Gera nem irigyli Dzsudzsákot, és még játszana a Fradiban

Csütörtöki műtétje után mankóval, speciális cipőben közlekedik Gera Zoltán, aki sokáig nem is tudta, hogy el van törve a bokája. A harminckét éves játékos örül neki, hogy véget érnek a találgatások, miután pénteken a West Bromwich nyilvánosan is jelezte, hogy közel állnak a megegyezéshez. Gera szerint nem igaz, hogy a Fulhamnél nem számítottak rá, ő döntött úgy, hogy inkább Birminghambe igazol, ahol legalább három évet maradna.

- Váratlan hír volt pénteken, hogy egy nappal korábban megoperálták. Hogy van?
- Köszönöm, már jobban, persze most még azért elég érzékeny a lábam.

- Miért kellett megműteni?
- Mint kiderült, az utolsó bajnokin eltört a bokám. Ez egy fáradásos törés, ami majdhogynem teljesen meggyógyult, de fennállt a veszély, hogy ha összeforr a csont, akkor később még problémám lehet vele. Azért volt szükség a műtétre, hogy később már ne legyen gond a bokámmal.

- A Daily Mail egy hónapja azt írta, hogy súlyos sérülése van, amit aztán cáfolt a menedzsere. Miért volt ez a nagy titkolózás?
- Szerintem mindenki tudta, hogy sérült vagyok, hiszen nem játszhattam két válogatottmeccsen. Nem tudom, miért fújták így fel a lapok, talán úgy gondolták, hogy ha orvosi vizsgálaton jártam, és nem jelentették be az átigazolásomat, akkor biztosan nem vagyok egészséges.

- A birminghami csapat orvosi vizsgálatára úgy ment el, hogy azt hitte: nem lesz semmi gond, mert nincsen súlyos sérülése?
- Tudtam, hogy probléma van a bokámmal, de azt nem, hogy el van törve. Először csak szalagsérülésről volt szó, korábban nem mondták, hogy a csonttal is gond lehet, így engem is meglepett, hogy most ezt mutatta ki a CT, majd az MRI.

- Attól függetlenül, hogy az első három bajnokin - az utolsó fordulóban kapott piros lap miatt - nem játszhat, mikor térhet vissza?
- Közel két hónap már eltelt a sérülésem óta, remélem, nem kell újabb két hónapot várni. Össze kell forrnia a csontnak, amint ez megtörtént, ismét tudok edzeni. Most Londonban vagyok, mankóval közlekedem, mert nem terhelhetem rá a lábamra az egész súlyomat, főleg azért, hogy a sebem nehogy begyulladjon, és van egy különleges cipőm is. A lényeg, hogy nem kellett fekvőgipszet tenni a lábamra, és egy hónap múlva talán már edzhetek, bár nem szeretnék időpontokat meghatározni.

- A WBA hivatalos weboldalán megjelentek alapján úgy tűnik, nagyon akarják önt, hiszen a gyógykezelésének a költségeit is állják, pedig még alá sem írt.
- Igen, és én is nagyon szeretném már végre letisztázni és aláírni a szerződésemet. Az elmúlt egy hónapban elég sok minden megjelent rólam, ezért is örülök, hogy a klub is jelezte, kiáll mellettem, és minden segítséget megad, úgyhogy hálás vagyok nekik. Már alig várom, hogy felépüljek, és újra játsszak a West Bromban. Örülök, hogy a klub megírta, hogy közel vagyunk a megegyezéshez, mert így legalább nincsen több találgatás. Én a West Bromba akarok menni, a klub is akar, és szerintem hamarosan rendeződik minden.

- Amikor 2008-ban elhagyta a WBA-t, gondolta volna, hogy még egyszer a birminghamiek játékosa lesz?
- Nagyon jól éreztem magam, följutott a csapat az első osztályba, de akkor úgy gondoltam, hogy mennem kell. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szerződésem lejárta előtt, amikor már úgy volt, hogy hosszabbítok, felmerült egy probléma: egy ideig nem játszottam, és volt egy őszinte beszélgetésem Tony Mowbray vezetőedzővel, aki azt mondta, hogy nem biztos a helyem a csapatban, mást favorizál helyettem, így nem írtam alá az új szerződésemet. Ettől függetlenül jó kapcsolatom volt az edzővel, de akkor úgy döntöttem, hogy elmegyek.

- Keserű szájízzel távozott?
- Egyáltalán nem, utána is követtem a WBA eredményeit, és szurkoltam neki, mert nagyon sokat kaptam a klubtól az ott eltöltött négy év alatt. Amikor a Fulham játékosaként visszatértem Birminghambe, olyan élményben volt részem, amire álmomban sem gondoltam. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy ekkora szeretettel fogadnak majd a drukkerek, fantasztikus érzés volt. Ezért is mondom, hogy nagy örömmel térek vissza a klubhoz - persze, csak ha minden rendben lesz, és tényleg aláírhatom majd a szerződésemet.

- Nem tart attól, hogy kiesik a csapat, és ismét az angol másodosztályban kell majd szerepelnie?
- A Premier League-ben körülbelül tíz csapat a kiesés ellen küzd, itt nincs olyan, hogy biztos bennmaradó. Nagy kihívás itt szerepelni, és nem úgy készülök, hogy kiesik a csapat, hanem, hogy jól szerepel majd. Meg egyébként is, nem azért megyek a WBA-ba, hogy egy évet ott játsszak, majd elmenjek, mert kiesik. Nem vagyok az az évente csapatot váltó típus, legalább három évet ismét el szeretnék tölteni Birminghamben. Arra azért nagyon kell figyelni, nehogy elérje a csapatot az úgynevezett másodikszezonos szindróma. Vigyázni kell, nehogy túlértékeljék magukat a játékosok, és elhiggyék, hogy ezután minden simán menni fog. Éppen ezért nehéz lesz a bennmaradás, talán még nehezebb, mint az előző szezonban.

- A fulhames karrierje olyan volt, mint egy hullámvasút, a beilleszkedés után Európa Liga-döntőt játszott a klubbal, majd a cserepadra került. Ön hogyan látja?
- Nagyon jó volt mindegyik szezonom, csak az utolsó fél év volt nehéz. Az első is nehezebb volt, de nem mondanám rossznak, mert végigjátszottam a bajnokságot - igaz, voltak időszakok, amikor csak csereként, de ettől még játszottam. Tavaly nagy sikereket értünk el az Európa Ligában, összességében tehát jó döntés volt az átigazolásom. A Fulhamnek pedig hálás vagyok az elmúlt évekért, mindenkitől csak jót kaptam, jól éreztem magam, és meg akartak tartani, nem igaz, hogy azt mondták volna, hogy nincs rám szükség. Én döntöttem úgy, hogy számomra az a legjobb, ha távozom.

- Úgy tűnik, hogy az ön sikerességét - akár a Premier League-et, akár a magyar válogatottat nézzük - más játékosokhoz képest talán jobban befolyásolja az edző személye, hiszen míg Roy Hodgsonnál parádézott és Egervári Sándornál csapatkapitány lett, addig Mark Hughesnál nem játszott, Erwin Koemannál pedig lemondta a válogatottságot. Mi lehet ennek az oka, talán nehezebb megtalálni önhöz a kulcsot?
- Szerintem nem nehéz. Egyetlen edzőm sem mondta azt, hogy rossz játékos vagyok, vagy nem kellek neki, mindenki elismerte a játékomat. Nem minden helyzet alakult úgy, ahogy szerettem volna, de ezekért nem az edzőt hibáztatom. Hét év alatt Angliában volt legalább öt edzőm, és egyikkel sem volt problémám, egyedül Hughesnál nem játszottam. Persze, számomra fontos, hogy érezzem, az edző számít rám, de szerintem nem vagyok problémás játékos, amit az edző kér, azt mindig megcsinálom. Magyarország más volt annyiból, hogy amíg otthon játszottam, azt hittem, nem kell semmit csinálnom a pályán, csak támadni, de külföldön nagyon sokat tanultam minden edzőmtől ebből a szempontból is, még Hughestól is.

- Mi alapján tartja Hodgsont a kedvenc edzőjének? Tényleg el akarta önt vinni a Liverpoolhoz is magával?
- Ha igaz volt, ha nem, most már mindegy, mert nem lettem a Liverpool játékosa, ő pedig már nem ott edző. Viszont most másodszor is az ő játékosa lehetek, amit kér, azt megcsinálom, ezen voltam, ezen vagyok, jó érzés, hogy így ragaszkodik hozzám. Nagyon felkészült, nagyon érti a szakmát, jól látja a futballt, taktikailag is nagyon sokat tud. Igazi úriember, nagyon jól megértettem magam vele korábban, pontosan tudom, hogy mit gondol a futballról, és hogy mit akar játszani.

- A londoni távozásáról két, egymásnak ellentmondó hír is megjelent. Az egyik szerint Martin Jol nem tartott önre igényt egyáltalán, míg egy másik szerint egy rosszabb feltételeket kínáló szerződésajánlatot is kapott, amelyre azonban nemet mondott. Mi az igazság?
- Volt rá esély, hogy maradjak, de elígérkeztem szóban a WBA-hoz. Miután Hodgsonnal beszéltem, utána jött az edzőváltás a Fulhamnél, próbáltak marasztalni, de én nem akartam az adott szavamat megmásítani.

- Annak idején jobb oldali középpályásként remekelt a West Bromban, a Fulhamben pedig főképp Zamora mögött, árnyékékként érezte magát a legjobban. Most milyen szerepe lesz, tudja már?
- Hodgson ismer engem, és tudja, milyen poszton tudok játszani, és - ha minden rendben lesz, és aláírok - ott fog használni, ahol úgy gondolja, a legtöbbet tudom nyújtani. De azt is látni kell, hogy erős kerete van a WBA-nak, a klub sokat fejlődött minden területen azóta, hogy eljöttem 2008-ban.

- Pár hónapja miért mondta azt, hogy úgy érzi, el szeretné hagyni Angliát?
- Volt egy időszak, amikor úgy voltam vele, szívesen kipróbálnám magam más országban, de a lehetőségeket megvizsgálva rájöttem, hogy maradnom kell Angliában, mert a családommal jól érezzük magunkat itt, és úgy láttuk, nincs értelme elmenni innen. Olyat viszont nem mondtam, hogy mindenképpen el akarok jönni. A Premier League nagyon erős, talán könnyebb dolgom lenne egy másik országban, de számomra az angol élvonal továbbra is nagy kihívás. Remélem, ha majd abbahagyom, elmondhatom, hogy tíz évet játszottam Angliában. Sokan féltettek a Premier League-től, talán joggal is, de sikerült gyökeret vernem, és tetszik az egész itteni kultúra.

- Londont is jó szívvel cseréli fel Birminghamre?
- Szép emlékek kötnek Birminghamhez, hiszen az első négy évemet külföldön ott töltöttem, a feleségemmel ezalatt házasodtunk össze, így a város egyben a mézes éveinknek is a helyszíne.

- Az elmúlt években abszolút ön volt a legnépszerűbb magyar futballista, most viszont - úgy tűnik - Dzsudzsák Balázs már jobban érdekli az embereket. Mindez hogyan érinti?
- Nagyon jó játékos, és engem ez nem zavar egyáltalán, örülök annak, hogy jól megy a sora. Aki ismer, tudja, hogy soha nem voltam az, aki szerepelni akar, és azért teper, hogy a reflektorfénybe kerüljön. Viszont a teljesítményt jutalmazni kell, akinek jól megy, az megérdemli a figyelmet.

- Ön igent mondott volna egy álomfizetéssel járó orosz ajánlatra?
- Nem vagyunk egyformák, és mindenkinek a saját pályafutásával kell foglalkoznia. Ő ezt választotta, remélem, jól fog elsülni a döntése, kívánom neki, hogy jól szerepeljen Oroszországban. Egy tehetős klubhoz igazolt, amely ha tud még további, megfelelő minőségű játékosokat igazolni, akkor biztosan jól jár a klubváltással Balázs. De úgyis az idő fogja eldönteni, hogy kinek miképp jön be egy csapat, ezt előre nem lehet megmondani. Biztos, hogy más az orosz futballkultúra, mint a holland, szerintem a javára fog válni az új bajnokság, ahol megerősödik, és csak rajta múlik majd, hogy mire viszi. Nem hiszem, hogy visszalépett volna, sőt, szerintem jobb helyre igazolt, egy színvonalas bajnokságba, amely annyira nincs szem előtt. Nehéz Oroszországban játszani, fizikálisan erősek az ottani csapatok, mi is játszottunk orosz klub ellen az Európa Ligában, kíváncsian várom, hogyan fog beilleszkedni.

- Mit érhet még el 32 évesen, és vannak-e már távolabbi tervei?
- Én még fiatalnak érzem magam, nagyon remélem, hogy sok van még bennem, nem hiszem, hogy egy-két évem lenne már csak. Majd a test jelzi, amikor már elege lesz, én mindenesetre, ha minden rendben megy, aláírok egy 2+1 éves szerződést. Harmincon felül, egy komoly bajnokságban már minden szezon és meccs ajándék, én most - talán az alkatomból adódóan is - még itt vagyok, és úgy gondolom, sokáig fogok még játszani. Szeretném visszanyerni a formámat, erőt gyűjteni, és kiemelkedően játszani.

- El tudja képzelni, hogy évek múlva a Fradiban vagy a Pécsben focizzon?
- Nehéz erre válaszolni, mert szeretnék minél tovább az angol első osztályban szerepelni, azt semmiképp nem akarom, hogy angol harmad-, negyedosztályban játsszak, akkor már inkább hazamennék, mert az sokkal nagyobb kihívás. Szeretném, ha a Fradi olyan lenne, mint régen, amikor én is ott voltam, jó lenne, ha a bajnoki címért és a Bajnokok Ligája-szereplésért harcolna, azért én is szívesen küzdenék a Fradival. Ez most nem aktuális, de nem lehet soha azt mondani, hogy soha. Szeretem a Fradit, szurkolok neki, mert sokat kaptam tőle az ott eltöltött négy évem alatt, szívesen, jó érzéssel emlékszem vissza arra az időszakra, a játékostársakra, az edzőkre, a szurkolókra egyaránt.

- Voltak olyan pletykák, hogy megvenné a Pécs labdarúgócsapatát.
- Nem tudom, hogy ezt honnan vették, én mindenesetre nagyon becsülöm azokat, akik a magyar futballba fektetnek. Matyi Dezsőt is nagyon tisztelem amiatt, hogy felkarolta a Pécset. A klub, a város megérdemli, hogy első osztályú csapata legyen.

- Mennyit változott a játéka, amióta Angliában van?
- Sokat előreléptem taktikailag, szerintem érettebb, jobb vagyok, mint korábban. Soha nem volt átlagon felüli a gyorsaságom, de nem vagyok lassabb, mint voltam, viszont talán rutinosabb lettem, jobban átlátom a pályát. Az is befolyásolja a játékomat, hogy megfelelő-e az önbizalmam. Sokat fogok dolgozni azért, hogy mihamarabb felépüljek. Kemény időszak vár rám, de én szeretem az ilyen kihívásokat, amikor az ember úgy érzi, hogy gödörben van, de már látja a kitűzött célt. Ez engem eddig is mindig jobb teljesítményre sarkallt, remélem, hogy ez most is így lesz.