"A másodosztály nekem megfelel" - interjú Torghelle Sándorral

Torghelle Sándor már hetek óta nem játszik a Fortuna Düsseldorfban, az idei szezonban tizennyolc meccsen csupán egy gólt szerzett, de nem tud arról, amiről a német lapok cikkeznek, hogy a klub el akarná adni őt. Továbbra is küzdeni akar a csapatba kerülésért, ugyanakkor nem zárkózik el klubváltástól sem, ám nem szívesen hagyná ott a német másodosztályt. Utoljára tavaly júniusban szerepelt a magyar válogatottban, és bár nem vár indoklást a szövetségi kapitánytól, szerinte egy telefonhívást megérdemelt volna, hogy hat év után nem számítanak rá.

Folyamatosan frissülő, új sorozatunkban a magyar labdarúgás nagy alakjaival, érdekes személyiségeivel beszélgetünk. Ha elovasta az interjút, töltse ki az [origo] focikvízét is, és nyerjen válogatott sporteszközöket!

- A múlt hétvégén a kispadról nézte végig az Union Berlin 3-0-s legyőzését, ésez mostanában hétről hétre így van. Miért nem játszik?
- A szezon elején másfél meccsen kaptam bizonyítási lehetőséget, majd a következő négy meccsen csereként beállva 10-15 perceket játszottam. Kikaptunk mind a hatszor, azután az edző másokat tett be a csapatba, cserélt csatárposzton is, és bár a helyettem beálló játékosok sem ontják a gólokat, jönnek az eredmények, jól megy a csapatnak, ezért nincs is oka változtatni a kezdőtizenegyen.

- Wolf Werner klubmenedzser a Wz-newsline.de német internetes oldalnak azt nyilatkozta, hogy többet vár öntől.
- Igen, de ahhoz, hogy mutassak valamit, nem ártana, ha játszanék is. Az edzéseken pörgök, odateszem magam, de hogy bizonyítsak a meccsen, ha nem kapok lehetőséget? Az oldalvonal mellett dekázgatva? Most már ott tartok, hogy annak is örülnék, ha tíz percet játszhatnék.

- Talán túlságosan is odateszi magát az edzéseken, ugyanezen az internetes oldalon azt írták, hogy az egyik tréningen másfél percen belül durván rácsúszott előbb a csapatkapitány-helyettes Langenekére, majd a csapatkapitány Lambertzre (fotó itt), amiért az edző félrehívta, és elbeszélgetett önnel. Mi igaz ebből?
- Az edzéseken mindenki keményen küzd, valóban oda-oda csúszunk egymásnak, de ez természetes, nem történt olyan, amit ez a honlap leírt, nem hívott félre az edzőm és nem is lett semmi következménye egyetlen belépőmnek sem. A német újságírók egyébként is sok hülyeséget írnak rólam, de valahol ez természetes, az nem sztori, hogy egy tizennyolc éves játékos csinálja ugyanezt. Könnyebb eladni a lapot a magyar válogatott Torghellével, aki szerepelt a Bajnokok Ligájában is, és akit azért hoztak ide, hogy gólokat lőjön, mégsem játszik, de edzésen becsúszik a csapattársának.

- Akkor az sem igaz, amit az Express.de írt, hogy az edzésen az öt a kettő elleni cicázás során önt választották meg a csapattársak a legrosszabbnak, ezért fel kellett vennie egy kalózjelmezt (fotó itt)?
- Ez is butaság és csak egy nagy félreértés. A képen, amit készítettek a fotósok, nemcsak rajtam van szemfedő. Sok olyan gyakorlat van, amit félszemmel kell végigcsinálnunk, ezzel is fejlesztve a labdaérzéket és a koncentrációt. Látható viszont rajtam egy mellény is, valószínűleg ebből eredt az a bizonyos cikk. Van ugyanis egy játékunk, cicázás közben ha megcsinálnak a játékosok 21 passzt anélkül, hogy a cica beleérne, a benti játékos kap egy pontot. Egy hónapig megy ez a játék, és aki a legtöbb pontot gyűjti be, az megkapja ezt a megkülönböztető mellényt, amit egy hétig kell hordania az edzéseken.

- A tréner azt is nyilatkozta, hogy két csatárától szeretne megválni, Jovanovictól és Torghellétől. Ezt közölték önnel is?
- Valaki hazudik, vagy a sajtó, vagy a vezetők, ugyanis nekem senki nem mondta azt a klubtól, hogy al akarnának adni.

A düsseldorfi stadionban rendezik az idén az Eurovíziós Dalfesztivált, ezért múlt hétvégén egy mobilstadionban fogadta ellenfelét a Fortuna. "Nyolc hét alatt húzták fel ezt a stadiont, valamivel kevesebb néző fér el benne, mint az eredeti stadionunkba, de ide is kijöttek 18 ezren szurkolni. Műanyagkabinokból és fémlelátókból áll, de arra tökéletesen megfelel, hogy három meccset lejátsszunk benne. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy néhány magyar klub elfogadná ezt az otthonának" - mondta Torghelle.

A mobilstadion a lelátóról a Düsseldorf - Union Berlin mérkőzésen:

- A Lausitzer Rundschau német lap azt írta, hogy a télen vitte volna a Cottbus, de Claus-Dieter Wollitz, az Energie edzője azt nyilatkozta, hogy túl magasak voltak az igényei.
- Valóban hívott a Cottbus, de addig el sem jutottunk, hogy az anayagiakról tárgyaljunk. Két csatára van ugyanis a csapatnak, az egyik, Nils Petersen 23 góllal vezeti a góllövőlistát, a másik, Emil Jula pedig szintén rugdossa a gólokat, így oda is csak harmadik számú támadónak mentem volna, tehát felesleges lett volna a váltás.

- Volt csapata, az Augsburg a feljutást jelentő második helyen áll, megbánta, hogy eligazolt?
- Lejárt a szerződésem, a vezetők szerették volna, hogy maradjak, de az edző azt mondta, hogy nem számít rám, így mindenképp el kellett jönnöm, annak ellenére, hogy jól ment ott a játék. Kerestek még Ausztriából, valamint az Union Berlin is le akart igazolni, de a düsseldorfi ajánlat jónak tűnt, az elmúlt bajnokságban a negyedik helyen végeztek, úgy gondoltam, hogy egy jó csapatban játszhatom majd.

- A szerződése 2012-ig szól, szeretné kitölteni?
- Erről még korai lenne beszélni. Bárhogy alakulhat a sorsom, nem kívánok senkinek rosszat, de akár jöhet egy sérülés is, és akkor bekerülhetek a kezdőbe. Ugyanakkor ez a szezon már valószínűleg elúszott a számomra. Ha a nyáron más országból keresnének, akkor lehet, hogy elgondolkoznék a váltáson, de mivel még csak 29 éves leszek, nem a pénz a legfontosabb. Nem mennék el például Azerbajdzsánba focizni csak azért, mert ott többet keresnék, és fontos szempont a családom is, arra is figyelnem kell, hogy a feleségemnek és a kislányomnak mi a jó, például nem fogom őket háborús övezetbe költöztetni.

- Németországon belül van lehetősége máshova igazolni?
- A Bundesliga I-be nem egyszerű egy magyar játékosnak felkerülni, oda olyanokat szerződtetnek, akik játékban és jó formában vannak és már letettek valamit az asztalra. A másodosztály nekem megfelel. Tudom, hogy Magyarországon lenézik ezt a bajnokságot, de itt legalább tökéletes körülmények között, minden héten 20-30 ezer néző előtt játszunk.

- Tervezi, hogy valamikor hazatér?
- A kislányom most három éves, azt szeretném, ha ő már otthon kezdené el az iskolát, tehát négy-öt év múlva valószínűleg hazatérek.

- Követi a magyar bajnokságot és két korábbi klubja, a Honvéd és az MTK szereplését?
- Természetesen folyamatosan követem, és szomorúan látom, hogy mindkét csapat a vártnál gyengébben szerepel. Az MTK köztudottan a fiatalokra épít, elképzelhető, hogy most nem olyan jó garnitúra jött ki a Sándor Károly Akadémiáról. Kispesten szintén elkezdték üzemeltetni az akadémiát, szerintem ez egy jó út, legalábbis sokkal jobb, mint nevesincs légiósokat igazolni. A fiatal magyar tehetségek is vannak olyan jók, mint azok a külföldi játékosok, akik eddig még semmit nem tettek le az asztalra, nem válogatottak, viszont többször annyit keresnek, mint egy fiatal magyar focista. Persze vannak kivételek, mint például a Videoton brazil csatára, André Alves, ő emeli a bajnokság színvonalát, de nagyon kevés ilyen légiós van az NB I-ben.

- Követi a magyar válogatott szereplését is?
- Természetesen, láttam szinte az összes meccset.

- Lehet esély a továbbjutásra?
- A hollandok a Puskás-stadionban motiváltan léptek pályára, esélyünk sem volt ellenük, kint pedig amikor hátrányba kerültek, néhány perc alatt felpörögtek, és megfordították a meccset, megmutatták, hogy miért lettek világbajnoki ezüstérmesek. A hollandok mögötti hely megszerzéséért mindenki a svédekről beszél, de szerintem nagyon oda kell figyelni a moldávokra is, nem lesz könnyű megverni őket idegenben, az itthoni meccsen is voltak komoly helyzeteik.

- A válogatott csatárgondokkal küzd, helye lenne Torghelle Sándornak a csapatban?
- A mostaninak, aki nem játszik, annak nem, de egy jó formában lévő Torghelle Sándornak igen. Ha nem is feltétlenül a kezdőben, de a keretben helye lenne.

- Például annak, aki a kapitányváltásnál egyik napról a másikra kikerült a csapatból?
- Igen. Amikor Egervári Sándort kinevezték, akkor egy jó szezonon voltam túl, a felkészülési időszakban pedig az edzőmeccseken rugdostam a gólokat, ennek ellenére nem kaptam meghívót.

- Van önben harag?
- Inkább csalódott vagyok. Sanyi bácsival együtt dolgoztam az MTK-nál, jó viszonyban voltunk, rendszeresen játszottam nála, ehhez képest a mai napig nem tudom, hogy miért nem számít rám a válogatotban. Félreértés ne essék, nem magyarázatot várok, de hat évig folyamatosan szerepeltem a válogatottban, talán egy telefont megérdemeltem volna, hogy mostantól nem kell számítanom a meghívóra, mert másokkal képzeli el a vezetőség a jövőt.

- Jó út ez a fiatalítás?
- Akár jó is lehet, de pont az a legnagyobb baj a magyar labdarúgásban, hogy ha egy-két éven belül nem jön az eredmény, akkor máris váltanak a kispadon, nincs türelem. A válogatott nem egy klubcsapat, legalább három év kell ahhoz, hogy beérjen valaki munkája. Elképzelhető, hogy ha Erwin Koeman lenne még ma is a szövetségi kapitány, akkor ugyanitt, vagy még előkelőbb helyen tartana a válogatott. Lehet, hogy magam ellen beszélek, de ha eredményeket akarnak, hagyják dolgozni Sanyi bácsit!