minden egyes válogatottról külön elemzés olvasható, végül a jelentést egy részletes statisztikai rész zárja.

A FIFA igyekszik csak a szépre emlékezni, így a torna idején nagy vihart kiváltó játékvezetői tévedések teljesen elsikkadnak a jelentésben. A bírókról szóló fejezetben csupán annyit lehet olvasni: "a döntések nagy többsége megfelelő volt". Ugyan megemlítik, hogy a vébén született 145 gól közül 142 volt szabályos (ami ugye azt jelenti, hogy hármat jogtalanul adtak meg), de ezt nem részletezik, csupán annyit jegyeznek meg, hogy a tornán látott öt "gólvonal-incidens" közül csak egyet ítéltek meg rosszul. Ezen kívül még öt meg nem adott büntetőt említenek, és megjegyzik: "nyilvánvaló, hogy akadtak hibák, amelyek közül pár súlyos volt, amelyeket nem lehet tagadni, de tanulni kell belőlük, hogy legközelebb ne forduljanak elő".

Arról azonban, hogy melyek voltak a fenti hibák, a mérkőzésleírásoknál nincsen szó. Frank Lampard emlékezetes, gólvonalon túlra pattant, ám meg nem adott lövésénél a német-angol meccsnél mindössze ennyi olvasható: "az angolok azt hitték, egyenlítettek, de a gólt nem adták meg", míg az Argentína-Mexikó találkozón megítélt lesgólról ennyi derül ki: "A mexikóiak némileg balszerencsésen kerültek hátrányba".

A döntőről írva kiemelik ugyan, hogy "az első félidőben sok volt a szabálytalanság, főleg a hollandok részéről", de ebből nem derül ki, hogy Nigel de Jongot ki kellett volna állítani a harcművészeket is megszégyenítő rúgásáért.

Középpontban a kontrajáték

A szakmai elemzés már valamivel értékesebb, bár a technikai bizottság gyakran közhelynek számító általánosságokat állapít meg. Ilyen például, amikor kijelentik: "A sikeres csapatok mind rendelkeztek olyan kiváló csatárral, aki képes volt gólra váltani helyzeteit".

Ugyanakkor több meglátásuk is rendkívül tanulságos. A játékrendszereket végigtekintve a FIFA is megállapítja, hogy a 4-2-3-1-es szisztéma vált a legelterjedtebbé, ugyanakkor ennél sokkal fontosabb, hogy a vébé alapján kijelentik: "Elsősorban azok a csapatok szerepeltek jól, amelyek ragaszkodtak a megszokott alapfelállásukhoz". Vagyis a lényeg, hogy legyen olyan alaptaktika, amelyet a focisták jól ismernek és régóta begyakoroltak. A leszerepelt francia válogatott például pár hónappal a torna előtt próbált meg taktikát váltani, hogy az első sikertelen meccs után visszatérjen egy korábbi játékrendszerhez, de az olaszok is meccsről meccsre más felállást próbáltak, kevés sikerrel.

A jelentés felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a kiemelkedő egyéni képességű, kreatív támadók egyre gyakrabban kerülnek az oldalvonalak mellé, miután középen kevés a területük. A klasszikus karmester szinte csatárként játszik, míg korábbi középcsatárokból szélsők lesznek (ilyen volt például Lukas Podolski, Thomas Müller vagy akár David Villa), akik befelé cselezve veszélyeztethetik a kaput.

A FIFA-nak is feltűnt, hogy a megnőtt az első gól fontossága (a jelentés megemlíti, hogy a vébé 64 meccséből csak négy olyan volt, ahol az első gólt kapott válogatott fordítani tudott), és ezzel összefügg az is, hogy a támadásvezetésnél a kontrajáték került előtérbe. Vagyis létfontosságú, hogy a labdaszerzést követően minél gyorsabb legyen a váltás a védekezésből a támadásba.

A védekezés kapcsán a becsúszó szerelések veszélyességét emelik ki: a FIFA jelentése a "kontrollált agressziót" említi a sikeres labdaszerzés zálogaként, és fontosnak tartja, hogy a hátvédeknek minél tovább érdemes állva maradniuk ahelyett, hogy becsúszva próbálnak szerelni, utóbbinál ugyanis sokkal nagyobb a veszélye a szabálytalanságnak.

A FIFA Technikai Bizottsága egykori kiváló játékosokból és edzőkből áll, akik között akad néhány ismeretlen név (mint például a minden idők legjobb tanzániai futballistájának tartott Leodegar Tenga), de mindannyian igazi szakértői a sportágnak. A francia Christian Karembeu világ- és Európa-bajnok, de játszott vébén a perui Teofilo Cubillas és az argentin Gabriel Calderón is, míg a skót Andy Roxburgh és a brazil-Costa Rica-i Alexandre Guimaraes szövetségi kapitányként szerepelt világbajnokságon, Gérard Houllier pedig klubedzőként ért el sikereket.

A bizottság tagjai: Jean-Paul Brigger (Svájc), Kalusha Bwalya (Zambia), Gabriel Calderón (Argentína), Alvin Corneal (Trinidad és Tobago), Teofilo Cubillas (Peru), Humberto Grondona (Argentína), Alexandre Guimaraes (Costa Rica), Gérard Houllier (Franciaország), Abdel Moneim Husszein (Szudán), Christian Karembeu (Franciaország), Ka Ming Kwok (Hongkong), Holger Osieck (Németország), Andy Roxburgh (Skócia), Jim Selby (Ausztrália), Jomo Sono (Dél-Afrika), Leodegar Tenga (Tanzánia).

www.global-soccer.eu