A mérkőzés maga nem hozott sem káprázatos színvonalat, sem őrületes iramot, viszont megmutatta, hogy állhatott elő az a roppant furcsa helyzet, hogy a Serie A-nak és a Juventusnak egyszerre igen kellemetlen, hogy nem tudnak szabadulni egymástól.
Ez nem mi, hanem Rudi Garcia mondta, és bár ő a bíráskodás miatt berzenkedett vele, tulajdonképpen teljesen igaza volt. A Juve úgy érkezett a bajnokság csúcsrangadójára, hogy két legfontosabb középpályására (Andrea Pirlóra és Paul Pogbára) nem számíthatott, ráadásul a Roma pont ezeken a posztokon a legerősebb. A hazaiak viszont örülhettek, mert ideális körülmények álltak elő, hogy életben tartsák bajnoki reményeiket.
Ezzel szemben az történt, hogy a Roma a 71. percben találta el először a meccset erős közepes játékkal is tökéletesen uraló és kontrolláló Juventus kapuját. Hiába volt többet a Románál a labda, ezt cseppet sem bánta Massimiliano Allegri, aki egy hete a Dortmundot is kontrajátékkal győzte le a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében.
Bő egy óra után Rómában is jött a gól: egy kontra végén Toroszidisz felrúgta Vidalt, a görög pirosat kapott, Tevez pedig a sóbálvánnyá merevedő De Sanctis kapujába csavarta a szabadrúgást.
A góllal a Juventus nagyon közel került a győzelemhez, a Roma ugyanis nemcsak teljesen veszélytelen volt, de meg is zavarodott. A Tevez gólja utáni percekben a Juve kialakított egy ziccert, a római védők pedig kétszer is pánikszerűen rúgták a labdát a lelátóra.
Virtuális 12 pontos bajnoki előnye tudatában azonban a Juventus visszavett. Nem először idén, és nem is először büntették meg érte. Ez a Juventus ugyanis akkora fölényben van a Serie A-val szemben, hogy hajlamos elhinni magáról, már a Capello-féle, mindenkit 1-0-ra verő csapatra is hasonlít. Pedig van köztük egy lényeges különbség: ez a csapat csak a gyengébb ellenfelekkel szemben tudja megtartani szűk előnyét.
A sokadik gyenge hajrá pedig nem másnak köszönhető, mint a Serie A általános színvonala miatti koncentrációvesztésnek. Nehéz felkészülni a feldobott lábakkal érkező Verona ellen egy jó csapat nyomására.
Annyira márpedig jó csapat a Roma, hogy egy fontos, de talán kicsit elkésett cserével (Nainggolan és Iturbe is nagyon jól szálltak be a meccsbe) beszorítsa a Juventust. Innentől menetrendszerűen érkezett is a (héten a második) komikus védelmi hibából születő gól, és a Juve egy agyonnyert meccsen még izgulhatott is az emberhátrányban is bátran és jól futballozó Roma ellen.
Az nem kérdés, hogy a Juventusnak jobb eredmény a döntetlen, ugyanakkor az sem, hogy a torinóiak veszni hagytak két pontot, ami szinte az övék volt. A Roma az utolsó 20 percben mutatott játékával, és a hősies egyenlítéssel megmutatta ugyan, hogy remek csapat, de a döntetlennel gyakorlatilag elszálltak a bajnoki reményeik, és már csak négy pont az előnyük a Napolival szemben. Április 4-én nem ígérkezik rossz programnak a Roma-Napoli.
A Serie A-nak nagyon kellene még legalább egy, de még inkább minél több Roma-klón. Egy kicsit megbízhatóbb Napoli, egy kiegyensúlyozott Fiorentina, egy jobb cseresorral rendelkező Lazio. A 2014/15-ös idényben azonban a háromból kettőt otthonában is elgázolt a Juve (Nápolyban 1-3, Rómában 0-3), és Firenzéből is elhozott egy pontot. Most pedig már Rómából is.
Bukott már el hasonlóan nagy előnyről bajnoki címet a Juve (2000-ben a most éppen pályája csúcsán levő Carlo Ancelotti perecelt nagyot), de nincs rá sok esély, hogy ez idén megismétlődik. Még kevésbé, ha a Juve nem tudja megvédeni szűk előnyét Dortmundban. Ott ugyanis egy jó csapat borítékolhatóan nyomás alatt fogja tartani, ha kell, 90 percen át. Egy esetleges kiesés után sovány vigasz lenne Torinóban egy tavalyihoz hasonló mészárlás a Serie A-ban.