Kenyeres Imre: Ne a holland-magyar legyen az értékmérő!

Az Egervári Sándor szövetségi kapitány másodedzőjeként dolgozó Kenyeres Imre szerint masszívabb csapatvédekezéssel és egy-két agresszívabb játékossal esély lenne arra, hogy a magyar labdarúgó-válogatott legközelebb ne kapjon öt gólt egy olyan meccsen, mint a holland-magyar, amelyen a három gól is kevés volt a pontszerzéshez. Az 1994 óta Egervári mellett dolgozó szakember számára negatív meglepetés, hogy az U20-as vb-n bronzérmet szerzett játékosok közül sokan nem kapnak lehetőséget az NB I-ben, ellenben örül annak, amikor a szurkolók egy-egy mellőzött játékost a csapatba követelnek, mert ez is jelzi, hogy érdekli őket a magyar futball.

- Mióta ismerik egymást Egervári Sándorral?
- Már nagyon régóta, de a szakmai kapcsolatunk az 1994-95-ös idényben kezdődött a BVSC-nél.

- Nemrégiben az ön neve is szerepelt a legmagasabb edzői képesítést adó pro licences képzésre jelentkezők között, NB I-es edző szeretne lenni?
- Igen, aki ide jelentkezik, annak az a célja, hogy vezetőedzőként dolgozzon.

- Pedig nem tűnik rossznak a mostani, szövetségi edzői munkája sem. Sokat utazik, meccseket néz, és talán kisebb a felelőssége is, mint egy vezetőedzőnek.
- Nem értek egyet azzal, hogy kisebb lenne a felelősségem, hiszen a szövetségi kapitány sikere vagy sikertelensége az én munkámat is meghatározza. Ugyanúgy keményen dolgozom a stáb és a saját magam sikeréért, mint a vezetőedző.

- A szurkolók mindig épp azt követelik be a válogatottba, aki nem tagja a keretnek. Meg lehet ezt szokni?
- Ez normális szurkolói magatartás, akit szimpatikusnak tartanak, azt betennék a csapatba, és vannak olyanok, akikről azt gondolják: indokolatlanul szerepel a válogatottban. Én örülök, hogy a drukkerek elmondják a véleményüket, mert ez azt jelzi, érdekli őket, hogy mi történik a magyar futballban.

- Magyarországot a tízmillió szövetségi kapitány országának szokták nevezni, máshol is ugyanezt tapasztalja?
- Minden ország tele van futballszakértőkkel. Ami különbség, hogy nagyobb a türelem a csapatokkal szemben, és a fair play is sokkal inkább érvényesül a vendégcsapat játékosaival szemben. A holland-magyaron például, amikor 1-1 után megszereztük a vezetést, fél percig döbbent csend uralkodott a lelátó holland részén, majd kétszeres erővel folytatták a nézők a buzdítást, sehonnan nem hallottam agresszív reakciót, nem dobáltak be semmit.

- Nem azért, mert tudják a hollandok a csapatukról, hogy 2-1-es vendégvezetésről is könnyedén fordíthat?
- Nyilván az is benne van, hogy bíztak a csapatukban, de ezzel együtt is türelmesebbek, nemcsak a labdarúgásban, hanem az élet más területein is. A magyarok türelmetlensége általános probléma, nehezen élik meg az emberek a pénztelenséget, azt, hogy a hó végén már komoly anyagi gondokkal küszködnek.

- Amszterdamban én nem éreztem azt, amit mond, hiszen a drukkerek az 5-3-as vereség ellenére is tapssal, "szép volt fiúk"-kal köszöntötték a csapatot.
- Mert aki kinn volt, annak ez egy nagy futballélmény marad. A szurkolók érezhették, hogy a csapat akár győzhet is, és ebben a csodálatos stadionban a nagy tudású ellenfél a magyar csapat játékát felfelé húzta, a hangulat pedig a magyar drukkerekre is átragadt.

- Mi kellene ahhoz, hogy ne 5-3-at, hanem, mondjuk, 3-3-at játsszunk egy holland csapattal?
- Masszívabb csapatvédekezés, és kellene még egy-két olyan játékos, aki még agresszívabb, és jól jön ki az egy-egy elleni párharcokból. Sok ilyen mérkőzést kellene még játszani, mint a hollandok elleni volt, ahol fel lehet venni a világelitbe tartozó csapat által diktált ritmust.

- Léteznek olyan agresszív magyar futballisták, akikről beszélt?
- Próbáljuk megtalálni őket.

- Kik ők?
- Nem szeretnék neveket mondani, inkább azt emelném ki, hogy folyamatosan nézzük az NB I-es meccseket, figyeljük a külföldi bajnokságokat, és reméljük, hogy rálelünk a megfelelő emberekre.

Kenyeres Imre (jobbra) már tizenhét éve Egervári Sándor mellett dolgozik

- Hogyan tudja összehasonlítani egy norvég első, egy angol másodosztályban és egy NB I-ben szereplő játékos teljesítményét?
- Nehezen, de össze lehet. Sokszor a szurkolók meglepődnek, és furcsa döntésnek tarthatják egy-egy játékos szerepeltetését, ám egy-egy húzás mögött az is állhat, hogy megpróbáljuk azokat a játékosokat beépíteni a csapatba, akikkel végrehajthatjuk az elképzelésünket. Persze az egyéni képességek a legfontosabbak.

- Pár hete megnézte Szabics Imrét. Egy korábban már kipróbált játékos több év mellőzöttség után, harmincévesen is meglepheti önt?
- Mivel a válogatottról van szó, csak az számít, hogy kinek milyen a teljesítménye, és tud-e azonnal jól teljesíteni. Hosszabb távú célok is vannak, hiszen ha a következő vb-sorozatra ütőképes csapattal szeretnénk kiállni, akkor az életkornak is szerepe van. Szabics Imrét szerettük volna megnézni, mert jó híreket hallottunk róla, és elképzelhető, hogy szükség lesz a játékára. Meghatározó játékosa a csapatának, jó állapotban van, és egy jó hangulatú, nagy iramú, küzdelmes osztrák rangadón szerzett egy gólt és adott egy gólpasszt.

- Mi a feladata, amikor a lelátón ül?
- Attól függ, mi a cél. Van, amikor konkrétan egy játékost figyelünk (Kenyeres Imre a legtöbbször Csábi József másodedzővel látogatja a mérkőzéseket - a szerk.), míg máskor a válogatott leendő ellenfelét nézzük. De edzőként sohasem tudom függetleníteni magam attól, hogy mindkét csapatot figyeljem, és sokszor egy-egy jelenetből is sokat lehet tanulni.

- Hány meccset néz meg egy évben?
- Ötven és száz között. Van olyan hét, hogy élőben hármat-négyet is, van, hogy csak egyet. Ezenkívül rengeteg videót is megnézek, sokszor végig, sokszor csak egy részét.

- Egervári Sándor mindig megfogadja a tanácsait?
- Nehezen tudnék százalékos arányt mondani, én megosztom vele az összegyűjtött információt, de a ténylegesen alkalmazandó stratégia kidolgozása az ő feladata. Persze azért tudunk ilyen hosszú ideje együtt dolgozni, mert hasonlóak a futballról vallott nézeteink.

- Gera Zoltán az 5-3-as meccs után azt mondta, hogy a védekezés a legfontosabb, legyen bárki is az ellenfél. Ez egybecseng az önök véleményével?
- Egyetértek vele, valóban javítani kell a védekezésen, de azt mondom, ne a holland-magyar legyen az értékmérő, mert az tévútra vezethet. Komoly tanulságot vonhatunk le a két meccsből, az értékelés hamarosan meg is fog történni.

- Amikor a holland játékosokat arról kérdeztük, hogy kié lehet a csoportban a második hely - persze Hollandia mögött -, akkor azt válaszolták: a magyaroknak legalább olyan jók az esélyeik, mint a svédeknek.
- Ez nagyon hízelgő, de a realitás most még az, hogy ha a válogatott a negyedik helyről a harmadikra ugrik, az már előrelépés lenne. Ha itthon megverjük a svédeket, az bravúr lenne, mint ahogy bravúr volt a finnek elleni idegenbeli győzelem is. Persze a helsinki siker nem jelenti azt, hogy ezzel biztos a budapesti győzelem a finnek ellen.

- Mit gondol, a sajtó mennyiben befolyásolja egy kapitány választását, amikor például címlapon hozza egy lap, hogy márpedig - tegyük fel - Kabát Péternek a csapatban van a helye?
- Biztosan megmozgatja a fantáziáját, de nem hiszem, hogy a szakmai meggyőződését megváltoztatná. Azért a kapitány határozott, kiegyensúlyozott egyéniség, nem hiszem, hogy bármilyen külső tényező döntő mértékben képes lenne befolyásolni.

- A szurkolók, sportújságok mostanság Vass Ádám, Stieber Zoltán és Buzsáky Ákos nevét emlegetik a leggyakrabban a mellőzöttek közül. Mi a véleménye a stábnak róluk?
- Buzsáky Ákos peches időszakban sérült meg, előtte szerettük volna meghívni már. Most az újabb sérülése után felépült, játszik is - hamarosan felvesszük vele a kapcsolatot, ez biztos. Stiebert figyeljük, megnéztük személyesen, sőt a televízióban mindenki láthatta, hogy milyen játékos. Örülök annak, hogy a Mainz szerződtette, és érdeklődve várom, hogy milyen játékrendszerben, milyen poszton fog majd szerepelni, és milyen teljesítményre lesz képes. Vass Ádámnál is jártunk már Bresciában, és nemcsak az említetteknél, de a legtöbb légiósnál próbálunk teljes mértékben képben lenni. Minden játékosnál fontos, hogy a csapatában milyen játékrendszerben szerepel, hogy milyen vetélytársak vannak előtte, és ez alapján hogyan illeszthető be a válogatott játékrendszerébe.

- Huszti Szabolcs felettébb kritikus levelén túllépett már a válogatott és a stáb? Netán volt haszna is belőle?
- Azóta a csapat többször is jó teljesítménnyel, jó hozzáállással bizonyította, hogy van jövője, bár még az út elején jár. Főleg a tavalyi ősz bizonyította, hogy felfelé ível válogatott, minden meccsen egyre többet nyújtott. A levél okozta feszültség akár jót is tehet, hiszen ha egy konfliktust kibeszélnek a játékosok, és az eset mindenki számára megnyugtatóan zárul, akkor az előrevisz. Az a baj, ha klikkek alakulnak ki, és egymás mögött mondanak dolgokat a játékosok, de erről nincsen szó.

- Milyen a magyar futballisták megítélése külföldön?
- Nagyon érdekes kérdés, mert nagycsapathoz jó ideje nem tudott magyar játékos kerülni, ám Eindhoventől Mainzig azt tapasztaltuk, hogy a magyar játékosokat nagy szeretettel és megbecsüléssel veszik körül, és ezt jó látni. De ide sorolom Bodor Boldizsárt is, öröm volt nézni, amint a meccs után körülrajongták, és sorban álltak a az aláírásáért. Vagy Gera Zoltánt is említhetném, aki még így is szeretett játékosa a klubnak, hogy keveset játszik.

- A válogatott szempontjából melyik ország lenne a legjobb Gera számára, aki azt sem tartja kizártnak, hogy elhagyja Angliát?
- Oda menjen, ahol játszik. Gera nemzetközileg is ismert játékos, és egész biztos, hogy edzői hívó szóra fog klubot váltani. A német és a spanyol bajnokság nagyszerű hely lenne a számára. De a Serie A-ban is megállná a helyét, mert bár a híres olasz védekezés talán a legkeményebb a támadójátékosok számára, de az ő kreativitása alkalmas arra, hogy eredményes legyen.

- Túlzás az a sok jó hír, amely Dzsudzsák Balázs felől érkezik Hollandiából?
- Nem. Igazi sztárként kezelik, ezt magam is megtapasztaltam, amikor a PSV-Ajax meccs után megvártam a stadion aulájában, és vele együtt hagytam el a helyszínt. A rajongói megrohamozták, és amikor a repülőtéren vettem pár holland sportújságot és futballmagazint, mindegyikben találkoztam a fotójával. Ezenkívül Eindhovenben a meccs közben is többször skandálták a nevét a szurkolók.

- Az U20-as vb-n is Egervári Sándor mellett dolgozott, mit gondol a csapat azon tagjairól - és ez a többséget jelenti -, akik azóta sem tudtak befutni?
- Azért az A válogatottba bekerülni hosszabb folyamat, egy komoly vérfrissítés nem néhány hónap alatt zajlik le. Többen még a felnőtt csapatba kerülésért harcolnak - úgymint Gulácsi Péter, Korcsmár Zsolt, Gosztonyi András -, Németh Krisztiántól pedig várjunk, hogy külföldi profiként is megvillantsa azt, amit mi felfedezni véltünk benne, és amit már bizonyított is. Az itthon játszók közül sokan nem is csapattagok, ami számomra negatív meglepetés, nem mindig látom az okát. De több játékos még időben van, így részese lehet annak a nemzedékváltásnak, amely hosszú évek alatt zajlik le. A nagycsapatban már megjelent Koman Vladimir, az U21-esből Lázár Pál, Elek Ákos, Varga József, tehát zajlik a beépítés, amelyet óvatosan, nagy körültekintéssel kell végrehajtani.