A kezdés előtti órákban százával özönlötték el a rohamrendőrök a stadion környékét. Focimeccsek idején nem egyszer láttunk már ilyet, az viszont szokatlan kép volt, ahogy többen közülük kedélyesen üdvözölték egymást, és lepacsiztak a Stefánia és az Ifjúság útja sarkán gyülekező ultrákkal, és a jelenet pedig még jó párszor megismétlődött.
A barátságos gesztusok ellenére óriási volt a készültség, nemcsak a Puskás Ferenc Stadion környékét védték, hanem a kerítéseken belüli részeket is, az üres gyepen ötméterenként állt egy biztonsági őr. Jócskán akadtak lovas rendőrök is, a környező utcában sorban álltak a rendőröket szállító mikrobuszok, és néhány, vízágyúzásra bevehető monstrumot is lehetett látni.
Bár a tekintélyes fegyveres erők miatt volt némi feszültség a levegőben, a meccsre hangoló nemzeti rock-, illetve skinheadzenekarok sokat oldottak a drukkerek hangulatán. Fellépett többek között az Egészséges Fejbőr, a Romantikus Erőszak vagy a Kárpátia, amelynek frontemberét nemrég tüntette ki Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének polgári tagozatával. A Kárpátia élén álló Petrás János két revizionista dal között reményét fejezte ki, hogy a román focisták példáját követve (a meccs előtti edzések után panaszkodtak a stadion gyepére) a többi románnak sem tetszik a magyar föld, és jó messzire elhúznak.
A képekre kattintva galéria nyílik
Mi a konkrét baj a románokkal - kérdeztem néhány drukkertől, amire páran a "büdös román cigányok" ismételgetésével reagáltak, a középkorú Ferenc viszont azt mondta, hogy tulajdonképpen semmi, csak a múltbéli konfliktusok és a szomszédságból adódó rivalizálás ezt szüli. "A románokat hagyományosan szokás utalni, ez így lesz húsz év múlva is" - fogalmazott Ferenc, akinek kabátján mindössze egy árpádsávos kitűző árválkodott, a körülötte lévők között ezzel bőven a legkevesebb nemzeti jelképet felvonultató drukkerek közé tartozott.
A zsidókat még a románoknál is többször emlegették
Egy-egy váratlan pillanatban a közönségben több százan úgy kezdtek sieg heilezni, mintha kötelező lenne. Még népszerűbb volt a mocskos zsidózás, és sokakról kiderült az is, hogy nem sajnálnák a golyókat a románoktól, zsidóktól és cigányoktól sem. A tömeg többször kezdett magától zsidózni, mint ahányszor a kivetítőnek háttal álló vezérszurkoló segítsége nélkül felcsendült a Ria-Ria-Hungária.
"Hideg van, jó lesz kicsit ugrálni" - mondta a meccs derekán az egyik szurkoló, majd útjára indította a "ki nem ugrál, büdös román, hej-hej" rigmust. Az embereknek pedig nagyon is volt kedvük ugrálni, olyannyira, hogy még a kivetítőtől ötven-hatvan méterre állva is kifejezetten kellemetlen volt, ha nem ugrált az ember, mert körülötte tényleg mindenki így tett. A tömeg 98 százaléka férfi volt, nőket vagy gyerekeket csak elvétve lehetett látni.
A kevés igazán fiatal közé tartozott az a két 16 éves fiú, aki a Fradi egyik utánpótláscsapatában játszik. Elmondásuk szerint a őket nem zavarta a durva hangulat, viszont tartottak attól, hogy mi történik majd, ha netán kikap a válogatott. A fiúk azt mondták, hogy egyedül azért jöttek el a szélsőjobbos tábor rendezvényére, mert így "hátha segít a szurkolásunk a csapatnak", de szemlátomást annak ritmusos éneklése sem okozott gondot nekik, hogy "igenis van cigánybűnözés".
Tipikus magyar sors
Habár a biztonsági kérdéseket hatékonyan megoldották, az egyéb szükségletekre már senki sem gondolt, így aztán a Dózsa György úti autómosó melletti részen valóságos húgytengerek alakultak ki, ami azért nem mindenkit zavart, volt, aki bokáig álló vizeletben ben tört utat magának.
A vizelettartási problémák akkora méreteket öltöttek, hogy félidőben a közelben lévő OMV-kútnál kisebb dulakodás alakult ki, amiért az egység biztonsági őre csak szakaszosan engedte be az embereket. Többen hangot adtak annak, hogy bepisilnek, ha nem mehetnek be, aztán gyorsan megnyugodtak a kedélyek, miután körülbelül tizenöt-húsz készenléti rendőr bement a kútra, hogy biztosítsa a terepet. Ezután már az sem kavarta fel a benzinkútnál kialakult állóvizet, hogy még a meccs szünetében elfogyott a sör, amelyet többen kávéval helyettesítettek, mert túl drágának találták a kútnál kapható borokat és pezsgőket.
A mérkőzés második félidejében síri csend után üdvrivalgás, majd ismét síri csend következett. Először tizenegyesből egyenlítettek a románok, pár perccel később tizenegyesből visszavették a vezetést a magyarok, a rendes játékidő hosszabbításának utolsó percében pedig kiegyenlítettek a vendégek, amire már nem lehetett válasza a magyar csapatnak. A lefújást után a drukkerek szomorkásan elénekelték a Székely himnuszt, és hazaindultak. A vezérszónok úgy értékelte a meccset, hogy tipikus magyar eredmény született, ez a tipikus magyar sors, amire többen heves kurvaanyázással válaszoltak, volt, aki vissza is ordította: "mi az, hogy tipikus"?
Bár láthatóan volt néhány ingerült szurkoló, nem igazán volt benne a levegőben a balhé. Pár tucat drukker azért megdobálta üveggel a rendőröket, néhányan kisebb közelharcba keveredtek, és egy kevés könnygázt is bevetettek a hatóságok. Egy kopasz, katonaruhás férfi ekkor nagy elánnal elindult a rendőrök felé, a barátnője két kézzel kapaszkodott belé, de sikertelenül próbálta visszatartani. Aztán a rendőrök feloszlatták a tömeget, és mindenki hazament.