Fernando Redondo, Diego Simeone, Gabriel Batistuta. Ismerős nevek, ugye? Mindhárman pályán voltak a Copa América 1993-as döntőjében, amelyet az argentin gólrekorder Batistuta duplájával 2-1-re megnyert az akkori házigazda a Jorge Camposszal, Gerardo Torradóval, Hugo Sánchezzel felálló Mexikó ellen.
Azóta 22 év telt el, lepörgött hét Copa América, és Argentína ugyanúgy tizennégy tornagyőzelemnél tart, mint 1993-ban.
Rendeztek ezen kívül hat világbajnokságot is, de a győzelmek számát ebben a kategóriában sem sikerült növelni, így aztán érhető, hogy az ország "mikor, ha nem most?" hangulatban várja a Chile elleni döntőt.
Lionel Messi 6 éves volt, amikor Batistutáék az utolsó nagy sikert kivívták, és az azóta tartó aszálynak ő is részese volt, három vébén és két Copán szerepelt a válogatottal. U20-as vébét és olimpiát (2008) már nyert, de a felnőttcsapatot ő sem tudta még visszavezetni a helyes útra.
Hazájában korábban sokat támadták amiatt, hogy a válogatottban nem ment neki olyan jól, mint a Barcában. Provokatív módon ráaggatták az El Catalan (A katalán) becenevet, azt éreztetve ezzel, hogy a 13 éves kora óta külföldön focizó Messit nem tekintik közülük valónak.
Az emberek szeretik Messit.
Nemcsak a kivételes képességei miatt, hanem azért is, mert nagyon kedves ember, aki példás családi életet él. Igazi példakép, minden gyerek olyan akar lenni, mint ő" - mondta erről a Sky Sportsnak Andrés Garavaglia Buenos Aires-i újságíró.
A tavalyi világbajnokságon egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy Messi végre egy szintre emelkedjen nagy elődjével, Diego Maradonával, de a döntő hosszabbításában a németek nyertek, így az argentinok mezén maradt a két csillag. Szombat este tehát nemcsak az a tét, hogy 15. tornagyőzelmével Argentína beéri-e a rangsort vezető Uruguayt, hanem az is, hogy
lekerül-e a hatalmas nyomás a játékosok válláról, amelyet a két évtizedes átok okoz.
Az argentinok egészen az elődöntőig nem tűntek meggyőzőnek, a csoportban Uruguayt és Jamaicát is szűken verték, Paraguay ellen pedig kétgólos vezetést adtak le, hogy aztán a negyeddöntőben csak büntetőkkel jussanak túl Kolumbián. Az elődöntő viszont ütős erődemonstráció volt, Messi három gólpasszal állt a menet élére, és meglehetett volna egy negyedik is neki, amikor Pastorét hozta ziccerbe, miután két védőt egy köténnyel parádésan egymásnak szalasztott.
Az argentinok úgy szereztek hat gólt Paraguay ellen, hogy az egy körrel korábban a mindent eldöntő büntetőt bevágó Carlos Tévezt be sem cserélte Gerardo Martino szövetségi kapitány. Tévezt az előző kapitány, Alejandro Sabella teljesen mellőzte, amit Argentínában sokan úgy értékeltek, hogy Messi és Tévez között ellentét lehet.
Szemben a már gyerekkorában az országot elhagyó Messivel, Tévez amolyan népi hősnek számít otthon, így sokan könnyen belelátták az állítólagos szembenállást kettejük kapcsolatába.
Sosem éreztem, hogy feszültség lenne kettőjük között.
Az argentin sajtó szerette úgy kezelni a helyzetet, hogy az egyik féltékeny a másikra, de valójában sem emberileg, sem a pályán nem volt gondjuk egymással" - magyarázta Garaviglia. Az álláspontját támasztja alá a jelenet, ahogy Messi Tévez nyakába ugrott a Kolumbia elleni büntetőpárbaj után: abból sok mindenre lehetett következtetni, csak arra nem, hogy fújnak egymásra.
Ha csak a statisztikát néznénk, le sem kellene játszani a meccset, mivel a két csapat 1916 óta íródó közös történetében 37 tétmérkőzést játszottak egymással, és ezek közül Chile csak egyet nyert meg - még 2008-ban, egy hazai pályán játszott vb-selejtezőt. Ha érvényesül a papírforma, és Messiék nyernek, egy argentin akkor is szomorú lesz:
Jorge Sampaoli, a chileiek szövetségi kapitánya.
Sampaoli egy kettős lábtörés miatt 19 évesen kénytelen volt visszavonulni, majd 32 évesen edzősködni kezdett, dolgozott alacsonyabb osztályú argentin csapatoknál, majd Peruban, Ecuadorban és Chilében.
Az Universidad de Chilével érte el a legnagyobb sikereit, háromszor volt bajnok, majd megnyerte a második számú dél-amerikai sorozatot, a Copa Sudamericanát, így kéznél volt, amikor 2012 decemberében kapitányt keresett a chilei szövetség.
Sampaoli azt a Marcelo Bielsát tartja a példaképének, aki 2007 és 2011 között chilei szövetségi kapitány volt, és akinek a letámadásra, valamint a feltétel nélküli támadójátékra épül az edzői filozófiája.
Chile a gyengébb ellenfelekkel szemben három védővel állt fel, a döntőben viszont várhatóan öt hátvédet küld majd pályára Sampaoli. A biztonságosabb taktikának az irányító, Jorge Valdivia lehet az áldozata, így a két csatár, Alexis Sánchez és Eduardo Vargas mögött Arturo Vidal osztogathatja a labdákat. A leggyorsabb hátsó embert viszont pótolni kell, mivel az uruguayi Edinson Cavanival urológust játszó Gonzalo Jarát eltiltották a tornáról.
Chile kapusa, Claudio Bravo jól ismeri Messit, hiszen együtt nyomták le a triplázással záruló évet a Barcelonánál, de azt mondta, nem tervezik, hogy egy embert külön ráállítanak a legveszélyesebb argentinra. "Nem ijedünk meg az ellenféltől. A félelem szó nem is került elő a csapatnál, ezt csak a média próbálja sugallni" - mondta Bravo.
Chile még sosem nyert Copát. Négyszer játszhatott döntőt, de mindegyiket elbukta, az utolsót 1987-ben.
Most viszont hatalmas lehetőséget kapott, hiszen hazai pályán hozhatja össze a történelmi diadalt.
És ha végignézzük a chilei névsort, van is miben reménykedni: olyan klubokból érkeznek a játékosok, mint a Barcelona, a Juventus, az Arsenal, a Napoli, az Inter vagy a Fiorentina. Adott a hazai pálya előnye is, a bírók eddig többször is a hóna alá nyúltak a csapatnak.
A döntő szombat este 10-kor kezdődik, a Sport1 élőben közvetíti.