Itthon kevésbé számít ismert játékosnak, Angliában azonban egész korán felfigyeltek önre. Hogyan?
Miután Békéscsabára kerültem, gyorsan válogatott lettem. Az U14-ben kezdtem, és az U16-os korszakomban hívott a Norwich City. Kétszer jártam próbajátékon Angliában, megfeleltem, de nagyon nehezen viseltem volna a távollétet, és a csapat is másodosztályú volt. Aztán jött a Heerenveen, majd a Liverpool ajánlata.
Meglepő módon a holland klubot választotta, amit azzal magyarázott, hogy a Liverpool tartalékából nehéz a nagycsapathoz kerülni, illetve hogy Angliába csak 22 év fölött érdemes kimenni. Érett gondolatok, de mennyire volt ez a saját döntése?
Az utolsó szó mindig az enyém volt. Édesanyám és a menedzserem is hagytak gondolkodni, de azért szükség volt a segítségükre. Az volt a kérdés, mit is akarok valójában. Azonnal a Liverpoolhoz szerződni, sztárklub játékosa lenni, és kivárni, mi sül ki belőle, vagy alacsonyabb szinten kezdeni, és kiscsapatból érettebb játékosként nagy klubhoz szerződni? Az utóbbit választottam.
Húszévesen hogy érzi, jól döntött? Ott tart, ahol ennyi idős korára eltervezte?
Maximalista vagyok, szerintem jó úton járok, hogy egyre magasabb szintekre lépjek, és 25 évesen sztárcsapatban futballozzam. Azt nem tudhatom, mit hozott volna a sors, ha négy éve máshogy döntök. Nem bántam meg semmit, teszem a dolgomat.
Milyen emlékei vannak a liverpooli próbajátékról?
Olyan tökéletes pályán még sohasem játszottam, mint ott, de az edzőközpont is tízes osztályzatot érdemel. Megmutatták a múzeumot, a rengeteg trófeát. Volt egy EKG-szerű, bonyolult felmérés, amelyen a terhelés utáni regenerációt vizsgálták. Arra voltak kíváncsiak, hogy egy sprint után milyen gyorsan áll vissza a szervezetem abba az állapotba, hogy ismét képes legyek ugyanolyan sprintre. Azt mondták, Steven Gerrardéhoz hasonló eredményt produkáltam. Végül volt egy megbeszélés, amelyen közölték, az akkori edző, Rafa Benítez ragaszkodik hozzám, és azt akarja, mindenképpen az ő akadémiájukon folytassam.
Az U21-es válogatottban csütörtökön együtt szerepelt azzal az Adorján Krisztiánnal, aki viszont a Liverpool játékosa. Beszéltek a klubról?
Igen, megkérdeztem, milyen ott, menyire vált be neki. Azt válaszolta, szereti a klubot, jól érzi magát, és nagyon szeretne bemutatkozni a felnőttek között. Neki is azt ajánlottam, próbálkozzon máshol, akár Hollandiában, mert ott könnyebb dolga lenne feljebb lépni. De kívánom neki, hogy teljesüljön az álma Liverpoolban!
A Heerenveennél örömmel fogadták
Kevés magyar labdarúgó mondhatja el magáról, hogy aranylabdás és aranycipős edzője van. Milyen együtt dolgozni Marco van Bastennel?
Tudom, hogy jó kezekben vagyok, és ha jól teljesítek, meglesz az eredménye. Külön is motivál, hogy egy ilyen klasszis az edzőm, ez felér egy extra bombával. Marco nagyon nyugodt, céltudatos ember, tudja, mit és miért tesz, és ért is a focihoz. Azt sajnálom, hogy nem száll be edzéseken, de miután csodálatos csatár volt, tökéletesen tudja, mit kell mondani a védőknek, így nekem is.
Igaz, hogy ő nem engedte, hogy kölcsönadják?
A nyáron nagyon gondolkodtam, hogy egy kisebb élvonalbeli, esetleg egy másodosztálybeli csapathoz megyek kölcsönbe, hogy állandó játéklehetőséghez jussak. De Van Basten félrehívott, és azt mondta, ne menjek el, mert lát esélyt arra, hogy bekerüljek a csapatba. A tavalyi szezon végén, amikor még nem ő volt az edzőnk, sok tartalékmeccsünket megnézte, és ott figyelt fel rám.
Mindig is védő volt?
Középpályásként is játszottam, sőt a Heerenveenben arra is akadt példa, hogy vesztes állásnál csatárként küldtek be, hogy magas és erős játékosként megtartsam a labdát. Én meg gólt szereztem.
Mi az erőssége és a hiányossága?
Erős védő vagyok, aki képes kivenni a csatárt a játékból. Olyan angol típusú focistának mondanám magam, aki határozott, és jól irányítja a társakat. Viszont a középpályára való fellépésben feltétlen javulnom kell, Hollandiában szeretik az olyan középső védőket, akik képesek belépni a támadójátékba is.
Mi a különbség a hollandiai edzések és az utánpótlás-válogatottnál tapasztaltak között?
Teljesen más a két futball, amíg Hollandiában a játékot erőltetik, itt sokkal nagyobb hangsúly van a taktikán. Szerintem a Heerenveen felnőtt csapatánál jobb a tempó, a válogatottnál olyan, mint nálunk a tartalékoknál.
Az erővel nincs gondja
Róth Antal szövetségi edző azt mondta, kíváncsi önre, mert hosszú idő után tér vissza a korosztályos válogatotthoz. Elégedett lehetett a csütörtöki, Moldávia elleni 3-1-es győzelem után?
Sajnos nem tudom, mert az ellenfelünk nem volt túl erős, eléggé zártan védekezett. De majd a hétfői, osztrákok elleni meccsen jobban kiderül, mire vagyunk képesek, és akkor talán több kiderül rólam is.
Van példaképe?
A posztomon szereplők közül nagyon szeretem a Manchester Cityben játszó Vincent Kompany, vagy az Ajaxtól a Tottenhamhez szerződő Jan Vertonghen játékát.
Ki volt a legjobb játékos, akivel egy csapatban szerepelt?
Tavaly még csapattársam volt a PSV holland válogatott szélsője, Luciano Narsingh, a Liverpoolba szerződő marokkói Oussama Assaidi, illetve a tavalyi gólkirály, Bas Dost, aki már a Wolfsburgot erősíti.
Nigériában született, és háromévesen jött Magyarországra. Járt azóta a szülőhazájában?
Édesanyám 17 évig dolgozott Nigériában, ott ismerkedett meg az édesapámmal, én is ott születtem 1992-ben Háromévesen jöttünk haza Gyulára. Sajnos semmi emlékem nem maradt, de nagyon szeretnék egyszer visszamenni.
Sohasem gondolt más sportra, csak a futballra?
Próbálkoztam mással, de csak az iskolai kereteken belül. Az adottságaim miatt kosaraztam, szerettem atletizálni, főleg a sprintszámokat és a távolugrást kedveltem. De a foci maradt a nagy szerelem. Négy-öt évesen már a helyi grundon játszottam, a szomszédunkban lakó testnevelő tanárnő biztatott, gyakran ő vitt az edzésekre is. Hatéves koromra már biztos volt, hogy labdarúgó akarok lenni, és sztárcsapatban szeretnék futballozni.
Pár éve azt mondta, ha hazajön Gyulára, elmegy a haverokkal focizni, bár nem lenne szabad.
Most is ez a helyzet. Muszáj játszanom, mert nem bírom ki futball nélkül. Persze nagyon vigyázok magamra, arra nem is gondolok, hogy megsérülhetek.