Nincs védőnk? Majd hajtogatunk drótból!

Amíg húsz éve akár öt-hat alternatívája is lehetett a mindenkori szövetségi kapitánynak arra, hogy ki legyen a középső védő a futballválogatottban, manapság hátul van a legnagyobb gondja. A romániai 3-0-s vereségből új ige született, a guzmicsol, a hollandiai 8-1-es KO pedig végérvényesen bebizonyította, hogy nemcsak a merítés kisebb, de a képzésben is hiányosságok vannak. Hiába az akadémiák, ha egészen fiatalon nem kapták meg a fizikai és szellemi alapokat a játékosok.

Guzmics Richárd elmondhatja magáról, hogy egy dologban biztosan hasonlít Zlatan Ibrahimovicra: róla is született már ige. A hatalmas egóval megáldott csatár hatására kialakult zlatanera szó a svéd értelmező szótárba is bekerült, jelentése erőszakkal tisztázni egy helyzetet, uralkodni. A Haladás védője a bukaresti vb-selejtezőn alig több mint egy perc elteltével eladta a labdát, amiből Marica gólt lőtt, a magyar válogatott pedig végül 3-0-s vereséget szenvedett, és a szurkolói fórumokon ekkor kezdett el terjedni a guzmicsol kifejezés, amely azt jelenti: valamit nagyon elrontani.

A magyar válogatott védelmi vonala mostanában eléggé el van guzmicsolva. A szombathelyi védő Bukarestben úgy került a kezdőbe, hogy sérülés miatt Juhász Roland és Mészáros Norbert sem volt bevethető, más pedig nem volt, akit Egervári Sándor kapitány a helyükön játszathatott volna. (A holland Heerenveenben játszó Otigba Kenneth és a Milannál pallérozódó Tamás Krisztián még túl fiatal, bár Egervári azt mondta, már "képben vannak".)

Hogy a kapitális baki ellenére mégis hogyan ragadhatott a kezdőben, nem tudni, mindenesetre hiba lenne csak őt okolni az amszterdami 8-1-es KO-vereségért. Abban ludas volt mindenki, az ütemtelenül futballozó, labdákról lemaradó és rosszul fejelő Korcsmár Zsolttól kezdve az értékelhetetlent nyújtó Kádár Tamáson, a lassú és körülményes Vanczák Vilmoson át az ártalmatlan helyzetben öngólt fejelő Devecseri Szilárdig.

Ha eddig nem lett volna világos, a két utolsó idegenbeli vb-selejtező rávilágított a problémára: nincs elég minőségi védő itthon, és nem nagyon találni olyan fiatalokat sem, aki megszorongatnák a válogatottnál megszokott arcokat.

Guzmics Richárd örökre elfelejtené Bukarestet és Amszterdamot Forrás: MTI/Illyés Tibor

A számos hazai futballakadémia működése ellenére a közvetlen utánpótlástól sem várhatunk érdemi megoldásokat, az osztrákoktól 2-0-s vereséget szenvedő U21-es csapat védelmében a fent már említett Otigba mellett a Videotonban, illetve a Honvédban stabil kezdőnek számító Szolnoki Roland és Baráth Botond is helyet kapott, de nem bírtak az osztrák csatárokkal. Könnyen lehet, hogy ez a vereség megtorpedózta Róth Antal csapatának Eb-selejtezős továbbjutási terveit, ugyanis a csoportban szerepel még az utánpótlásvonalon hagyományosan kiemelkedő Spanyolország is.

A képzésben vannak a hiányosságok

"Az alapvető gond, hogy a merítési lehetőség csökkent az évek során, az én időmben legalább hat egyforma képességű középhátvéd játszott - Jagodics, Váczi Dénes, Mészöly, Telek, Márton, Bánfi -, ha ezek közül valaki kiesett, könnyen megoldható volt a pótlás. Ma már kevesebb a nemzetközi szinten bevethető, azonos képességekkel rendelkező játékos" - mondta az Origónak Bánfi János, aki Békéscsabán, Kispesten és Vácott játszott, majd légiósként a belga bajnokságban is kipróbálta magát.

Bánfi szerint nem csak a hátvédekről van szó, összességében is kijelenthető, hogy a képzésben vannak hiányosságok. Pedig a nagy reményekkel beindított akadémiák már nemcsak az MTK-nál működnek, hanem Győrben, Kispesten, Szombathelyen és Felcsúton is, mégsem történt nagy változás, de ez elsősorban nem az akadémiák hibája.

Szerinte a probléma onnan ered, hogy már az akadémiákra bekerülő fiatalok nagy része is tele van hiányosságokkal: 6 és 14 éves kora között nem kapta meg ugyanis azt a szellemi és fizikai felkészítést, ahonnan tovább tudna lépni a későbbiekben, és stabil alap nélkül nem lehet minőségi játékost képezni. Óriási tehát az edzők felelőssége, nem elég, ha meg tudják tartani a sportágnak a gyerekeket, olyan útravalóval kell őket ellátni, amit a későbbiekben folyamatosan hasznosítani tudnak.

Ne a szülő kívánsága legyen döntő

"Én is dolgoztam olyan edzővel, aki itthon elég jó nevűnek számított, mégsem éreztem azt, hogy jobb lettem általa, hogy hozzátett volna annyit a tudásomhoz, amitől fejlődtem volna. Tizenhárom évesen igazoltak le, addig a később szintén az NB I.-ben szereplő Belvon Attilával a grundon fociztunk, majd a Békéscsabánál Batke László átvett minket. Ő eleinte játszatott mindenhol, majd rábeszélt, hogy középső védő legyek. Olyan gyakorlatokat rakott össze, amelyet az általa előrevetített poszton hasznosítani tudtunk. Nála tanultam meg például fejelni. Rengetegszer ismételtünk egy-egy gyakorlatot, amivel azt kompenzáltuk, hogy a 183 centis magasságom egyáltalán nem volt kiemelkedő. Bárhova oda mertem menni fejelni, és itthon én lettem az egyik legjobban emelkedő játékos. Fischer Pali már a 25. percben tajtékzott, mert ütemben mindig hamarabb ugrottam, és így folyton megelőztem, Belgiumban pedig a 202 centis Jan Koller ellen is sok párharcot nyertem a levegőben" - nosztalgiázott a 2001 óta a saját nemzetközi focisuliját, a Buda Juniorst irányító egykori védő.

Hallottunk olyat, hogy egy edző azért nevezett ki egy gyereket védőnek, mert a többiekhez képest magas volt, sokszor pedig a szülők próbálják befolyásolni az edzőt, hogy csatárt neveljen a fiúkból, hiszen ő lövi a gólt, őt ünneplik a legjobban. Bánfi szerint érthető, hogy a szülő a szívére hallgat, és a népszerűségi mutató alapján választana posztot. Az edzőnek azonban az a fontos, hogy a gyerek adottságai alapján döntsön: ha például egy 190 centis apuka gyereke érkezik a csapathoz, akinek nagyon jó az úgynevezett felsőtesti és labdaközeli koordinációja, akkor nagy valószínűséggel nem jobb oldali futót kell belőle nevelni.

Ahogy a futball felgyorsult az elmúlt húsz évben, úgy változott a védők szerepe is. Amatőr bajnokságokban szokták mondogatni, hogy ha nincs védő, akkor majd hajtogatunk drótból, utalva ezzel arra, hogy ezen a poszton az is bevethető, aki nem annyira képzett technikailag. Magasabb szinten azonban már a védőtől sem csak azt várják el, hogy bármi áron megállítsa az ellenfelet.

A Heerenveenben játszó Otigba Kenneth (jobbra) a felnőttválogatottban még nem mutatkozhatott be Forrás: AFP/Olaf Kraak

Megnőtt a védők szerepe a támadásépítésben, és ma már nemcsak a szélső hátvédektől, hanem a belső emberektől is pontos passzokat várnak. Thiago Silva hosszú indításait például bármelyik irányító megirigyelné. A szurkolók hajlamosak a védő posztot egyszerűnek elkönyvelni, de azért elvárják kedvenc csapatuk hátvédjeitől, hogy egyszerre legyenek 190 centis, jól fejelő bástyák, akik ugyanakkor gyorsaságban és fineszben is felveszik a versenyt a csatárokkal.

"A védőnek is, igaz, más paraméterekkel, de legalább olyan komplexnek kell lennie, mint egy csatárnak, viszont a csatárnak meg sok esetben a kapu előtt olyan egyszerűen kell megoldania a helyzetet, mint amikor a védő kibikázza a labdát a lelátóra" - magyarázza Bánfi, aki Magyarországon hol emberfogót, hol söprögetőt játszott, és amikor Belgiumba igazolt, bele kellett rázódnia a négyvédős rendszerbe.

El kell kerülni a román szindrómát

A legnagyobb kihívás azonban nem ez volt, hanem az, hogy alkalmazkodjon a nagyobb sebességhez, és hogy az új körülmények között is megtartsa az egyéniségét, de szerencsére mindkettő sikerült. "Kint mindig azt mondták, csinálj meg mindent, amit tudsz, de használd közben a fejed. Belgium egyébként is jó példa lehet a számunkra, 2002-ben még ott voltak a vébén, azóta viszont egyetlen világeseményre sem jutottak ki, de odafigyeltek az utánpótlás-nevelésre, most pedig nagyon simán megnyerték a vb-selejtezős csoportjukat, és olyan játékosaik vannak, mint a MU-ban játszó Fellaini, vagy a chelsea-s De Bruyne és Hazard. Ők is voltak nehéz helyzetben, de nagyon gyorsan feltárták a problémát, és tíz év kemény munkával ki tudtak mászni a gödörből. Itthon viszont olyan érzésem van, hogy a problémákat pusztán érdekek alapján fogalmazzák meg."

Mészöly Géza saját focisulit működtet, amelybe 1200 gyerek jár, emellett pedig az U19-es válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozik, így rálátása van arra, milyen a helyzet a fiatal védőkkel. Bánfihoz hasonlóan ő is kiemelte, hogy a legfontosabb az lenne, hogy már egész fiatalon, 6-12 éves korban megkapják a szükséges alapokat a leendő focisták.

"Azt kell elérni, hogy ne ijedjenek meg, ne legyen román szindróma. Ma már rengeteg csapat játszik letámadást, és erre a pályán belül tudni kell reagálni, hozzá kell szoktatni a fiatalokat a nagyobb tempóhoz és a nyomáshoz. A 16-oson belül hajlamosak vagyunk elaludni, távol állni az emberektől; meg kell tanítani a védőket, hogyan kell ezeket a szituációkat megoldani. Fontos, hogy az edzésen támadóként és védőként is kipróbálják magukat a gyerekek, amivel el tudjuk érni, hogy a különböző játékhelyzetekben feltalálják magukat, és aztán 14 éves koruk után meg lehessen találni a posztjukat" - nyilatkozta a korábbi 18-szoros válogatott Mészöly.

Ausztriához és Svájchoz képest is 10-15 év a lemaradás

Az edző azt mondja, Ronaldinhót és Messit nem lehet kinevelni, mert ők ösztönös tehetségek, egy jó védőt viszont igen, még akkor is, ha a szélső védők mostanság már szinte támadók, és alapkövetelmény náluk, hogy jól tudjanak passzolni, állandóan segítsék az akciókat.

"Szerencsém volt, mert sokat tanultam az edzőimtől, Bicskei Bertalan például hetente foglalkozott velünk. A mi időnkben sokkal kötöttebb volt a védők szerepe, nem voltunk annyit játékban, amikor gyerek voltam, akkor olyan is előfordult, hogy félidőnként csak hatszor-hétszer értem labdába" - emlékezett vissza saját pályafutására Mészöly, aki szerint a fiatalok képzése terén Ausztriához, Svájchoz képest is 10-15 éves lemaradásban vagyunk, de az elmúlt három évben tapasztalhatók a felzárkózás jelei.

Nagyon fontosnak tartja, hogy a korosztályos csapatokat folyamatosan versenyeztessék külföldi csapatok ellen, az ő játékosai éppen egy komoly erőpróba előtt állnak, a napokban egy UEFA-tornán vesznek részt, amelyen 2-0-ra győztek Szlovákia ellen, 3-3-at játszottak Portugáliával, és hétfőn Spanyolország következik. Az U19-es válogatott korábban is ért már el jó eredményeket, győzött például Németország és Franciaország ellen is, és a mostani torna jó erőfelmérő a jövő évi Eb előtt, amelyről az első hat csapat a korosztályos vébére is kijut.

Tamás Krisztián a Milan Primavera csapatában edződik Forrás: Tamás Krisztián

Mészöly válogatottjából négyen külföldön játszanak: Polgár Kristóf a Liverpoolban, Vida Kristopher a Twentében, Forgács Dávid az Atalantában, Tamás Krisztián pedig a Milanban, míg Kalmár Zsolt (Győr) és Németh Márió (Haladás) már az NB I.-ben is tapasztalatot szerzett, a cél az, hogy minél többen férjenek oda az első csapathoz. A felsorolt hat fiatalból csak Tamás és Polgár a védő, látható tehát, hogy ezen a poszton egyelőre kevés fiatalnak sikerült az áttörés.

A tizennégyszeres válogatott Kádár Tamás a válogatottban játszott már belső védőt és balhátvédet is, és bár ő jobban szeret belül játszani, kényszerből sokszor a szélre szorul, mert nincs olyan gyors ballábas alternatíva, aki ott szerepelhetne. Kádár tíz évig kézilabdázott, csak tizennégy évesen kezdett el futballozni, és eleinte középpályán használták, majd hátravitték, mert kevés volt a védő, és ott ragadt.

Ő is azt tapasztalta, hogy itthon kevés helyen dolgoznak olyan edzők, akik játékosként védők voltak. És az sem divat itthon, ami például Angliában működik, hogy posztonként foglalkozzanak a játékosokkal, és jusson egy ember a hátvédekre is. Kádár úgy tapasztalta, a magyar védők technikailag és fizikálisan is hátrányban vannak, és itthon nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy a játékosokra kellő mennyiségű izmot pakoljanak.