Csókolom, Öcsi bácsi, most szöktem el

Visnyei Gyula (vagy ahogy Amerikában ismerik, Juli Veee) nevét jól ismerik az Egyesült Államokban és Belgiumban, San Diegóban még a mezét is visszavonultatták. Az egykori Vasas-játékos 18 évesen döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot. Puskás Ferenc egyetlen telefonja is sokat segített neki, dolgozott a hírhedt gyilkos, Charles Manson birtokán, és olyan nagyságokkal szerepelt egy bajnokságban, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Johan Cruyff vagy Pelé. A San Diegóban élő egykori amerikai válogatott játékos jelenleg lánycsapatokat edz és festeget.

Visnyei Gyula 1950. február 22-én született Budapesten, fiatalon a Vasasban kezdett el futballozni, de 18 évesen úgy döntött, nem tér haza a viareggiói Karnevál-kupáról.

"Nem volt nekünk semmi bajunk a rendszerrel, hiszen politikailag túl hülyék voltunk. De volt egy nagybátyám, aki 1956-ban Amerikába szökött, majd 1967-ben hazajött, egy évvel később pedig Magyarországra küldött egy rokongyereket. Ez a srác hat nyelven beszélt és Padovába készült iskolába. 1968-ban a Vasassal elutaztunk a tornára, és egész jól szerepeltünk, még a tévében is mutattak bennünket. Na, a gyerek meglátott, egyből elindult, és másnap reggel értem jött" - mesélte Visnyei az Origónak.

Juli Veee (középen) egy Sockers-edzésen Forrás: Wikipedia

"A helyi virágkarneválon sétáltunk, és szinte összeütköztünk egymással, így találkoztunk ismét. Nem akartam cserbenhagyni a csapatot, hiszen akkor még volt esélyünk a döntőbe jutásra. De a következő meccsen egy hihetetlen szerencsétlen góllal kikaptunk, az ellenfél játékosa szögletből csavart a kapunkba. Ahogy lefújták a mérkőzést, a srác már várt, és indultunk is. Vett buszjegyet Firenzébe, onnan pedig Rómába mentünk. Az amerikai konzulátusról kidobtak, így egy helyi menekülttáborba kerültem."

Még a Manson-ranchen is dolgozott

A Corriera dello Sport addigra megírta, hogy egy magyar játékos megszökött, így nem volt nehéz kitalálni, hogy Visnyeiről van szó. A menekülttábornál egyből Puskás Ferencről faggatták, sőt még ennél is továbbmentek.

"Addig fajult a helyzet, hogy a Real Madridon keresztül elérték Puskást, majd a kezembe nyomták a telefont. "Csókolom, Öcsi bácsi, most szöktem el" - mondtam neki. "Minek?" - kérdezte. "Maga miért szökött el?" - kérdeztem vissza, mire nevetni kezdett. Anélkül, hogy ismert volna, azt mondta, menjek oda hozzá, lenne csapatom is, segít. A beszélgetésünket lehallgatták, és Puskás nevére kinyílt a világ. Az egyik héten Angyalföldön, a másikon már a római Olimpiai-stadionban edzhettem."

De Visnyei az Egyesült Államokba vágyott, nagybátyjától ugyanis azt hallotta, hogy ott alakult egy általa csak vad ligának nevezett labdarúgó-bajnokság. A Washington Redskins amerikaifutball-csapat akkori tulajdonosa, Jack Kent Cooke érdekes víziót dédelgetett a focival kapcsolatban, ő szorgalmazta többek között a NASL (North American Soccer League) megalakulását, és rengeteg magyar dolgozott arrafelé az évek során: a Vancouver Royalst Puskás Ferenc, a Toronto Falconst Kubala László, a Kansas City Spurst Bédl János, a Houston Starst Henni Géza irányította. De a ligára senki sem figyelt oda, a helyieket nem érdekelte a soccer.

"Mire egy évvel később kijutottam az Egyesült Államokba, a bajnokság már vegetált, így egy hajógyárban kezdtem dolgozni. Persze focizgattam a helyi németek és magyarok csapataiban, de nagyon nem voltak jók ezek a mérkőzések. Például a szerbek és a horvátok minden meccse verekedéssé fajult."

1970-ben dolgozott a Spahn Ranchen is, amelynek tulajdonosa korábban az a Charles Manson volt, aki hippi bandájával 1969 augusztusában meggyilkolt öt embert, köztük a filmrendező Roman Polanski nyolc hónapos terhes feleségét, Sharon Tate színésznőt.

"Amikor először kivittek oda, azt mondták, csináljak valamit. A kezemben volt egy ásó, és egyszer csak azt láttam, jön egy meztelen hippi lóháton. Azon tűnődtem, most leüssem vagy elfussak. A birtokon lévő erdőben vagy negyven hippi élt, általában kerültem őket, főleg, amikor elkezdték a fordított horogkereszteket magukra tetoválni" - emlékezett vissza.

A linóleumtól a Standard Liege-ig

1971-ben Kenderesi István, a Vasas egykori kapusa Hollandiába hívta, mert állítólag a PSV és a Twente is szerződtette volna, végül a francia Rennes-hez került.

"Reggel hatra estem be a városba, fél 10-kor edzés volt, délután 3-kor edzőmeccs egy pozsonyi csapattal. Azt se tudtam, hol állok, alig bírtam labdába érni, ha taccsot dobtam, már örültem. Közben a világ legnagyobb gengsztere, Marton Pali már eladott 3000 dollárért, és aláíratott velem egy szerződést is, amiről azt hittem, egy évre szól. Amikor később kiderült, hogy négy szezonra. Miután a klub el is akart adni, otthagytam az egészet, és visszamentem Los Angelesbe. A nemzetközi szövetség eltiltott négy évre, én pedig biztosra vettem, hogy véget ért a pályafutásom."

Az egykori mexikói csatárfenomén, Hugo Sanchez oldalán Forrás: AFP/Robyn Beck

Ismét dolgozni kezdett, linóleumlerakással foglalkozott, építkezéseken segédkezett napi húsz dollárért, amikor 1975-ben felcsillant ismét a futball esélye.

"Egy toborzáson ötszázat dekáztam, és odajött a Los Angeles Aztecs edzője, hogy 750 dollárt fizet, és edzésre is csak kétszer kell járnom hetente. Persze, hogy a focit választottam. De ez semmiség volt, a félig már visszavonult Pelét ugyanebben az évben hétmillió dollárért szerződtette a New York Cosmos. Közben egy másik menedzser, Békeffy Jenő egy európai szerződéshez szeretett volna hozzásegíteni, ezért elvitt a PSV Eindhovenhez, ahol nem is lett volna gond, csak erőnlétileg le voltam maradva. Jártam Strasbourgban, majd a Feyenoordnál, mindenhol akartak, de az Aztecs nem engedett el. Sőt asztal alatt eladtak a San Jose Earthquakes csapatának, amelynek Milan Mandaric volt a tulajdonosa. Az a Mandaric, aki aztán később a Portsmouth tulajdonosa lett, most meg a Sheffield Wednesday elnöke. Nagyon jó kapcsolatban voltunk, ő akkor már chipekkel foglalkozott, és azt ajánlotta, hogy a bajnoki szezon hat hónapja alatt futballozhatok, a többi időben pedig dolgozhatok a gyárában."

1976-ban aztán ismét Békeffy hívta, hogy a belga Lierse megvenné, Mandaric pedig 125 ezer dollárért eladta. Aztán egy Standard Liege elleni bajnokin olyan jól ment a játék, hogy az ottani edző, a későbbi belga szövetségi kapitány Robert Waseige kiharcolta, hogy odaszerződhessen. A Liege-ben Jan Ceulemans, a Standardban Michel Preudhomme, Eric Gerets és Asgeir Sigurvinsson is a csapattársa volt.

De hogy ki volt a legjobb futballista, akivel egy csapatban játszhatott? "Az olimpiai bajnok, vb-bronzérmes lengyel Kazimierz Deyna. Sajnos elitta az agyát, itt halt meg San Diegóban egy autóbalesetben, mi vittük a koporsóját" - mondta.

Visszavonultatták a legendás 22-es mezt

1978-ban a San Diego Sockers ugyanakkora fizetés kínált neki, mint a belga klubja, így visszatért.

"Közben jött a teremfoci, na azt pont nekünk, pengés magyaroknak találták ki. Nagyon éltem. Persze eleinte olyan is volt a színvonal, képzelheted, ha volt meccs, ahol hat gólt szereztem, hármat 48 másodpercen belül" - mesélte. Az 1988-as visszavonulásáig San Diegóban összesen 254 gólt szerzett, és 214 asszisztot jegyzett. Nagyságára jellemző, hogy a 22-es mezét a klub visszavonultatta, a Sockersben azóta senki sem viselhette ezt a számot.

"Amíg a nagypályás labdarúgás hanyatlásnak indult - nem csoda, hiszen angol edzők jöttek, akik harmadosztályú durungokat hoztak -, addig a teremfutball sokat fejlődött. Voltak magyar csapattársaim - Tóth Zoltán, Harsányi László -, de akadtak még sokan, akik kijöttek. Itt volt Kű Lajos, Fazekas László, aki szerintem az egyetlen igazi profi magyar játékos lett. Aztán Törőcsik Andrást is kihozták, de amikor megláttam, mondtam, hogy 'gyerekek, dugjuk el fél évre, mert ilyen állapotban felőrlődik a teremfociban'. Túl laza volt, közel tíz kiló felesleg volt rajta, és ivott. Játszott pár csapatban, de nem bírta sokáig."

A biznisz csak akkor megy, ha jó a gazdaság

Azt mondja, abban sohasem gondolkodott, hogy játékosügynök legyen. Húsz éve még focisulit akart, de már nincsenek ilyen vágyai, mert szerinte ezt nagyban és okosan lehet csak csinálni.

"Edzőként is csak fiatalokkal foglalkozom: San Diegóban van egy 14 és egy 16 éves lánycsapatom. A fiúk ebben a korban még hülyék, csak az orrukat túrják. A lányokkal viszont lehet dolgozni, olyanok, mint a kis katonák."

A festmény címe: World Cup Forrás: Juli Veee

Emellett festészettel foglalkozik, a sporttémájú képek mellett absztrakt és southwest stílusban alkot. 1994-ben a vb alkalmából rendezett Soccerfest elnevezésű ünnepségsorozat hivatalos művészeti vezetője volt.

"A festészettel az a gond, hogy a biznisz csak akkor megy, ha jó a gazdaság. Ha nem jó, akkor az emberek nem képre, hanem kajára költenek. Így aztán jótékonysági eseményeket szoktam segíteni, odaadom 50-60 képemet, amit ha elárvereznek és eladnak, akkor a bevétel felét átengedem. Én pedig csak ott feszítek kiöltözve, mint egy nagy művész."

Visnyei elmondása szerint közel harminc mérkőzésen szerepelt az Egyesült Államok válogatottjában, de hivatalosan csak négyet ismernek el neki, ezeken két gólt szerzett, egyet Kanada, egyet Trinidad ellen. Tagja volt annak az olimpiai csapatnak, amely kvalifikálta magát a moszkvai olimpiára, de hiába szerzett továbbjutást jelentő találatot Suriname ellen, a bojkott miatt végül nem lehetett ott az olimpián.