A labdarúgás gazdaságával foglalkozók szerint az ideális klubmodellben a bevételek nagyjából azonos arányban oszlanak meg a három fő forrás, azaz, a közvetítési jogdíjak, az üzleti tevékenység és a mérkőzésnapi bevétel között.
A Deloitte könyvvizsgáló cég nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése (amely a 2009-2010-es idényre vonatkozóan elemzi Európa legnagyobb futballklubjainak pénzügyeit) szerint a legutóbbi szezonban a legnagyobb bevétellel rendelkező csapatoknál ez többé-kevésbé így volt, az olasz klubok azonban kilógnak a sorból: náluk a meccsnapi bevétel sokkal alacsonyabb.
A Benfica jegybevétele nagyobb az Interénél
A Deloitte Money League című tanulmánya szerint az olaszok ebben a tekintetben messze elmaradnak nem csak a topligás kluboktól, hanem még a középkategóriásoktól is. A meccsnapi bevételhez elsősorban a jegyeladásból, szezonbérletekből, esetleges klubtagságból befolyó pénzeket számolják, és ezt vizsgálva Európa első húsz egyesülete között csupán két olasz található: az Internazionale és az AC Milan.
Pedig az összbevételt tekintve a Top 20-ban a két milánói egyesületen kívül még ott van a Juventus és az AS Roma is. Ráadásul a Milan kivételével az előző szezonban mind a három egyesület növelte a meccsnapi bevételeit a 2008-2009-es idényhez képest, de ez még mindig csak minimális előrelépést jelent.
A különbség megdöbbentő: az Inter jegybevételből 38,6 millió eurót könyvelhetett el, annak ellenére, hogy a csapat bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, vagyis a lehető legtöbb mérkőzést játszotta. De még így is kisebb volt az ilyen jellegű bevétele, mint például a Hamburgnak, a Tottenhamnek, a Celticnek vagy a Benficának.
A többi olasz klub pedig még gyengébben teljesített: a Juventusnak például annak ellenére is csak 16,9 millió euró jegybevétele volt, hogy a torinóiak átlagnézőszáma négy százalékkal emelkedett. Igaz, még így is csak alig haladta meg a 23 ezret. Ennél az összegnél a jegyeladásokból még a Werder Bremen, a Stuttgart és az Aston Villa is többet kasszírozott.
Arsenal | 114,7 | 42 százalék |
Real Madrid | 129,1 | 30 százalék |
Manchester United | 122,4 | 35 százalék |
FC Barcelona | 97,8 | 25 százalék |
Bayern München | 66,7 | 21 százalék |
Internazionale | 38,6 | 17 százalék |
AC Milan | 31,3 | 13 százalék |
AS Roma | 19,0 | 16 százalék |
Juventus | 16,9 | 8 százalék |
A klubnév után a 2009-2010-es idény jegybevétele olvasható (millió euróban), majd az, hogy ez a teljes bevétel hány százaléka.
Szezonbérlet 20 millió forintért
A torinóiak példája is mutatja, hogy a viszonylag alacsony jegybevétel egyik fő oka a nézőszámban keresendő. A Juve meccseire, az előző szezonban átlagosan 23 186-an látogattak ki, a Serie A átlagnézőszáma pedig nem érte el a 25 ezret, ami a topligák közül a legalacsonyabb - Spanyolországban 28 286, Angliában 34 151, Németországban pedig 42 500 volt az átlagnézőszám.
De a meccsre kilátogatók számának növekedése nem feltétlenül jelent hatalmas bevételt: az AS Románál például a bajnokikon ugyanez a szám 40 925 fő volt, a jegybevétel azonban így sem érte el a 20 millió eurót.
Nem mindegy ugyanis, hogy a szurkoló mennyit fizet a jegyért, az igazán nagy bevételt nem az egyszerű rajongók, vagy az olaszoknál maradva, az ultrák jelentik, hiába számítanak ők a csapat leghűségesebb követőinek. A nagy pénzt a VIP-boxok, az üzleti páholyok jelentik, amiért vásárlóik súlyos összeget áldoznak.
Ennek a kultúrája elsősorban Angliában és Németországban alakult ki, ami összefüggésben van azzal, hogy ebben a két országban találhatóak a legújabb és legmodernebb stadionok. Hogy az ilyen üzleti páholyok milyen sokat jelentenek anyagi szempontból, azt a legjobban az Arsenal példája mutatja. A 2006-ban megnyitott Emirates Stadiumban 150 VIP-páholy található, amelyekbe a bérlet 65 ezer fontnál (20 millió forint) kezdődik, és természetesen egyik sem marad üresen.
Mindennek köszönhetően a klub bevételei, négy idény alatt 69 százalékkal nőttek, és az Ágyúsoknál az összbevétel 42 százaléka a jegyeladásból származik.
A Juventus nagyot szakíthat az új stadionnal
Ezzel el is érkeztünk az olasz klubok legfőbb problémájához. A Serie A-ban ugyanis jelenleg egyetlen csapat sem rendelkezik saját stadionnal, hanem mindegyik csak bérli az önkormányzattól, amely viszont nem nagyon költ a modernizálásra.
A legtöbb olasz stadion utoljára komoly felújításon az 1990-es világbajnokság előtt esett át, azóta állaguk folyamatosan romlik. A római Olimpicót a 2009-es BL-döntőre ugyan egy kicsit helyrepofozták, de mindez túl nagy változást nem hozott, a milánói Giuseppe Meazza-stadionban pedig 2002-ben a sajtópáholyt újították fel.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy klubok többsége évek óta tervezi saját stadion építését, de tettekig csak a Juventus jutott. A torinóiak vadonatúj, 41 ezer fős arénáját a nyáron adják át, és a következő idényben a csapat már itt, a Juventus Arenában játssza hazai mérkőzéseit. A hangsúly azonban nem a befogadóképességen van, hanem azon, hogy immár senkivel sem kell osztozni a bevételeken, legyen szó reklámokról, vagy akár a stadion nevének eladásáról.
Arról nem is beszélve, hogy a Juventus Arena a legmodernebb olasz stadion lesz, természetesen megfelelő számú VIP-páhollyal. Becslések szerint az új aréna mintegy 40 millió eurós pluszbevételt jelent majd a torinóiaknak.
A milánóiak számára a saját stadion egyelőre még tervekben sem létezik, bár időről-időre felmerül a lehetősége. Legutóbb 2009 őszén lehetett arról olvasni, hogy az Internazionale egy új, 60 ezres létesítményt szeretne építeni, amelyben mintegy 150 VIP-páholy kapna helyet, de mindez maradt pletykaszinten, konkrét lépés (legalábbis a nyilvánosság előtt) nem történt az ügyben.
A klubok egy része egyébként is abban bízott, hogy a 2016-os Európa-bajnokság olasz pályázatának keretén belül sor kerülhet a stadionok felújítására, ám a kontinensviadalt végül Franciaország kapta meg.