Aki négy gólt szerzett törött vállal - 83 éves lenne Kocsis Sándor, az Aranycsapat legendája

Születésének 83. évfordulóján újratemetik a Szent István Bazilikában az Aranycsapat legendás csatárát, Kocsis Sándort. Minden idők egyik legjobb csatára magyar válogatottban 68 mérkőzésen 75 gólt ért el, az 1954-es világbajnokságon gólkirályi címet szerzett, majd az FC Barcelonában is sikeres volt.

Nem akármilyen barcelonai küldöttség érkezett Magyarországra azért, hogy részt vegyenek az Aranycsapat legendás csatárának, Kocsis Sándornak újratemetésén.

A katalánok elnöke, Sandro Rosell mellett Budapesten van a klub egykori csatára és edzője, a Lionel Messi felfedezésében kulcsszerepet játszó Carles Rexach; a klub öregfiúk-csapatát irányító Josep María Fusté; valamint az aranylabdás Luis Suárez, aki jelenleg nem is a Barca, hanem az Internazionale alkalmazásában áll. Ez is jelzi, hogy Kocsist mekkora tisztelet övezi a katalánoknál, és mekkora sztár volt a maga idejében.

A szélsők bárhová centerezhettek

Persze a fantasztikus fejelőtudásáról elhíresült támadó már azelőtt világklasszis volt, hogy Barcelonába került volna. A kőbányai születésű Kocsis még csak 16 éves volt, amikor a Kőbányai TC színeiben bemutatkozott a magyar élvonalban, majd nem sokkal később a Ferencvárosba szerződött, ahol már futószalagon ontotta a gólokat.

Az 1948-49-es idényben például 30 bajnokin 33 találatig jutott, de jellemző, hogy ez még a házi gólkirályi címhez sem volt elég: Deák Ferenc ugyanis 59-et szerzett. Kocsisnak az első hazai gólkirályságához egészen 1951-ig kellett várni, amikor 30 találattal lett az NB I legeredményesebb játékosa, de ekkor már a Honvédból, hiszen a korabeli sportpolitikának megfelelően Kispesten igyekeztek összehozni egy szupercsapatot, amelynek során a Ferencvárostól Kocsis mellett Czibor Zoltán és Budai II Lászlót is elhozták.

A Kocka becenévvel illetett támadó így immár nem csak a válogatottban, hanem klubszinten is együtt futballozott Puskás Ferenccel, akinek sok szempontból az ellentéte volt - Kocsis ugyanis nem volt sztáralkat, visszafogottabb személyiség jellemezte, a kaput viszont ugyanolyan jól érezte. Mindez kellemes problémát jelentett a csapat szélsőinek, amiről Budai így beszélt: "Puskásnak volt a legjobb bal lába, Kocsisnál pedig senki sem fejelt jobban. Így aztán a beadásoknál az egyik klasszis biztos elégedetlen volt, hiszen egyikük lapos, a másik meg magas labdát várt. Viszont ha pontosan centereztünk, tízből kilenc alkalommal biztosan gól lett belőle".

Hogy a Kocsis, Budai páros szinte ismerte egymás gondolatát is, az nem volt véletlen, az edzések után rendre kinnmaradtak gyakorolni a beadásokat és a támadásbefejezéseket. Kocsis az a típusú csatár volt, aki nem csak pontosan érkezett a kapu elé, de sosem fogta vissza magát, a legkeményebb helyzetekbe is belement, így aztán rengeteg sérülése volt, a védők nem kímélték.

Csak Gerd Müller veszi fel vele a versenyt

Puskás ugyan több gólt ért el a válogatottban, Kocsisnak viszont sikerült az a bravúr, hogy több találatot szerzett, mint ahány találkozón szerepelt: 68 mérkőzésen 75-ször volt eredményes! Válogatottbeli pályafutását 1948 júniusában Románia ellen rögtön egy duplával kezdte (9-0-ra nyertünk), és a 68 válogatott mérkőzéséből csak 24-en nem volt eredményes - viszont ugyanennyi találkozón nem érte be egyetlen találattal, és hét mesterhármast szerzett.

Az 1954-es világbajnokságon pedig öt összecsapáson 11 gólig jutott, amivel gólkirály lett - fájdalom, az NSZK elleni finálé volt az egyetlen meccs a tornán, ahol nem talált be. Meccsenkénti gólátlaga a válogatottban így 1,103, és rajta kívül csak egy focista van, aki a legalább tízszeres válogatottak közül eléri az egyes gólátlagot: Gerd Müller.

A Kocsis-Puskás rivalizálás Spanyolországban is folytatódott, hiszen míg Puskás a Real Madrid játékosa lett, addig Kocsis (és vele együtt Czibor) az FC Barcelonában kötött ki. Egészen 1958 őszéig csak barátságos mérkőzéseken szerepelhettek, hiszen a magyar szövetség közbenjárására a FIFA egy évre eltiltotta őket, és Kocsis a Real Betis elleni bajnokin debütált tétmeccsen a katalánoknál - természetesen góllal.

Első szezonjában inkább a kupában villogott, összesen 11 gólt ért el: a Betisnek egymaga négyet vágott, kétszer vette be a Real Madrid hálóját, és a Granada elleni döntőben is duplázott. De rúgott mesternégyest a BEK-ben is: 1960 márciusában a Wolverhampton Wanderersnek, ráadásul nem is akármilyen körülmények között.

A meccs elején Kocsist letaglózta az angol kapus, majd rá is esett, de a magyar csatár visszament a pályára, és még az első féidőben két gólt szerzett. A szünetben az öltözőben elájult, kiderült, eltörött a válla, de ő annyira játszani akart, hogy kért egy injekciót, majd a második félidőben újabb két góllal tette teljessé a mesternégyest, a Barca pedig 5-2-re nyert.

Kocsisnak később a VVK-ban (a skót Hibernian FC ellen 1960 decemberében) és a bajnokságban (1961 decemberében a Real Sociedadnak) is összejöt a mesterhármas a Barcánál.

Az elátkozott stadion

A döntőkkel azonban összességében véve nem volt szerencséje. 1962-ben a VVK fináléjában kétszer is betalált a Valencia ellen, viszont az ellenfél hatszor volt eredményes, és meg is szerezte a trófeát. Két évvel korábban azért az Európa Liga elődjét sikerült megnyernie a Barcával, a BEK-diadal azonban nem jött össze, pedig a katalánok 1961-ben ott voltak a fináléban, amelynek helyszíne magyar szempontból gyászos emlékű volt: a berni Wankdorf-stadion, ahol az Aranycsapat 1954-ben 3-2-re kikapott a németektől a vb-döntőben.

A legenda szerint Kocsis a meccs előtt azt mondta a csapat masszőrjének, Ángel Murnak: "Ezen az elátkozott pályán nem nyerhetünk". És a történelem valóban megismételte önmagát: az ellenfél, a portugál Benfica 3-2-re nyert, a Barcelona két gólját a két magyar, Czibor és Kocsis szerezték, és a katalánok a mérkőzés során három alkalommal találták telibe a kapufát.

Cserélni akkoriban még nem lehetett, a Barcelonának pedig olyan csatárklasszisai voltak Kocsis mellett, mint Czibor, Kubala László, Evaristo, Luis Suárez, Cayetano Ré vagy Ramón Villaverde, így már a kezdő tizenegybe kerülés is kisebbfajta bravúrral ért fel. A sérülések mellett ezzel is magyarázható, hogy Kocsis hét szezon alatt "csak" 126 tétmeccsen játszott - manapság egy játékosnak ez a szám három-négy idény alatt összejön. Ezen a 126 meccsen viszont, 82 gólt ért el, többségüket fejesből: nem csoda, hogy Spanyolországban Cabeza de Oro, azaz Aranyfej volt a beceneve.

1968-as visszavonulása után Kocsis egy kávéházat nyitott Barcelonában, de a futball utáni életében nem igazán találta meg a számítását, ő a pályán érezte jól magát, ott volt igazán elemében. Kálváriája akkor kezdődött, amikor a borotvaszekrény ráesett a lábára, és egy trombózis következtében amputálták az egyik lábfejét.

Később a rák támadta meg a szervezetét, a gyomra nagy részét kioperálták, rengeteget volt kórházban, és egy idő után rátört az üldözési mánia, feleségének azt hajtogatta, hogy meg akarják ölni. Még nem volt 50 éves, amikor 1979. július 22-én, máig tisztázatlan körülmények között lezuhant a barcelonai Quiron Klinika negyedik emeletéről.

www.globalsoccerapp.com