A magyar bajnokságban az előző idényben fordult elő első alkalommal, hogy nem volt a dobogón fővárosi csapat, a jelenlegi szezonban pedig Romániában születhet hasonló történelmi eredmény. Huszonnégy forduló után a bukaresti Rapid, Dinamo és Steaua is 40-40 ponttal áll - ez azonban csak a negyedik-hatodik helyre elegendő, a harmadik Vasluinak 47 pontja van, első a galaci Otelul (52), második a Temesvár (51). De a tradicionálisan erős fővárosi csapatok más kelet-európai országokban is kezdik elveszíteni fölényüket: Bulgáriában jelenleg a Litex Lovecs, Csehországban pedig a Viktoria Plzen vezet, és szinte biztos, hogy a négy említett bajnokság mindegyikében vidéki csapat nyeri meg az aranyérmet.
A fővárosiaknak idén nem jut babér
Pár évvel ezelőtt a legtöbb kelet-európai országban az is szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy ne fővárosi bajnok legyen, ehhez képest mára alaposan átrendeződött a térség futballtérképe. Romániában 1991-től kezdve csak három bukaresti klub nyert aranyérmet: a Rapid, a Steaua és a Dinamo. A fővárosi hegemóniát 2008-ban a kolozsvári CFR szakította meg, azóta csak vidéki csapat végzett az élen.
Hasonló a helyzet Magyarországon is, ahol azért időnként ünnepelhettek vidéki csapatok a rendszerváltás óta (Vác, Dunaferr, Zalaegerszeg), azonban egyik uralkodása sem tartott egy évnél tovább. Ehhez képest a legutóbbi hat bajnokságból ötöt vidéki csapat, a Debrecen nyert meg, idén pedig alighanem a Videoton végez majd az élen, miközben az Újpest, a Kispest, az MTK vagy a Vasas csak a tabella második felében helyezkedik el. Csehországban és Bulgáriában a két tradicionális fővárosi egyesület, a Slavia és Sparta Praha, illetve a CSZKA és Levszki Szófia jobban őrizte hegemóniáját, azonban a változás ezekben az országokban is érezhető. A bolgároknál a Litex idén valószínűleg megvédi a címét, a cseheknél pedig a Slovan Liberec vitézkedése után most a Viktoria Plzen áll az elsőség küszöbén, miközben a Slavia például csak a kilencedik.
Késői rendszerváltás
Az, hogy a jelenség az egykori szocialista országok majd mindegyikében megfigyelhető (a kivételt elsősorban az egykori Jugoszlávia, főleg Horvátország és Szerbia jelenti, ahol a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split, illetve a Partizan Beograd és a Crvena Zvezda továbbra is egyeduralkodó), arra utal, hogy a magyarázatok valamilyen szinten egységesek.
A vasfüggöny leomlását követően Kelet-Európában fokozatosan megszűnt a labdarúgás centralizációja: fővárosi egyesületek alól kihúzták az állami támogatást, és lassan, de biztosan eltűnt ezen csapatok helyzeti előnye. Korábban nem volt ritkaság, hogy a vidéken feltűnt tehetséges focistákat központi irányítással terelték be valamelyik fővárosi klubba (ez főleg Romániában volt jellemző, de Magyarországon is akadt rá példa), így ezekben a csapatokban koncentrálódott a játéktudás. Manapság viszont a vidéki egyesületek meg tudják tartani legjobbjaikat, és közvetlenül külföldre értékesíthetik őket.
Dan Petrescu játékosként bukaresti volt, edzőként az Unirea Urzicenivel nyert aranyat
Sokak szerint ez egyébként szorosan befolyásolja a válogatott eredményességét is, hiszen korábban a nemzeti tizenegyben többnyire olyanok szerepeltek, akik valamelyik fővárosi csapatból kerültek ki, vagyis remekül ismerték egymást. Az 1990-es vébén nyolcaddöntős román válogatottban szerepeltek között például csak egy nem bukaresti volt, a craiovai Gheorghe Popescu (korábban egy fél szezont azért ő is játszott a Steauában). Az egyedüli légiós, Rodion Camataru is a fővárosban futballozott korábban. Az 1994-es, vb-negyeddöntőig jutott legendás válogatottban hét légiós mellett tíz bukaresti kapott helyet. A legutóbbi Eb-selejtezőkre összehívott keretben ugyanakkor kilenc különböző hazai klubból kerültek ki a játékosok a légiósokon kívül. A bolgároknál hasonló volt a helyzet, az 1994-es sikercsapatban a külföldön szereplő sztárok (Hriszto Sztoicskov, Emil Kosztadinov, Trifon Ivanov, Kraszimir Balakov, Jordan Lecskov, Peter Hubcsev) mellett egy kivétellel csak szófiaiak jutottak szóhoz.
Vidéken könnyebb csapatot venni
A fentiekből az is következik, hogy a vidéki klubok anyagi lehetőségei is javultak. Magyarországon ebbe az is közrejátszik, hogy a fővárosi klubok szinte semmilyen támogatást nem kapnak a helyi önkormányzatoktól, míg vidéken azért nem ez a helyzet. A lokálpatriotizmusnak köszönhetően itt a nézőszám is sokszor magasabb, ami további bevételi forrás, arról nem is beszélve, hogy megjelentek a tőkeerős klubtulajdonosok, akik számára sokkal egyszerűbb volt valamelyik vidéki egyesület megszerzése, mint egy fővárosi sztárklub megvásárlása. A Debrecennél Szima Gábor, a Litex Lovecsnél Grisa Gancsev, a CFR-nél Pászkány Árpád a tulajdonos, a Romániában jelenleg listavezető Otelult pedig 2006-ban vette meg a világ egyik vezető acélipari cége, a Mittal Steel.
Románia esete annyiban speciális, hogy itt a korábbi hatalmi egyensúly megbomlásához az is kellett, hogy a labdarúgáson belül meginduljon egyfajta megtisztulási folyamat. Korábban nyílt titok volt, hogy az egyesületek egy része a kilencvenes évek közepén Cooperativa néven egyfajta szövetséget hozott létre, amelyben biztosították: az egymás elleni mérkőzéseken mindig a hazai csapat nyer, hiszen így mindkét együttes három-három ponthoz juthat, míg a döntetlen esetén kevesebb járna. Ezen kívül az olasz calciopoli-botrányhoz hasonló összefonódások voltak a klubok és a szövetség bíróküldő bizottsága között is.
A korrupciós ügyeket azonban lassan kezdték felgöngyölíteni, és az elmúlt pár szezonban a liga egyre több mérkőzésre kért fel külföldi játékvezetőt. Hogy ez mennyire fontos, azt a 2009-es bajnok Unirea Urziceni trénere, Dan Petrescu fogalmazta meg. "Isten ajándéka volt, hogy külföldi bírók fújták a sípot a bajnokságban, e nélkül sohasem nyertük volna meg az aranyérmet" - jelentette ki.