Tizenhat év után elhagyta a Real Madridot, az FC Portóban folytatja pályafutását Iker Casillas világ- és Európa-bajnok kapus. A spanyol klub szombat este a honlapján jelentette be a távozását. A madridiak Casillast a történelmük szimbolikus alakjának nevezik, és megjegyzik: ugyan most elhagyja őket, de nem felejtik el, és örökre a Real szívében fog élni.
Jimmy Burns spanyol futballtörténész szerint a spanyol válogatott kapusai leginkább Don Quixotéhoz hasonlítanak. "A lovag megtestesíti azokat az erényeket, amelyeknek naggyá kellene tenniük Spanyolországot; személye egyszerre védbástya az ellenséggel szemben, ám egyben garancia az előbb-utóbb bekövetkező kudarcra."
Pontosan ez történt Iker Casillasszal is, aki pedig úgy ért korábban a csúcsra, hogy pályafutása kulcspillanataiban mindig komoly bizalmat kapott a Real Madridtól.
Casillas képességeire az édesapja figyelt fel gyerekkorában.
Rendszeresen lejártak focizni egy parkba, ahol kapura rugdosott neki. Tehetségét látva eldöntötte, hogy leviszi a Real Madrid éves válogatójára. Tízéves korában Casillas átjutott az első körön, a másodikra viszont egy szeles napon került sor, csípős hidegben. Iker csak didergett a kapuban, öt gólt kapott, a csapata 7–1-es vereséget szenvedett. Össze volt törve, úgy érezte, ezzel minden esélye elszállt. Tévedett: Antonio Mezquito, az utánpótlás vezetője úgy döntött, hogy megadja neki a lehetőséget a bizonyításra.
Az sem volt mindennapos, ahogy később megkapta az esélyt a bemutatkozásra az első csapatban. 16 évesen az Instituto Canaveral de Móstoles iskolapadjában ücsörgött, amikor kopogtak a terem ajtaján, és kiderült, hogy Casillast magához rendelte az igazgató. Ideges lett, rögtön azon kezdett tanakodni, hogy miért fogják megbüntetni, de hamar megnyugodott, a direktor széles mosollyal az arcán fogadta.
A Real Madrid ugyanis nem sokkal korábban telefonált:
mivel Bodo Illgner és Santiago Canizares is sérült, szeretnék kikérni az iskolából Casillast, hogy elutazzon a csapattal a következő Bajnokok Ligája-meccsükre, Trondheimbe. Ekkoriban Casillas a harmadosztályban szereplő Real Madrid C kapusa volt, és bár nem lépett pályára a Rosenborg ellen, az ázsiója mégis nagyot nőtt.
Két évvel később, Illgner egy újabb sérülésekor eljött a nap, hogy tizennyolc évesen bemutatkozzon a Real Madridban. A szezon végén már megdöntött egy rekordot is: ő lett a valaha volt legfiatalabb BL-győztes kapus. Két évvel később maga is pályára lépett a Bajnokok Ligája döntőjében, amikor César Sánchez megsérült. Casillasnak a padról kellett beszállnia a játékba, és nem kis része volt abban, hogy a csapata megnyerte a finálét. Akkor végleg berobbant a Real Madrid első csapatába.
2015-ös távozásáig összesen 25 évet töltött a klubnál, de a Real Madrid két korábbi klublegendához, Fernando Hierróhoz és Raúl Gonzálezhez hasonlóan őt is lapátra tette.
Könnyedebbre sikerült a Bayern München frontemberének, Bastian Schweinsteigernek a búcsúja, saját bevallása szerint új kihívásokat keresett a labdarúgásban, és gyerekorri álma teljesült azzal, hogy a Manchester Unitedben folytatja.
"Beteljesült egy álmom, a futball teljesítette az utolsó kérésem is. Izgatottan várom a pályafutásom következő fejezetét a Manchester Uniteddel" – twittelte a középpályás a transzfer bejelentése után.
Tegyük hozzá, a távozásban az is szerepet játszott, hogy a Bayern München már nem akart hároméves szerződést adni a játékosnak, aki egyre gyakrabban bajlódik sérüléssel – különösen nem azért a 10-11 millió eurós éves fizetésért, amihez Schweinsteiger hozzá van szokva. A MU viszont gond nélkül teljesítette mindkét feltételt. Nem csoda: Louis van Gaal müncheni időszaka alatt kimondottan jó viszonyt ápolt Schweinsteigerrel. A holland edző változtatta meg a posztját is:
szélső középpályásból mélységi irányítót, szervező középpályást faragott belőle.
A Bayern Münchennél egyébként nem ritka, hogy egy-egy klublegenda a pályafutása végén külföldön is kipróbálja magát, mielőtt vezetőként térne vissza a klubhoz. Így történt ez Franz Beckenbauer, Karl-Heinz Rummenigge és Paul Breitner esetében, és a Bayern nem hivatalos kommunikációja most is ebbe az irányba mutat.
Tizenhét év után köszönt el a Liverpooltól Steven Gerrard is - és valószínűleg mindenkinek így volt a legjobb. Utolsó idényében már nem mindig fért be Brendan Rodgers kezdőcsapatába, és ő sem tudta úgy húzni a csapatot, ahogy hosszú éveken keresztül tette. Búcsúmeccse pocsékul végződött, utolső előtti szezonja pedig élete végéig kísérteni fogja.
Hasonlóan alakult Xavi sorsa is, aki egyébként Casillaszal együtt járta végig a korosztályos válogatottak lépcsőfokait, majd együtt nyertek Eb-t, vb-t is. Kapcsolatuknak nagy szerepe volt abban, hogy amikor José Mourinho és Pep Guardiola vezetőedzősége idején elmérgesedett a Real Madrid és a Barcelona viszonya, akkor a felek között végül rendeződött a viszony – már ami a játékosokat illeti. A két játékos olyan jó viszonyban volt egymással, hogy amikor elkezdődött Casillas kálváriája, a Barcelona csapatkapitánya is felemelte a szavát, mondván, a kapus nem ezt érdemli.
Xavi szerepe utolsó barcelonai évében is nagyon fontos volt, bár már nem elsősorban a pályán irányította a csapatot.
Emberileg azonban még mindig vezető szerepe volt a csapatban –
különösen Carles Puyol távozása után -, és ő volt az, aki a legviharosabb időszak után megbékítette Lionel Messit és Luis Enriquét.
Összességében azért a négy távozó klublegenda példája azt mutatja: csak az a kérdés, hogy szépen vagy csúnyán megy el valaki, a klubok szemében mindenki annyit ér, amennyit játszik. A közelmúltban hasonlóan járt Alessandro Del Piero, Frank Lampard, Petr Cech is.
Az európai klubfutball legmagasabb szintjén alig van már játékos, aki ma is a nevelőegyesületében futballozik. Korát, a csapaton belül betöltött szerepét és a játékperceit tekintve is kiemelkedik közülük a Chelsea középhátvédje, a 34 éves John Terry, aki nottinghami kölcsönadása után 2000-ben úgy került fel az első csapathoz, hogy rögtön az év játékosának választották a klubon belül, valamint a 38 éves Francesco Totti, aki huszonöt éve az AS Roma vezére.
Ismert játékosok, akik soha nem hagyták el a klubjukat
Jan Ceulemans (Club Brugge)Az ő esetükben óriási meglepetés lenne, ha nem a jelenlegi klubjukból vonulnának vissza, különösen úgy, hogy egyelőre mindketten stabil csapattagnak számítanak.
Az elmondottak igazak a náluk egy generációval azért fiatalabb Andrés Iniestára is, aki felnőtt szinten sohasem játszott kívül más csapatban, csak a Barcelonában, melyet 1996 óta erősít. Vele egyidős a Roma meghatározó alakja, Daniele De Rossi, ő 2000 óta futballozik a klubnál.
A topbajnokságokban négyükön kívül csak egy meghatározó, klasszis játékos van, aki felnőttként mindössze egy csapatban lépett pályára: Lionel Messi, aki 13 éves kora, vagyis 2000 óta a Barcelona tagja.