"Bárcsak Guttmann Béla az örök világbékéről motyogott volna valamit" - írta egy Amy Lawrence nevű nő Twitter-oldalán a szerdai Európa Liga-döntő után, amelyet a Chelsea Ivanovic 93. percben behullott fejesével nyert meg a Benfica ellen.
Úgy tűnik, a Benficát az az ember küldte padlóra, akivel a lisszaboni klub története legnagyobb sikerét érte el, amikor 1961-ben és 1962-ben is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, megtörve az addig egymás után ötször diadalmaskodó Real Madrid uralmát. A legendás edző, Guttmann Béla végül nem a legbarátságosabb körülmények között vált el a Benficától, ő komoly fizetésemelést szeretett volna, amit a klub nem akart megadni, így kenyértörésre került sor. Guttman búcsúzóul megátkozta a csapatot, azt kívánta, a következő száz évben ne tudja megnyerni a legfontosabb európai klubsorozatot.
Még Eusébio imája sem segített
A Sasok már egy évvel később lerázhatták volna magukról a béklyót, de a Milan 2-1-re legyőzte a címvédőt a BEK londoni döntőjében, és aztán hiába jutott be a Benfica 1965-ben és 1968-ban is a fináléba, előbb az Inter (0-1), majd a Manchester (1-4, hosszabbítás után) tett róla, hogy a trófeamentes sorozat folytatódjon. Ami Eusébióéknak háromszor nem sikerült, az összejöhetett volna 1988-ban, de a PSV elleni döntőben a büntetőknél a hatodik párban a jobbhátvéd Veloso (a jelenleg is válogatott Miguel Veloso apja) lövését Van Breukelen kivédte, így a hollandok jutottak Európa trónjára.
Két évvel később Eusébio állítólag Guttman bécsi sírjához is ellátogatott, hogy a döntő előtti imádkozással feloldozást nyerjen a Benfica számára, de hiába, a Milan 1-0-ra nyert, a lisszaboniak pedig sorozatban ötödik BEK-döntőjüket bukták el. A legrangosabb kupában azóta sem jártak ilyen közel a nagy sikerhez, de a KEK-ben összejöhetett volna a végső győzelem 1983-ban, a belga Anderlecht azonban 2-1-es győzelemmel jobbnak bizonyult. Ilyen előzmények után került sor a szerdai EL-fináléra, amelyen a Benfica végig veszélyesebben játszott, mint a Chelsea, de hiába lőtték körbe Cech kapuját, csak egy büntetőből tudtak gólt szerezni, miközben hátul sikerült egy kapuskidobást követő gyors akciót és egy utolsó perces szögletet is elnézni.
Az idei május nem lesz a Benfica-szurkolók kedvenc hónapja, csapatuk ugyanis nemcsak az EL-döntőt, hanem könnyen lehet, hogy a bajnokságot is elvesztette azzal, hogy előbb 1-1-et játszott az Estorillal, majd a két veretlen nagyágyú bajnoki döntőjén egy 92. percben bekapott góllal kapott ki a Portótól, amely így átvette a vezetést.
Egy héten belül két elvesztett döntő
Abban, ahogy a Benfica edzője, Jorge Jesus térdre rogyott a portói Kelvin győztes gólja után, benne volt minden, ugyanis már csak egy forduló van hátra, és a Benficának most már azért kell szurkolnia, hogy a Porto ne nyerjen a harmadik helyezett Pacos Ferreira otthonában. És mivel a legutóbbi két bajnokságot is a Porto nyerte, sőt, az elmúlt tíz idényben mindössze kétszer tudta megtörni a dominanciát a Benfica, így a lisszaboni drukkereket kevésbé vigasztalhatja, hogy összesítésben még mindig ők állnak jobban a bajnoki címeket tekintve, a már megint nem sikerült érzéstől ezúttal sem tudnak megszabadulni.
Pedig a csapat évek óta ott van az európai élmezőnyben, tavaly például szintén a Chelsea-vel kerültek szembe a BL negyeddöntőjében, és bár 3-1-es összesítéssel mentek tovább az angolok, a különbség ennél jóval kisebb volt. Az első meccsen a lisszaboniaknak nem adtak meg egy egyértelműnek tűnő büntetőt, majd a visszavágón a portugálok Maxi Pereira első félidei kiállítása után tíz emberrel is egyenlíteni tudtak, és végig harcban álltak a továbbjutásért.
Egy évvel korábban az Európa Ligában három portugál csapat volt a legjobb négy között, és bár szinte mindenki a Benficát várta a döntőbe, a Braga megtréfálta a nagycsapatot, így nem jött össze a Porto elleni álomdöntő. Három idény alatt tehát egy döntőt, egy elődöntőt és egy negyeddöntőt tudott felmutatni a Benfica a nemzetközi porondon, amit Európa bármely csapatánál aláírnának, de mivel a hazai bajnokságban sem sikerült aranyat nyerni, a Sasok rajongóinak keserű a szájíze.
Olcsón vesznek, drágán adnak
A szerdai döntőt megnyerő Chelsea-nél két olyan játékos is volt, aki éppen a Benficától került Londonba, David Luizért 2011 januárjában 30 millió eurót, Ramiresért fél évvel korábban 22 milliót fizetett Roman Abramovics klubja. A Benfica Ramiresért 2009 nyarán 7,5 millió eurót fizetett a Cruzeirónak, míg David Luiz 2007-ben mindössze 500 ezer euróért került Lisszabonba a Vitóriától, vagyis mindkét brazilon igen komoly haszonnal adott túl a portugál klub.
A Benfica az előző nyáron is jól gazdálkodott, Axel Witselt 40 millió euróért elengedte a Zenithez, Javi Garcíát pedig 20,2 millióért a Manchester Cityhez, és összességében több mint 50 millió pluszban zárta az átigazolási időszakot. A csapat tavaly ősszel még a BL-ben indult, de a Barcelona és a Celtic mögött csak harmadik lett a csoportjában, így került át az EL-be, ahol sorrendben a Leverkusent, a Bordeaux-t, a Newcastle-t és a Fenerbahcét is eltűntette az útból a döntőig vezető úton. A menetelést elnézve várhatóan a nyáron megint komoly mozgások lesznek a keretben, a transfermarkt.de oldal által 17,5 millió euróra taksált argentin középpályás, Nico Gaitan, illetve a Chelsea-től a David Luiz-ügylet keretében Lisszabonba költöző szerb Nemanja Matic is kapós lehet, nem lepődnénk meg, ha utóbbi visszatérne a Premier League-be.
Bár a döntő után az amszterdami stadionban síró szurkolókat mutatott a kamera, a legkitartóbb drukkerek mintegy ötszázan ott voltak hajnalban a reptéren, amikor a csapat különgéppel hazaérkezett, és óriási ünneplésben részesítették a játékosokat és Jorge Jesús edzőt, annak ellenére, hogy volt, aki ekkor sem bírt a könnyeivel. A meccs után Jesús azt nyilatkozta, bár korábban egyeztetett Luís Filipe Vieira elnökkel a folytatásról, az elvesztett döntő elbizonytalanította, és újra kell gondolnia a dolgokat.
Kupát nyert a megtűrt ember
A másik oldalon viszont nincs kérdés, Rafa Benítez biztos, hogy elhagyja a Chelsea-t, de a viharos kapcsolatot Ivanovic fejesének köszönhetően sikerült egy nagy győzelemmel zárnia. Benítez a Chelsea-t BL-sikerig vezető Di Matteót váltotta az ősszel, amikor a csapat még úgy állt a harmadik helyen, hogy csak négy pontra volt az elsőtől, ehhez képest a szezon végére ez a különbség tizenhat pontra nőtt. Benítezt hatalmas ellenszenvvel fogadta a Chelsea-tábor: "Kapd be, Benítez, nem látunk szívesen", "Rafa takarodj!", többek között ilyen feliratokkal szembesült az edző, aki magának köszönhette az ócsárlást, mivel még liverpooliként többször becsmérlően nyilatkozott a klubról, kijelentette például, hogy sosem dolgozna a Chelsea-nél.
Mindent elmond a Chelsea-szurkolók Benítezhez fűződő viszonyáról, hogy Amszterdamban, a döntő előtt azt a José Mourinhót éltették, aki a nyáron szinte biztos, hogy visszatér a csapat kispadjára. A stadionon belül a drukkerek Abramovicsnak, Lampardnak és Terrynek is transzparensen üzentek, Beníteznek ezek közül sem jutott egy sem, de a csapatnál töltött hónapok alatt hozzászokhatott ahhoz, hogy ő csak egy megtűrt személy a Chelsea-nél.
A korábban a Valenciával UEFA-kupát, a Liverpoollal BL-t, az Interrel klubvébét nyerő Beníteznek nem volt könnyű dolga, mivel csapata minden sorozatot összeszámolva 68. meccsét játszotta szerda este, ami óriási szám. Talán éppen a fáradtság miatt volt gyengébb a Chelsea az első félidőben, de a csapat erejét mutatja, hogy két lehetőségre is lecsapott, miközben a Benfica eltékozolta a helyzeteit.
A spanyol tökéletesen tisztában lehetett vele, hogy nem lesz népszerű a szurkolók körében, ugyanakkor azt is tudhatta, számára a lehetőség, hogy a Chelsea-nél dolgozhat, együtt jár azzal is, hogy trófeákat nyerhet. A többes szám végül egyes számra módosult, de Benítez így is jó szájízzel hagyhatja el a klubot, hiszen európai sikerre vezette Lampardékat, ráadásul régi ellenfelét és mostani utódját, Mourinhót egy BL-szerepléssel is megajándékozta azzal, hogy a Kékek már biztosan az első négyben zárnak.