Mourinho már a Barca ellen forralja terveit

Első madridi szezonjában José Mourinho ugyan nem maradt trófea nélkül, de összességében nem tudott a nagy rivális FC Barcelona fölé kerekedni. A portugál szakember a következő idényben éppen ezért taktikai váltásra készül, és mivel megnyerte a Jorge Valdanóval szembeni hatalmi harcot, immár ő alakíthatja a keretet is.

Az előző szezon egyik csúcspontja a Real Madrid és az FC Barcelona külön párviadala volt. A két szuperklub tavasszal három héten belül négyszer is találkozott egymással, és a vetélkedésből a katalánok jöttek ki jobban, hiszen a Bajnokok Ligájában ők jutottak tovább, a bajnokságban pedig az idegenben elért 1-1-es döntetlennel gyakorlatilag bebiztosították aranyérmüket, míg a madridiak csak a spanyol kupát tudták elhalászni előlük.

Sokak szerint azonban volt egy sokkal fontosabb eredménye is ennek a négy mérkőzésnek: a Real mestere, José Mourinho ráérzett arra, hogy miként is lehet legyőzni a Barcát, és már ennek megfelelően alakítja a nyári igazolásokat.

A főpróba nem sikerült rosszul

A legutóbbi évadban a Real legtöbbször 4-2-3-1-es játékrendszerben futballozott, azonban a négy tavaszi, Barca elleni találkozóból háromszor Mourinho átállt a 4-3-3-ra. Ez volt a taktika az 1-1-re végződött bajnokin, a hosszabbítás után 1-0-ra megnyert kupadöntőn, és a BL-elődöntő első találkozóján is, amit a Real ugyan 2-0-ra elveszített, de mindkét gólt azután kapta, hogy Pepét kiállították. Már pedig a portugál középhátvéd kulcsfigura volt, Mourinho a Barca ellen védekező középpályásként vetette be, és amíg csak a játékra koncentrált, addig a csapat a vezérletével szinte tökéletesen semlegesítette az ellenfél középpályássorát. Pepe remekül rombolt, akadályozta meg az ellenfél támadásépítését, ám mivel a középpályán két szintén defenzív felfogású játékos szerepelt mellette (Sami Khedira és Xabi Alonso), így a madridiak támadásban kevésbé voltak hatékonyak.

Ám, hogy a 4-3-3-as játékrendszer akkor is működőképes lehet, ha nem csak az ellenfél játékának megfojtása a cél, azt az utolsó fordulóban lejátszott, Almería elleni bajnoki bizonyította. Akkor a középpályán Xabi Alonso volt az egyetlen védekezőbb felfogású játékos, mellette Mesut Özil és Kaká futballozott - a végeredmény 8-1 lett. Mourinho pedig valószínűleg levonta a tanulságot: olyan védekező középpályásra van szüksége, aki képes kivenni a részét a támadójátékból is.

A védekező középpályás, aki támadni is tud

A madridiak első nyári szerzeménye, a török Nuri Sahin tökéletesen beleillik ebbe a képbe. A Borussia Dortmund játékosa az előző idényben a Kicker osztályzatai alapján a Bundesliga harmadik legjobbja volt, és a BVB 4-2-3-1 szisztémájában egyértelműen védekező középpályásként futballozott, de így is szerzett hat gólt (ami több is lehetett volna, ha nem hagy ki három tizenegyest), és adott nyolc gólpasszt. Ráadásul viszonylag olcsón meg lehetett szerezni, és a beilleszkedését alighanem megkönnyíti majd, hogy a klubnál már ott van két, Németországból igazolt játékos, köztük a szintén török származású, ám német válogatott Özil. Sahin megszerzésével Mourinhónak immár két olyan játékosa is akad a középpályán, aki nemcsak remek védőmunkát végez, hanem a támadójátékban is nagyon erős.

Sahin jól passzol Mourinho terveihez

Mourinho a Chelsea-nél a 4-3-3-as rendszerrel aratta sikereit, és amikor az Interhez került, ott is próbálkozott ezzel, ám a kérésére szerződtetett szélsők, Mancini és Ricardo Quaresma nem váltak be, így kénytelen volt módosítani. Végül azonban mégis valami hasonló játékrendszerrel nyerte meg a Bajnoko Ligáját: milánói regnálása végén a két szélen Samuel Eto'o és Goran Pandev futballozott, akik alaphelyzetben befejező csatárok, de Mourinho rendkívül fegyelmezett védőmunkát követelt meg tőlük, így a rendszer 4-5-1-ként is felfogható volt. Ez, ebben a formában aligha működik majd Madridban, Cristiano Ronaldo ugyanis nem a védőmunkájáról híres, ugyanakkor a Realnál egy kifejezetten rugalmas játékrendszer alakulhat ki, és Mourinhónak a keret alapján meglesz a lehetősége arra, hogy az ellenfél erősségének megfelelően változtasson a csapatán.

A kispadot nem könnyű elfogadni

Mindez azt jelentheti, hogy a Realnak nem lesz egy fix kezdő tizenegye, és Mourinho rendszeresen rotálja majd a csapatot. A gyengébb együttesek ellen (lásd az Almería elleni bajnokit) a középpályán elég lesz egyvalaki a Xabi Alonso, Sahin duóból, és mellettük játszhatnak az olyan támadó középpályások, mint Kaká és Özil, esetleg a fiatal Sergio Canales, ha marad. A Barca ellen azonban ezt aligha bírná el az együttes, viszont Sahin szerepeltetése sokkal nagyobb lehetőséget biztosít a támadásépítésre, mintha egy elsősorban a védekezésben jeleskedő társa játszana - legyen szó akár Pepéről vagy Lassana Diarráról.

A kérdés már csak az, hogy a keretben mindenki képes lesz-e elfogadni azt, hogy időnként a kispadra kerül akkor is, amikor jó formában van. Az új igazolások közül Hamit Altintop és José Callejón alighanem tisztában van azzal, hogy csak kiegészítő ember lesz, és Sahin mentalitása is megfelelő ehhez a rendszerhez. A jelek szerint Mourinhónak Karim Benzemát is sikerült betörnie, az idény elején még sokat primadonnáskodó francia a szezon végére igazi csapatemberré vált.

Kaká lehet az új rendszer vesztese

Leginkább Kaká lehet az, akinél rezeg a léc, még ha a brazil sztár ki is jelentette, hogy valószínűleg marad Madridban. "Tudom, hogy nem váltottam be a hozzám fűzött reményeket, de szeretnék bizonyítani" - mondta június elején, amikor megkezdte vakációját, ám a pletykák azóta is folyamatosak vele kapcsolatban. Az Inter állítólag 30 millió eurót kínált érte, és szóba hozták a Paris Saint-Germainnel is.

www.global-soccer.eu