Afrikában csak a vb-teljesítmény számít

Az afrikai labdarúgást az elmúlt majd egy évtizedben szinte csak Didier Drogbával, Samuel Eto'óval és Michael Essiennel azonosították, hiszen rendre ők végeztek az élen az év játékosa szavazáson. Noha még mindig a topon vannak, jelentkezett az afrikai labdarúgók egy új generációja. Ám hiába a fiatalok kiváló teljesítménye, ezúttal is csak azok rúghattak labdába az Év játékosa-választáson, akik ott voltak a nyári világbajnokságon.

Az idei világbajnokságot Dél-Afrikában rendezték, ami fokozta a kontinens labdarúgására irányuló figyelmet, és az sem meglepő, hogy az Év játékosa-választáson olyan futballista lesz az első, aki ott volt a tornán.

Az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) a minap nyilvánosságra hozta a dobogósok neveit: a díjat a kameruni Samuel Eto'o, az elefántcsontparti Didier Drogba vagy a ghánai Asamoah Gyan kapja.

Három sztár jelentette Afrikát

Drogba és Eto'o gyakorlatilag majd egy évtizede meghatározó sztárjai az afrikai futballnak, és ezt a korábbi szavazások is bizonyítják. A kameruni csatár már 2000-ben is ott volt az első három között (akkor harmadik lett), és azóta csak három olyan esztendő volt, amikor nem került a dobogósok közé.

Drogba először 2003-ban tűnt fel a CAF év végi választásán, amikor a harmadik helyet szerezte meg, és azóta csak 2008-ban hagyták ki őt az első három helyezettből. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Michael Essien az elmúlt öt évben szintén mindig dobogós volt, akkor nem túlzás kijelenteni, hogy a kontinens labdarúgását gyakorlatilag néhány játékossal azonosították. 2009-ben, 2006-ban és 2005-ben egyaránt Essien, Drogba és Eto'o állt a dobogón.

A három futballista klasszisát jelzi, hogy ilyen hosszú ideig a topon tudtak maradni, míg mások egy-egy kiemelkedő esztendő után visszaestek, és nem tudták állandósítani ezt a magas színvonalat. 2007-ben például Frédéric Kanouté lett Afrika legjobb játékosa, és ő volt az első nyertes, aki nem a kontinensen született.

A mali csatár ugyan azóta is a Sevilla futballistája, és viszonylag eredményesen játszik, ám mégsem számít világklasszisnak. Hasonlóan járt a togói Emmanuel Adebayor, aki 2008-ban volt első: neki a klubváltás nem jött be, manapság csak elvétve lép pályára a Manchester Cityben.

A francia másodosztályból a Bundesliga gólkirálysága felé

Az idei voksoláson a jelek szerint a világbajnokságon nyújtott teljesítmény volt a legfontosabb szempont, a szavazók szinte teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy egy generációváltás indult be az afrikai futballban.

A ghánai Asamoah Gyan megjelenése részben azért jelzi mindezt, bár a Sunderland támadója eddig sem volt teljesen ismeretlen, elvégre 2003 óta Európában játszik, és a Premier League már a harmadik topligája, korábban a Serie A-ban és a Ligue 1-ben is viszonylag eredményes volt.

A legrangosabb európai bajnokságokban ugyanakkor feltűnt az afrikai focisták egy új korosztálya, akik ha nem is a teljes ismeretlenségből robbantak be a köztudatba, de eddig nem voltak reflektorfényben.

Az egyik legjobb példa erre a szenegáli Papiss Cissé, aki 16 forduló után 13 találattal a Bundesliga legeredményesebb játékosa. A 25 esztendős csatár még hazája válogatottjában is csak tavaly mutatkozott be, korábban a francia másodosztályú Metzben játszott, a Freiburg innen vette meg 2010 januárjában klubrekordnak számító 1,5 millió euróért. Ennek valószínűleg a többszörösét kapják érte, ha eladják az idény végén.

De nem Cissé az egyetlen afrikai támadó, aki ebben az idényben ontja a gólokat a Bundesligában. A nagy meglepetésre a harmadik helyen álló Hannoverben az elefántcsontparti Didier Ya Konan már kilenc találatnál jár, ugyanennyit ért el az előző szezonban is.

A szélvészgyors szélsőt a hannoveriek a norvég Rosenborgtól szerződtették 2009 nyarán, de remek teljesítménye ellenére hazája válogatottjában eddig mindössze háromszor szerepelt, és a vébékeretbe sem került be.

Az új marokkói álomduó

Az Arsenal marokkói támadója, Maruan Samak hiába játszott több mint 200 mérkőzést a francia élvonalban a Girondins Bordeaux színeiben, mégis csak mostanában ismerik el teljesítményét, jelenleg ugyanis már az Arsenal erőssége.

A Franciaországban született futballista a modern középcsatár prototípusa: nem elsősorban a gólszerzésben jeleskedik (bár arra sem lehet panasz), legnagyobb erénye az, hogy remekül tartja meg a felívelt labdákat, és szolgálja ki a második hullámban érkezőket.

Az 52-szeres marokkói válogatott eddig legeredményesebb idényében is "csupán" 13 gólig jutott, ám a támadások fókuszpontjaként remek szolgálatot tett a Bordeaux-na, jelenléte új dimenziót ad az Arsenal támadójátékának is. Ebben a szezonban már hét gólt ért el a bajnokságban, adott négy gólpasszt, kiharcolt egy tizenegyest, a BL-ben pedig háromszor is eredményes volt.

Samaknak eddig a válogatottal nem volt sok szerencséje, hiszen Marokkó nem csak hogy lemaradt az előző három világbajnokságról, de még a legutóbbi Afrika-kupára sem jutott ki.

A marokkói drukkerek azonban immár optimisták, hiszen fantasztikus csatársoruk lehet: Samak társa a támadó alakzatban immár az Ajax Amsterdam sztárja, Monir el-Hamdaui. A kacskaringós pályafutású játékos csak 2009-ben mutatkozott be az afrikai ország nemzeti csapatában (korábban holland U21-es válogatott is volt), igaz, 2008-ig nem volt több egy ígéretes tehetségnél.

Azóta viszont ontja a gólokat a holland bajnokságban, és a jelenlegi szezonban 17 bajnokin 11 találatnál jár. Jövőre sem világbajnokság, sem pedig kontinensviadal nem lesz, így az év játékosa szavazáson Afrikában is elsősorban a klubcsapatban nyújtott teljesítmény számít majd, Samak, El-Hamdaui, Cissé vagy Ya Konan tehát ott lehet az élmezőnyben.

www.global-soccer.eu