A második világháború utáni évtizedben Európa politikai, társadalmi, és gazdasági erőtere kettészakadt keletre és nyugatra, a labdarúgásban viszont inkább északnyugat és délkelet küzdött egymással. A különböző ideológiák között a fociban is nagy különbségek mutatkoztak: amíg észak és nyugat a négy védőben, a lestaktikában és a szélsőáttörésekben hitt, addig dél és kelet a három védőben, a söprögetőben és a pálya közepének uralásában.
A BEK első hét kiírását kivétel nélkül ibériai csapatok nyerték: ötször a Real Madrid, kétszer a Benfica – Guttmann Bélával a kispadon –, tehát az egyén szabadságát és érvényesülését előtérbe helyező, labdatartásra építő latin stílus uralta a labdarúgást.
Az ibériai csapatok dominanciáját Milánó törte meg: a Benficát az AC Milan taszította le a trónról 1963-ban, majd a következő két vébén a Grande Inter duplázott (1964, 1965).
Bekövetkezett az európai klubfutball pólusváltása.
Nagy ellenfelével szemben az olasz futball az egyéniségek helyett a csapatmunkában, a kreativitás helyett a vasfegyelemben, a csatárok helyett a védőkben hitt. Megszületett a catenaccio, és végképp kiéleződött a támadó- és a védőfutball ciklikus harca.
Catenaccio, a gyengék fegyvere
Az olasz futballt máig meghatározó stílusjegyeket a kényszer szülte. A II. világháború után az olasz futballt a Torino testesítette meg, amely elképesztő sikerességét annak köszönhette, hogy a latinos technikát ötvözni tudta a gyorsasággal és a fizikai erővel. A Torino egyet jelentett az olasz válogatottal, az olasz futballal. Azonban 1949-ben a supergai légi katasztrófában a klub 18 játékosa és edzője, a magyar Erbstein Ernő életét vesztette. Mivel a zsenik pótolhatatlanok voltak, az új olasz labdarúgás éppen a zsenik ellehetetlenítését célozta a csapatmunka és a védekezés hangsúlyozásával. A catenaccio lett a "gyengék fegyvere".
A képlet – legalábbis erre a meccsre – azóta sem sokat változott: a szombat esti BL-döntőben a kreatív csatáregyéniségek csapnak össze a precíziós védekezéssel.
A Barcelona nem kis mértékben annak is köszönheti európai menetelését, hogy a csapat kerete tulajdonképpen sérülés nélkül játszotta végig az egész idényt, ami mindenképp a háttérstáb munkáját dicséri. Luis Enrique a döntőben is a legjobb csapatát küldheti pályára, minden ettől eltérő felállás nagy meglepetés lenne.
A Juventusnak viszont akad egy komoly hiányzója: vádlisérülése miatt nem lesz a kezdőben Giorgio Chiellini, a csapat egyik mentális vezére. Helyette a megbízható és sokszor tanári Barzagli léphet pályára, de ő közel öt hónapot hagyott ki a szezon első felében, és azóta sincs folyamatos játékban, kisebb izomsérüléssel is küszködik. Ennek ellenére meglepő lenne Ogbonna szerepeltetése.
Massimiliano Allegri ugyan labdabirtoklásra építő taktikával nyerte meg a bajnokságot és a kupát, de a döntőben ezt a megközelítést fel kell majd adnia, hiszen nem hagyhat szabad területeket a védősora mögött. A Juventus valószínűleg a saját tizenhatosa előtt húzza meg a leshatárt, és a megszerzett labdákkal várhatóan minél kevesebb érintésből szeretne majd eljutni a Barcelona kapujáig. Ugyanakkor tanulnia kell az Atlético Madrid Real ellen elkövetett hibájából: ha túlságosan mélyen védekezik, nem lesz képes hatékony ellentámadásokat vezetni.
Jelenleg egyik csapatnak sem erőssége a felállt védelem elleni játék, így az eddigiek alapján mindketten arra törekszenek majd, hogy a középpálya gyors átjátszásával minél előbb eljuttassák a labdát a csatárokhoz. Emiatt elképzelhető, hogy a megszokott BL-döntős finomkodás és biztonsági játék helyett egy pörgősebb, fordulatosabb, sok gólos összecsapás lesz majd. Külön érdekesség, hogy a két csapat egyáltalán nem ismeri egymást, legutóbb a 2003-as szezonban találkoztak.
A jelenlegi Barcelona sokkal inkább hasonlít a 2006-os Frank Rijkaard-féle BL-győztes csapathoz (masszív középpálya, zsenik a csatársorban), mint a Guardiola-korszak Barcájához. Bár nem létfontosságú számára a labdabirtoklás, feltehetően mégis így alakul majd a meccs képe.
Várhatóan Lichtsteiner egy az egyben védekezik majd Neymarral szemben, Bonucci lesz a mindenhova besegítő szabad védő, Barzagli pedig Suárezzel küzdhet. A Juventusnak elemi érdeke, hogy ha szabad terület marad Messinek, az a pálya szélén legyen, így labda nélkül várhatóan Pirlo mellé Vidal is vissza fog zárni a védelem elé, hogy feltartóztassa a rendre befelé cselező argentint.
Mivel a Juventus csak két csatárral játszik, Morata és Tévez nem fogja tudni lekötni a Barcelona felfutó szélső hátvédeit, velük Marchisiónak és Pogbának kell majd foglalkoznia elsősorban – már ha a pálya közepének védelméért nem adják fel a széleket szinte teljesen, ami egyébként bevett taktika a Barcelona ellen.
Összességében a Juventusnak az az érdeke, hogy minél többet tartsa a labdát Iniestánál és Rakiticnél a középpálya közepén. Persze ez sem túl kedvező, de még mindig a legkisebb rossz. Emellett a játék folyamatos lassítása lehet a cél, majd a megszerzett labdák eljuttatása egy-két passzal a csatárokhoz. Morata nem egy izomkolosszus, de a Juventus szempontjából kulcsfontosságú lehet, hogy hány hosszú labdát tud megtartani a 174 centis Mascherano vagy a 170 centis Alba ellen. Az olaszok elsődleges gólszerzési módja az lehet, ha középpályás labdaszerzés után visszatámadják a rendezetlen katalán védelmet – ebből a szempontból kiemelkedő lehet a Marchisio-Iniesta párharc, ha az olasz futógép többször is le tud fordulni ellenfeléről.
Emellett kulcskérdés a védelem és a középpálya közé visszalépő Tévez játéka, amire a Real Madridnak sokszor nem volt válasza az elődöntők során, és erre a Barcelona is ráfázhat.
Pep Guardiola csapatával kapcsolatban gyakran emlegették, hogy nem volt B terve a mérkőzésekre. A mai Barcelonának viszont nagyon is van.
Magasra tolt, gyors védelmének köszönhetően a Barcelona labdával és labda nélkül is nyomás alá tudja helyezni a Juventust. Elsősorban Pirlo letámadása várható, de már a védősort is megtámadhatja Luis Enrique csapata. A Juve intelligensen passzol és helyezkedik, ha nem túl gyors a játék tempója, de az intenzív letámadás mellett komoly problémái lehetnek a labdakihozatalokkal, és a támadáshoz felállt védelem ellen minden katalán labdaszerzés halálos lehet – Pirlo több sárgát is összeszedett így a védőinek az elődöntőkön.
A Barcelona hagyományos eszközeivel (labdatartás, letámadás) rendszerint magas hőfokon tartja a mérkőzést, amíg meg nem szerzi a vezető gólt, viszont az eredménykényszerben lévő és kinyíló ellenféllel szemben válik igazán veszélyessé – ez a kettőség teszi félelmetes ellenféllé. Fizikálisan viszont egy csapat sem tud kontrollálni 90 percet, így a Juvénak várhatóan mindkét félidőben lesz olyan periódusa, amikor klasszis középpályásai segítségével be tudja szorítani az ellenfelet. Mind a négy Juve-középpályás képes gólt szerezni átlövésből, ez hatékony fegyver lehet.
Ettől függetlenül a mérkőzés esélyese a Barcelona, de egy találat valószínűleg nem lesz elég a végső győzelemhez. Emiatt akár az is döntő lehet, hogy a Barcelona olykor képes a helyzetek sokaságát elherdálni, míg a Juventus a Real Madrid és a Dortmund ellen is lehengerlő hatékonysággal futballozott.
A Bajnokok Ligája döntőjét a berlini Olimpiai Stadionban rendezik 2015. június 6-án, szombaton este 20.45-kor, a játékvezető a török Cunayt Cakir lesz. A meccsről akkor sem marad le, ha sokan tolonganak a képernyő előtt a kocsmában, vagy ha épp a kezdő sípszó előtt romlik el a tévéje: egy regisztráció és a 330 forintos "meccsjegy" kifizetése után számítógépen vagy akár mobilon is láthatja a Sport TV közvetítését. További részletek itt! (A közvetítés technikai támogatója a GamaxMédia.)
A korábbi BL-elemzéseket itt olvashatja el.