Miért nem jött össze a hollandiai szerződés?
Tíz napot töltöttem el a Waalwijknál, jól mentek az edzések, meg is voltak elégedve. De aztán elkezdtünk tárgyalni, és nem jutottunk közös nevezőre. A menedzseremmel, Torma Gáborral úgy gondoltuk, mivel még az átigazolási időszak elején járunk, biztosan lesz még jobb ajánlatom, ezért megköszöntük a lehetőséget. Vannak más érdeklődők is, jelenleg Győrben készülök Kopp András kapusedzővel.
A Waalwijk edzője, Erwin Koeman volt kapitányként jól ismeri a magyarokat. Önhöz hogyan viszonyult?
Nagyon normálisan fogadott, és egyből a magyar válogatottra terelődött a beszélgetésünk, és azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát Magyarországon. Aztán kezdődtek az edzések, és hamar megbizonyosodtam arról, hogy mennyire jó szakember.
Angliába már biztosan nem tér vissza?
Vannak még lehetőségek, várjuk a hívást, hogy mikor kell indulni. A Fulhamnél minden rendben volt, kivéve, hogy védeni szeretnék. Már korábban tudtam, hogy Mark Schwarzer távozik (a Chelsea-hez igazolt - a szerk.), és jön Stekelenburg, azaz nem léphettem előre a ranglétrán, ezért az utolsó hónapban az ötödosztályú Dartfordba igazoltam. Nagyon jó döntés volt, mert ilyen rövid idő alatt kilenc meccsen játszottam, ezek után döntöttünk úgy a menedzseremmel és Martin Jol Fulham-edzővel közösen, hogy távozom. Úgy érzem, most vagyok abban az időszakban, hogy védenem kell, ezért csapatot keresek. A waalwijki lehetőségben Jol segített, ez is mutatja, hogy nem vagyunk haragban, sőt, továbbra is segít nekem a csapatkeresésben. Persze jó volt a Fulham utazó keretében benne lenni és a kispadon ülni, de már annyira játszani akartam, hogy inkább bevállaltam az ötödosztályt kölcsönben, heti két meccsel.
Rákospalotáról Londonba szerződött, és úgy keresett több pénzt a magyarországinál, hogy tulajdonképpen csak edzésre kellett járnia. Sokan cseréltek volna önnel.
Valóban, egy futballista számára a Premier League az álom. Felejthetetlen volt, de eljött az idő, amikor a további karrieremre is tekintettel kellett lennem. Hiába kapnék egy újabb egyéves szerződést, ha csak edzek és edzek, akkor a nevem nem forog úgy a köztudatban, mint ha meccsről meccsre védenék. Pedig Martin Jol azt mondta, hogy sokat fejlődtem, számít rám, elégedett volt velem, még csak sérült sem voltam az angliai két évem során.
Ön hogy érzi, mennyit változott Angliában?
Két év alatt rám pakoltak 11 kiló izmot, és közben sokkal gyorsabb lettem, jobban bírom az ütközéseket, technikailag is fejlődtem, köszönhetően azoknak a nagyon komoly szakembereknek, akikkel együtt dolgoztam.
Milyen a magyarok megítélése Angliában?
Könnyen befogadtak, kellemesen csalódtam mindenkiben. Tartottam attól, hogy a világsztárok éreztetni fogják, hogy te egy magyar vagy, aki a világ legjobb helyére igazolt, de erről szó sem volt. Mindenki nagyon közvetlen volt, a kapustársam, Mark Schwarzer például a legjobb barátaim közé tartozott. Aztán amikor jött Berbatov, mindenki tudta, hogy ő mekkora sztár, és milyen sokat fog keresni, de ez semmit nem számított. Jóban voltam vele, és nagyon sok pozitív élményem van arról, ahogyan a játékosok egymáshoz viszonyultak.
Gera Zoltánról, mint a 2010-es Európa Liga-sorozat egyik legjobbjáról esett szó a csapaton belül?
Azt hallottam róla, hogy mindenki nagyon szerette, tényleg csak jót mondtak róla. Aztán távozott, de az már a saját döntése volt.
A 2010-es EL-döntő gyakran szóba került?
Nem. Angliában amint eltelik egy nap, máris lezárod, és készülsz az újabbra, hiába játszottál kupadöntőt vagy győzted le 5-0-ra a Manchester Unitedet. Mindenki tudja, hogy a múltból nem lehet megélni.
Ezek után, hogy belekóstolt a Premier League-be, mennyire gondol arra, hogy visszatérjen Magyarországra?
Az elsődleges célom, hogy külföldi csapatban futballozzak. Erre meg is van az esély, mert vannak Angliából és Németországból is lehetőségeim, de Hollandiát sem lehet kizárni.
Arra nem gondolt, hogy az NB I-be visszatérjen? Hiszen ott még nem is játszott.
Egy meccsem már van (nevet). Az a baj, hogy össze sem lehet hasonlítani a kettőt. De Angliához nemhogy Magyarország, még Hollandia sem mérhető. Az NB I-re még nem is gondoltam, hiszen vannak más lehetőségeim. De okkal lehetek optimista, hiszen még meg sem kezdődött az alapozás, amikor már a holland első osztályban szerepeltem próbajátékon.
Hogy tetszett az angol ötödosztály, mondjuk a magyar NB II-höz képest?
Amikor ott védtem, 13. helyezett volt a Dartford, végül felhoztam a 7. helyre, és meg merem kockáztatni, hogy a magyar NB I középmezőnyében is megállná a helyét. Más a két futball. Én 190 centi és 90 kiló vagyok, és Angliában az ötödosztályban sincsenek kisebb játékosok.
Ez, hogy a Dartfordot el tudná képzelni az NB I-ben, komoly kritika a magyar élvonalnak.
Nem követtem a magyar focit, sőt az NB I-et sem, de tudok viszonyítani. Ha csak a nézőket nézzük, az ötödosztályban nem voltak ugyan 10-20 ezres stadionok, de a 4-7 ezres arénákban mindig telt ház volt, és ezzel nézőszámban talán már le is pipálták az NB I-et.
A magyar NB I-es kapusmezőnyön végigtekintve, fulhames tapasztalattal felvértezve, hová helyezné magát?
Nem követtem a meccseket, de - és ezt még senkinek nem mondtam - Martin Jol és a kapusedző többször is megkérdezték, hogyan lehet az, hogy én még nem kaptam lehetőséget a válogatottban.
Volt REAC-játékosként mit szólt a tragédiával végződött rákospalotai bundabotrányhoz?
Megdöbbentem, mert én a jelét sem láttam. Amikor Angliába kikerültem, rá egy fél évre egy reggel csörgött a telefonom, és hallottam, hogy hány embert vittek a börtönbe. Én pedig, ahhoz képest, hogy egy évig ott játszottam, nemhogy nem tudtam, de nem is sejtettem semmit. Aztán kiderült, hogy nem csak a REAC-ról van szó, hanem több NB I-es klub is érintett.