Miért épp a futball a legnépszerűbb sport?

A 2014-es foci-vb minden idők legnézettebb sporteseménye volt, maga mögé utasítva az olimpiákat is. Kis túlzással azt is mondhatjuk, a foci önmagában népszerűbb a tévénézők körében, mint az összes többi sportág együttvéve. Mert egyszerű, kötetlen és bárhol játszható.

A 2008-as pekingi olimpiából 3,2 milliárd ember látott legalább néhány másodpercet, egy adott eseményt tekintve pedig a 2012-es londoni olimpia megnyitója bizonyult a legnépszerűbbnek a maga 900 milliós közönségével.

Ezek a számok azonban csak a labdarúgás világán túl a legjobbak. A brazíliai vb-t 3,6 milliárd néző követte figyelemmel, magát a döntőt pedig 960 millióan nézték. A legmegdöbbentőbb számok talán mégsem ezek, hanem a közösségi médiában kifejtett aktivitás. A 2014-es vébé 3 milliárd Facebook-posztot és 672 millió Twitter-üzenetet generált. Ez közel négyszerese a londoni olimpia által generált forgalomnak.

A legnézettebb sportesemények elérése millió főben megadva |Create infographics

Hogyan lett a világ legnépszerűbb sportja a foci?

A labdarúgás már a 20. század elején is elterjed sport és szabadidős tevékenység volt, de teljes társadalmi lefedettségét részben az első világháborúnak köszönheti. Különösen a háború utolsó éveire volt jellemző, hogy egy adott ország minden szegletéből és minden társadalmi osztályából behívták a hadra fogható férfiakat, akik aztán a kiképzőközpontokban, a kaszárnyákban vagy a hadifogolytáborokban szinte biztosan kapcsolatba kerültek a sportággal.

A pusztítást követő restauráció, illetve a világháború civil életben is alkalmazható technikai vívmányai újabb ipari forradalomhoz vezettek, ami a munkásosztály megerősödésével járt. Ezzel egy időben Európa gazdasági és politikai status quója felborult, a hagyományos uralkodó osztályok felbomlottak, a cári Oroszország megszűnt, a Habsburg birodalom szétesett, Németország elvesztette gyarmatait.

A szabadidő eltöltésének új módja

A politikai és gazdasági konszolidáció elképzelhetetlen volt a munkásosztály erős képviselete nélkül, különösen a választójogi mozgalmak megerősödése után. Ennek egyik első jeleként Európa-szerte eltörölték vagy legalábbis rövidített műszakra cserélték a szombati munkanapot. A munkások jelentős része a hirtelen támadt szabad idejében olcsó szórakozási lehetőséget keresett: vagy futballozott vagy futballt nézett.

Ez a tendencia jól követhető az osztrák-magyar barátságos mérkőzések nézőszámain.

Átlagos nézőszám alakulása: Ausztria-Magyarország (1910-1922) |Create infographics

A méret a lényeg

A labdarúgás olcsón tudta kielégíteni a tömegek szórakozás iránti igényét, pusztán annál az adottságánál fogva, hogy a többi labdajátékhoz képest hatalmas a pálya területe, ami egyben azt is jelenti, hogy köré hatalmas stadionokat lehet építeni. A nézőszám maximalizálása a sportág népszerűségének szempontjából egyrészt óriási versenyelőnyt jelentett a konkurenciával szemben, másrészt nem elitizálta a közeget, bárki eljuthatott a lelátóra.

Közös identitás

Ha a 20. század elején fogadni kellett volna, mi lesz a legnépszerűbb labdajáték, biztosan az egyenlőséget és az összetartozást kifejező csapatsportágak oddsza lett volna a legalacsonyabb - egyrészt a kommunista eszmék terjedése, másrészt az ipari forradalommal járó városiasodás miatt. A labdarúgás olyan szimbolikus teret teremtett aktív résztvevőknek és passzív nézőknek egyaránt, amelyben közös identitásra találtak, az együvé tartozás segítségével pedig sokkal könnyebben találták meg helyüket a társadalomban.

Sztárok és marketing

A futball hatása a szélesebb értelemben vett kultúrán is kezdett megmutatkozni: a legnagyobb játékosok neve bekerült a táncdalok, kabarék és varieték világába, a játékosok filmszerepeket kaptak, és az arcuk egyre több reklámban bukkant fel a szappantól a cukorig, a ruházattól a szeszes italokig, így szép lassan azok is megismerték a nevüket, akiket egyébként hidegen hagyott a labdarúgás.

Dixie Dean, az Everton legendás középcsatára, az angol Hall of Fame tagja cigarettát népszerűsít az 1920-as években Wikimedia.org

A folyamatot erősítette, hogy egyre több csapat - elsősorban persze a britek - vállalkozott külföldi túrára és bemutató mérkőzésekre, ami Európa minden nagyvárosában kiemelkedő látványosságnak számított. Az osztrák futballkultúra fejlődésére, például, alapvető hatást gyakorolt a Rangers 1905-ös bécsi vendégjátéka, Prágát és a cseh futballt pedig a Celtic hódította meg.

Mi különbözteti meg a labdarúgást a többi játéktól?

A focinak egész sor olyan adottsága van, amelyet természetesnek veszünk, a fejlődése szempontjából mégis döntő jelentőséggel bír. Ezek közül is kiemelkedik a futball több szinten is jelentkező egyszerűsége.

Az ipari forradalommal együtt járt a technika forradalma is: megjelent a média és a tömegtájékoztatás. 1927. január 22-én került sor az első rádión közvetített futballmeccsre, amelyen az Arsenal 1-1-es döntetlent játszott a Sheffield Uniteddel. A rádió megjelenése hatalmas konkurenciaharcot indított el a rögbi, a kosárlabda és a futball között, ám a közvetíthetőség szempontjából nem volt kérdés, melyik sportág kerül ki győztesen a vetélkedésből.

Vetélytársaitól eltérően a futballban csak egyféleképpen lehet pontot (gólt) szerezni, és minden találat értéke megegyező. A kosárlabdában egy-, két- és hárompontos dobások is vannak, és követhetetlenül sok pont esik a mérkőzéseken. Kicsiben ugyanez igaz a rögbire is: túl sok pontot lehet szerezni túl sokféleképpen. Emiatt a rádióhallgatók könnyen elveszítették az érdeklődésüket, viszont a focimeccseket nem ritkán egyetlen gól döntötte el, az izgatottság, a felfokozott várakozás pedig a készülékek elé szögezte a szurkolókat.

Az alacsony belépőszint

A futball mind eszközigényében, mind szabályaiban rendkívül egyszerű. Kosárpalánk nem akad mindenhol, a rögbikaput sem könnyű helyettesíteni, ám két földre ledobott rongydarabbal máris kialakítottuk a focikaput, így sem vidéken, sem a nagyvárosokban nem volt akadálya a játéknak.

Emellett az is fontos, hogy alapjában véve a futball szabályrendszere hosszú évtizedeken keresztül szinte semmit sem változott, ráadásul elsőre is nagyon könnyű megérteni a játék lényegét.

Hányan tudnánk elemezni az ugrást? És egy futballmeccset? Forrás: AFP/Solum Stian Lysberg

Ez az alacsony belépőszint (rongylabda, ledobott mackófelső, bárhol kialakítható játéktér, egyszerű szabályok) tette lehetővé, hogy tömegsporttá váljon a foci, és ez adja azt a hamis illúziót, hogy a futballhoz mindenki ért. Hasonlítsuk csak össze, például, a síugrással: ehhez a sporthoz csak nagyon kevesen tudnak érdemben hozzászólni, pedig egyetlen ember rövid mozgássoránál nyilván nagyságrendekkel összetettebb dolog 2x11 játékos összehangolt mozgását elemezni - utóbbihoz mégis mindenki ért.

Az ember alapvetően szabadságszerető

Rögbi, a kosárlabda, a krikett, a kézilabda - alapvetően mindegyik gúzsba köti a résztvevők mozgásterét és önkifejezését. Ezzel szemben a futballban nincs lépésszabály, bármerre vihető és bármerre passzolható vagy cselezhető a labda. Nincs visszajátszás, időkérés, a játékmegszakítás is csak egyetlen szünetre korlátozódik a két félidő között. A játék iránya, sebessége, de még a helyszíne is (földön vagy levegőben) percről percre változik, és a nézők szempontjából a játék folyamatossága is óriási előny.

A futballban - értelemszerűen a kapus kivételével - a különböző posztok között sincs különbség. Egy jobbhátvéd megteheti ugyanazt, mint a középcsatár, míg a legnagyobb riválisának számító rögbiben kötött posztok és kötött szerepkörök vannak. Összességében tehát a futball kínálja a legmagasabb fokú szabadságot a labdajátékok közül.

Ahol meccs van, ott fogadás is van

Az angol FA sokáig mereven ellenállt a szerencsejátékok kísértésének, így a futballpályákon nem lehetett kutyafuttatásokat szervezni, a klubházakban nem működhettek bingótermek, sőt a csapatok még tombolajátékokkal sem gyűjthettek pénzt a szurkolóiktól. Egy dolog azonban kivételt képezett a szigor alól, és a labdarúgó-szövetség szorgalmazására 1920-ban a kormány el is fogadta a sportfogadások bizonyos formáját lehetővé tevő törvényt (Ready Money Football Betting Act), amely a szurkolók számára engedélyezte a kuponos fogadási rendszert, ahol a nyeremények a befektetett kuponoktól függően limitáltak voltak.

Ezt nagyjából úgy kell elképzelnünk, mintha legitimálnák a munkahelyi fogadások rendszerét, amelyek népszerűsége mindig a világbajnokságok alkalmával tetőzik. Kis közösségek kis téttel, maximalizált nyereményplafonnal játszottak, csak éppen szervezett keretek (pool industry) között. A szurkolók a közösségi életük részének tekintették a játékot, és az 1930-as években már mintegy hatmillió ember játszott hétről hétre. A nyerési esély és a társasági élet újabb néprétegeket vont be a sportágba.

A futball egy vallás

Sport és vallás kapcsolatában a változást a 19. század elején a társadalmi elittel szoros kapcsolatot ápoló magániskolák megjelenése, valamint a keresztény férfi világképének megerősödése hozta el. A közgondolkodást áthatotta az egyre erősödő keresztény szellemiség, melynek értelmében a sportra mint pozitív erőre tekintettek, amely hozzájárul a diákok erkölcsi épüléséhez. Ez indította be a fejlődés motorját. Ahogy David Winner írja az angol futball történelmét feldolgozó könyvében (Those Feet – A Sensual History of English Football), a felemelkedés akkor kezdődött, amikor a brit birodalom hanyatlásnak indult, és ezt a nemzet morális lezüllésével hozták összefüggésbe. A helyzet megoldásának kulcsát pedig kormányzati szinten a csapatsportok támogatásában látták, ezek segítségével kívánták háttérbe szorítani az egyéni önzést és a szolipszizmust.

A futball és a vallás az egész világon összefonódott Forrás: AFP

"Én valamiképpen mindig vallásos játéknak tekintettem a futballt" – jelentette ki Danny Blanchflower, a 1960-as évek Tottenham Hotspurjének csapatkapitánya a Hat sivár nap és aztán szombat című írásban. "Az apa elvitte a fiát a meccsre, az meg az ő fiát. A pálya volt a székesegyház, az öltöző a szentély. A harmincas években a futball legalább olyan fontos volt, mint a vallás, sőt."

Az 1950-es évekre a futball és a vallás elválaszthatatlanul összefonódott Olaszországban is. A meccseket egységesen vasárnap délután 15 ókor rendezték, mintha közös istentiszteletet tartanának a délelőtti mise után - a szövetségnek ez is volt a célja a meccsidőpont kitűzésével. A játékosok között ekkor terjedt el a szokás, hogy keresztet vessenek minden egyes pályára lépésük előtt, az edzők pedig szentelt vízzel szórták be a gól- és oldalvonalakat.