A Chelsea-t nemrégiben a FIFA az átigazolásokból való kizárással büntette, mert a londoni egyesület szabálytalan körülmények között igazolta le a francia Lens akkor 16 esztendős támadóját, Gael Kakutát. Az viszont már Angliában is kisebbfajta felzúdulást keltett, hogy a Chelsea megvásárolta a Northampton Town német származású, mindössze 11 esztendős csatárát, Michael Gyasit.
Tízezer font egy tizenévesért
A támadót a londoniak még tavaly szúrták ki maguknak, amikor a Chelsea kölyökcsapata (amelyben 10 éven aluliak szerepelnek) a Northampton ellen játszott. A Kékek 6-2-re nyertek, de az ellenfél mindkét találatát Gyasi szerezte, így Londonban megjegyezték a nevét, a nyáron pedig engedélyt kértek a Northamptontól arra, hogy a srác náluk edzhessen.
Gyasi gyorsan meggyőzte a Chelsea utánpótlásedzőit, akik a leigazolását javasolták, és a két egyesület a napokban meg is egyezett. "Azt hiszem, ezt úgysem tudtuk volna megakadályozni, és a jövőben szerintem egyre több hasonló transzfer lesz. Michael nagyon gyors, ügyes és erős, még ha a korához képest nem is nőtt nagyra. A Chelsea egy igazán különleges tehetséget szerzett meg" - mondta a Northampton utánpótlás-igazgatója, Trevor Gould.
A hírek szerint a londoniak 10 ezer fontos nevelési költséget fizetnek Gyasiért, de könnyen elképzelhető, hogy a kiscsapat további összeghez jut, ha a srác később inas-, majd pedig profi szerződést kap.
Gould ugyanakkor téved, ha úgy véli, hogy az ilyen jellegű igazolások (vagyis hogy egy tehetségnek tartott játékost ilyen fiatalon szerez meg egy sztárklub) korábban nem léteztek. Csodagyerekek régen is felbukkantak, más kérdés, hogy többségükből végül nem lett klasszis, mint azt fiatalon gondolták róluk. A tízes éveik elején járó gyerekfocisták szerződtetésében ez jelenti a legnagyobb kockázatot: nem lehet tudni, hogy a serdülőkorban miként fejlődnek mind fizikailag, mind pszichésen.
A nagy jövőből semmi sem lett
A legjobb példa erre az olasz Vincenzo Sarno, aki 1999-ben tűnt fel, és az olasz sportsajtó csak Baby-Maradonának titulálta. A srác akkor mindössze 11 éves volt, és az egyik neves olasz utánpótlástornán, a Torneo de Natalén fedezték fel. A kis Vincenzót, akit Nápolyban született, rögtön klubok egész sora környékezte meg, bejelentkezett érte az akkoriban sztárcsapatnak számító Parma, illetve az Empoli, az Atalanta és a Coventry City.
Végül a Torino lett a befutó, amely 60 ezer eurót fizetett a szülőknek azért, hogy az egész család Torinóba költözzön, ám három hónap múlva a papa semmisnek nyilvánította az üzletet, miközben az egyesület szerint csak még több pénzt akart kicsikarni.
Sarno 14 évesen az AS Roma utánpótlás-akadémiájára került, és három évig a trigoriai sportközpontban edzhetett, de 17 évesen nem tartottak rá igényt. Azóta öt különböző egyesületnél fordult meg, 2008-ban a Serie B-ben is pályára léphetett a Brescia színeiben, jelenleg pedig a negyedosztályú Aurora Pro Patriában szerepel.
Sarno a Bresciában együtt játszott azzal a Leandro Depetrisszel, aki szintén 11 éves volt, amikor felkapta a nevét a világsajtó. Az argentin csatár akkor a Newell's Old Boysban szerepelt, de 1999-ben leigazolta őt az AC Milan, amely a pletykák szerint egymillió dollárt fizetett érte. A FIFA azonban nem nézte jó szemmel a transzfert, hosszas jogi huzavona kezdődött, amelynek végén 2001-ben Depetris hazatért Argentínába, és a River Plate serdülő csapatának játékosa lett.
Újabb négy év elteltével már gond nélkül igazolhatott Olaszországba, mégpedig az akkor másodosztályú Bresciába, ahol rögtön első meccsén gólt szerzett. Később azonban nem tudott betalálni, pedig összesen 24 bajnokin játszott. 2008-ban kölcsönadták az Independientének, de az argentin élvonalban csak egyszer lépett pályára. Az előző idényben a Gallipolliban futballozott, most pedig a Sanremese Calcio játékosa, az olasz negyedik vonalban.
A "török Maradona" még befuthat
2007 tavaszán az akkor 12 esztendős Muhamed Demirci került a középpontba, köszönhetően annak, hogy kis híján a Barcelonába igazolt. A "török Maradonának" nevezett srác cseleiről készült felvételek bejárták az internetes videomegosztókat, és a katalán klub valóban el is hívta őt híres edzőközpontjába, a La Masíába.
Demirci cselei a Barca utánpótlás-igazgatóját, Carles Rexachot is lenyűgözték, de a Mami becenévre hallgató tehetség végül maradt a Besikasnál, a Barcelona nem tudott megegyezni a török egyesülettel az érte fizetendő kompenzációról. Belőle persze még mindig lehet világklasszis, hiszen még mindig csak 15 éves, és miután 2009-ben az U14-es, 2009-ben pedig az U15-ös csapattal nyert bajnoki címet, jelenleg már a tartalékok között szerepel. Nyáron pedig a korosztályos válogatottban is letette a névjegyét, a 15 éven aluliak között négy találkozón kétszer volt eredményes.