"Gyalog is hazamennék a válogatottba" - interjú Fehér Csabával

Fehér Csaba, a NAC Breda magyar védője szerint a hollandoknak körülbelül száz olyan játékosuk van, mint Dzsudzsák Balázs, ezért a PSV magyarjáról közel sem írnak annyit az újságok, mint Magyarországon. A 35 éves játékos úgy érzi, helye lenne a magyar válogatottban, de nem ítéli el Egervári Sándort amiatt, hogy a kapitány az "ügyes és tehetséges" fiataloknak szavaz bizalmat. Bredában Fehérből példakép lett, nem ritka, hogy autogramért kopogtatnak nála a város fiatal labdarúgói.

- Vezető hír Hollandiában, amikor begyűjt egy nagy skalpot a NAC, vagy amikor Dzsudzsák Balázst sztárcsapatok hívják?
- Amikor legutóbb legyőztük a PSV-t, mi címlapon voltunk, de Balázs körül nincs olyan nagy felhajtás, mint Magyarországon. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen míg Magyarországnak két-három sztárjátékosa van, addig Hollandiában ez a szám a százhoz közelít. Annyit senkiről nem írnak itt, mint róla otthon, viszont amióta Eindhovenben van, abszolút elismert játékos lett. A bajnokságban vannak nála jobb játékosok - például a holland vb-ezüstérmes csapatból -, de Hollandiában az otthon tapasztalható bulvárirány sem jellemző annyira a híres labdarúgóknál.

- Milyen volt a 4-2-es PSV elleni diadal, elvégre a volt csapata ellen nyertek már-már kiütéssel?
- Jó érzés volt, pedig az elmúlt öt évben a PSV nemigen tudott nyerni Bredában. Eindhovenből már jó pár éve, hogy eljöttem, így nem az motivált, hogy a korábbi csapatom ellen nyerhetünk, inkább az, hogy legyőzhetjük az egyik legnagyobb bajnokesélyest.

- Ki lehet a befutó?
- Az első két helyezettet két egymást követő hazai meccsünkön fogadtunk, és előbb a Twentét, majd a PSV-t is megvertük. Abszolút nem nekünk állt a zászló, a PSV ellen sem mi voltunk a jobbak, a négy rúgott gól ellenére sem mondanám, hogy lefutballoztuk őket. A Twentét 2-1-re vertük, és erősebbnek tűnt az Eindhovennél, de hogy megvédi a címét, azt korai lenne már most kijelenteni. Az Ajaxnak vannak talán papíron a legjobb játékosai, de belső gondok, anyagi problémák, személyes konfliktusok nehezítik a dolgát, de azért az Ajax a harmadik számú bajnokesélyes.

- Drukkol azoknak a csapatoknak, amelyekben magyarok is vannak?
- Igen, és nemcsak Hollandiában, de a többi európai csapatnál is.

- S ha épp a NAC elleni vereség miatt nem lesz bajnok a PSV?
- Drukkolok a PSV-nek és Balázsnak is, hogy bajnokok legyenek, de ha visszaemlékszem, tavaly az történt, hogy nyolc fordulóval a vége előtt megvertük az Eindhovent, és onnan kezdődött egy rosszabb szériája, ami a bajnoki címébe került. Ha én dönthetnék, akkor a PSV-nek adnám az aranyat, de nem fogok krokodilkönnyeket hullajtani, ha nem nyer a volt csapatom.

- Tíz éve játszik Hollandiában, önnél jobban kevesen tudják, hogy milyen erős a bajnokság és a PSV. Aki itt jól játszik, az hová léphet tovább?
- Én két évig voltam a PSV játékosa, az egyik évben BL-elődöntőt játszottunk, a következőben ugyanitt a negyeddöntőig jutottunk, s az akkori csapattársaim közül a Chelsea-ben, a Bayern Münchenben, a Manchester Unitedben, a Milanban is játszanak egyesek. Ha azt mondom, hogy a PSV-ből bárhová át lehet igazolni, akkor nem állok messze az igazságtól, de a mostani PSV azért messze van attól, hogy BL-elődöntőt játsszon. Balázs Európa bármely bajnokságába szerződhet, és ebben benne vannak az élcsapatok is, de ezt ő jobban tudja nálam, és okos döntést fog hozni.

- Mit gondol a csapattársáról, Horváth Gáborról, aki a Videotonból még bekerült a válogatottba, a NAC-ból viszont már nem? Ön szerint beférne?
- Tudom, hogy Gábort foglalkoztatja ez a kérdés, és mindent megtesz azért, hogy meghívják, de sok mindenkiről tudom még, hogy válogatott szeretne lenni, ez így van rendjén. Talán kissé elfogultan azt mondom, hogy a keretbe betenném, van azonban egy nálam jobb szövetségi kapitány, Egervári Sándor.

- És mi a helyzet önnel, ott lenne a helye negyvenkettedszer is a válogatottban?
- Azt mondom, hogy ott. De 35 éves múltam, ezért abszolút megértem, hogy nem vagyok benne a keretben, érthető, hogy nem a fiatalokra építik a csapatot, de ha hívnának, én akár biciklivel vagy gyalog is elmennék a csapathoz. Azon sem csodálkozom, hogy vannak kivételek, a kapus Király Gábor még évekig erőssége lehet a válogatottnak, s bár mezőnyjátékos ebből a korosztályból nem tagja a keretnek, Gera Zoli szerintem két-három év múlva, 34-35 évesen is csapattag lehet majd.

- Ha ennyire bízik magában, akkor nem mehet rosszul a játék Hollandiában.
- Amikor nem voltam sérült, akkor mindig csapattag voltam. A PSV elleni, legutóbbi meccsünkön tértem vissza (az Excelsior Rotterdam elleni meccset az időjárási körülmények miatt azóta kétszer is elhalasztották - a szerk.), és én már nem is annyira a saját teljesítményemre figyelek, hanem a csapatéra. Elég hullámzó a játékunk, érthetetlen idegenbeli vereségek és hazai bravúrok váltják egymást, ha kiegyensúlyozottabban futballoznánk, akkor - csakúgy, mint tavaly - ismét elérhetnénk a kupaindulást jelentő helyet (a NAC jelenleg tizedik, és három pontra van a Európa Liga-rájátszást érő helytől - a szerk.).

- Univerzális játékosnak tartják, melyik a kedvenc posztja?
- Az elmúlt bajnokságban jobbhátvédként szerepeltem, de a PSV ellen balhátvédet játszottam. Úgy néz ki, hogy ez a jollyjoker-szerep végigkíséri a pályafutásomat, aminek van hátránya is, előnye is. A kedvenc posztom talán a jobbhátvéd, ez az a pozíció, ahol a legtöbb meccsen és a legmagasabb szinten játszottam - a válogatottban és a Bajnokok Ligájában.

- Hogyan tetszik a válogatott mostani jobbhátvédje, a Videotonban szereplő Lázár Pál?
- Ügyes, tehetséges, de ebbe a kategóriába sorolom az újpesti Vermes Krisztiánt is, szóval nincs gond, ők ketten ezt a posztot tényleg meg tudják oldani. De Vanczák Vilmos is játszhat itt, ráadásul a válogatottban minden évben felbukkanhat egy-egy olyan tehetség, aki helyet követel magának a csapatban, a választék tehát még bővülhet is.

- Ezek szerint tetszik önnek, ahogyan Egervári Sándor dolgozik?
- A kapitány előnyös helyzetben volt, hiszen testközelből ismerte a fiatalokat, bátran hozzájuk nyúlt, de nem követte el azt a hibát, mint az egyik elődje, aki belekezdett egy ész nélküli fiatalításba. Gera Zoltánra, Király Gáborra, Hajnal Tamásra igenis szükség van, melléjük jöhet két-három fiatal, akik kimagaslóan játszottak korábban az utánpótlás-válogatottakban. Egervári fokozatosan építette, sőt építi be őket, az első lépések valóban sikeresek és biztatóak.

- Ez a csapat az Eb-re talán csak úgy juthat ki, ha pontot szerez Hollandia ellen. A vb előtt 6-1-re nyertek a hollandok a magyarok ellen, előfordulhat ez még egyszer?
- Előfordulhat, hiszen ne felejtsük el, hogy a hollandoké a világ második legjobb csapata, de a 6-1 azért túlzás volt. Az egyik csapat csúcsformában volt, míg a papíron amúgy is gyengébb magyar válogatott tagjai a bajnokság után már a vakációra készültek, talán már alig edzettek, abból az eredményből tehát nem lehet hosszú távon következtetéseket levonni. Nem azt mondom, hogy mi vagyunk az esélyesek, a két meccsen egy pont már bravúr lenne, de szerintem a válogatottban benne van a második hely. Tízből tízen azt mondják, hogy Hollandia lesz a csoportelső, a második helyért viszont fel kell venni a harcot a svédekkel. Szép eredmény, hogy idegenben megvertük a finneket, de ha a cél az Eb-részvétel, akkor ez nem bravúr, hanem kötelező győzelem volt.

- Mennyire volt nagy váltás, amikor 2005-ben, kölcsönben fél évig Újpesten játszott?
- Jól éreztem magam. A célom az volt, hogy fél évig olyan helyen focizzak, ahol egyik napról a másikra be tudok illeszkedni, s tudtam, hogy vissza fogok menni a PSV-hez, később a BL-ben is szerepeltem még a csapattal.

- Nagyon érezhető volt a két bajnokság tempója közötti különbség?
- Ez a mai napig megvan, de a legkisebb különbséget a pályán éreztem. Bár igaz, én könnyű helyzetben voltam, mert a kölcsönadás nem érintette az anyagi helyzetemet, nem kellett attól félnem, hogy a tulajdonos esetleg bal lábbal kel fel, és kitesz a csapatból.

- Ennyire rossz véleménnyel van a magyar fociról?
- Egyáltalán nem, sőt úgy gondolom, vannak biztató jelek, vannak jó mérkőzések. Szívesen nézem az NB I-et, szívesebben nézem, mint más bajnokság meccseit, s tudom, hogy ezzel sokan vannak így, ezt a komoly nézettségi adatok is alátámasztják.

- Ha ez így van, akkor miért konganak az ürességtől a stadionok?
- Ez a kérdés túlmutat a futballon. Biztos sokan vannak, akik az anyagi helyzetük miatt nem járnak ki, de a körülmények között nagy a különbség, Hollandiában a lelátók fedettek és fűtöttek, az emberek egy része nulla fokban is öltönyben ül a stadionban. Más feladat olyan embereket szórakoztatni, akiknek biztos egzisztenciájuk és jó kedvük van, mint aki egész héten gürizik, és nem olyan hangulatban nézi a meccset, hogy az első jó passz után felállva tapsol. Szerintem nem azért járnak kevesen a focimeccsekre, mert annyira rossz a színvonal, hiszen ha ezen múlna a dolog, akkor tömött sorok állnának a magyar póló- és a kézimeccseken. Egyszerűen megváltozott az emberek sporthoz való viszonya, és a számok is nagy különbségeket mutatnak. Míg Hollandiában másfélmillió igazolt játékos van, Magyarországon ez a szám alig éri el a százezret. Ennek ellenére nem látom annyira rossznak a magyar bajnokságot, mint mások, bár lehet, ehhez kell ez a több mint ezer kilométeres távolság is. Meg elfogult is vagyok, hiszen amit elértem, azt a magyar focinak is köszönhetem.

- Nem lehet, hogy sokan egyszerűen cikinek tartják, hogy focimeccsre járjanak?
- Én a már említett fiatal, tehetős réteget hiányolom a stadionokból. Egy üzletember ma már megteheti, hogy három NB I-es bajnoki áráért, egy fapadossal elutazzon egy Chelsea-MU vagy egy Barcelona-bajnokira, és inkább ezt választja, de a televíziós közvetítések is konkurenciát jelentenek. Az 1986-os vb-kudarc óta sokan elfordultak a futballtól, szinte csak az idős, futballon felnőtt bácsik tartanak ki a bajnokság mellett. Őket már bottal sem lehet elkergetni, a harmincas, negyvenes korosztály viszont nem foglalkozik a focival.

- Pedig amikor a vb-selejtezőn még volt esélye a Koeman-csapatnak, akkor nem a Real Madrid és nem a Milan, hanem Málta ellen majdnem telt ház volt is.
- Igen, ez is jelzi, hogy az emberek továbbra is akarják a sikert, szeretik a focit és a magyar válogatottat. Igaz, hogy a javuláshoz erősebb bajnokság kell, de több néző is kellene, meg jobb stadionok.

- Bredában azért jó Fehér Csabának lenni, nem?
- Előfordult, hogy csengettek a szomszédból, és olyan gyerekek kértek tőlem autogramot, akik még meg sem születtek, amikor én már a NAC játékosa voltam. Sok embert ismerek itt, és tudom, hogy a példakép szerepét is betöltöm, de így van ezzel az első osztály több száz játékosa, sőt még a második liga futballistái is. Másfélmillió igazolt játékos van Hollandiában, és mindenki első osztályú szeretne lenni, de ez nem adatik meg csak mindenkinek. Akiknek az a céljuk, hogy idekerüljenek, azok felnéznek rád.

- Meddig marad Hollandiában?
- Még egy évig érvényes a szerződésem, úgy érzem, egy évig még itt akarok futballozni, de nyárig még sok minden változhat. Otthon is szeretnék még futballozni, minél magasabb szinten. Hogy ez az első, a másod-, netán a harmadosztályt jelenti, azt majd meglátjuk. Megérte az áldozat, a lemondás, a sok elhalasztott családi esemény a pályafutásom érdekében, elmondhatom, hogy 35 éves koromig biztosan magas szinten futballoztam, negyvenegyszer voltam válogatott. Ha holnap abba kell hagynom, akkor már azt mondhatom, hogy érdemes volt a labdarúgást választanom.