A fociválogatott játékosai még nem is éltek, amikor legutóbb – 1972-ben – Európa-bajnokságon járt a magyar csapat, és azt is csak néhányan láthatták gyerekként, amint 1986-ban a vb-t megjárták a mieink.
A norvégok elleni visszavágón csereként beálló, 27 éves Németh Krisztián azok közé tartozik, akik mindkét eseményről lemaradtak. A 2-1-es siker után alig tudott megszólalni a meghatottságtól. "Én végig hittem abban, hogy a két mérkőzést meg tudjuk nyerni, éreztem a csapaton, hogy ez meglehet, a norvégokon pedig nem láttam, hogy olyan extra lenne bennük, amiből nem készültünk fel" – nyilatkozta a Groupama Arénában elért norvégverés után a Kansas City gólvágója.
"Nagyon jó érzés kimondani, hogy ott leszünk az Európa-bajnokságon, de
kell még pár nap, amíg felfogom, hogy mit is értünk el valójában.
Le kell ülnöm, és át kell gondolom az egész mögöttem hagyott évet. Nagyon boldog vagyok, és szeretném, ha a formám sokáig ilyen maradna, nem szabad megállnom" – folytatta a csatár, aki roppant boldog, hogy nem a legjobb csoportharmadikként, hanem pótselejtezőre kényszerülve jutott ki az Eb-re a csapat. A selejtezők utolsó fordulójában úgy volt, hogy ha Izland pontot lop Törökországból, akkor Magyarország Eb-részvételt ünnepelhet, csakhogy a 87. percben végül a hazaiak nyertek. "Köszönjük a törököknek, hogy berúgták azt a szabadrúgást" – mondta erről Németh.
Úgy véli, a sikerkapitány Bernd Storcknak nagyon jó húzásai voltak. "A döntései bejöttek, és igazolták, hogy ő egy jó edző" – mondja Németh.
A meccs első gólját szerzője, Priskin Tamás is például sokak meglepetésére került be a kezdőbe. Az érintett állítja, neki nem kellett győzködnie a kapitányt. "Nem kellett meggyőznöm, az ő döntése volt, hogy kezdeni fogok. Úgy döntött, hogy frissít a csatárposzton, és rám gondolt. Ezt már az oslói meccs után, csütörtökön megtudtam" – fogalmazott a Slovan Bratislava támadója, aki igazán remek góllal örvendeztette meg a szurkolókat.
"Bár még nem láttam, de mondhatjuk, hogy igen, ez volt az életem eddigi legszebb gólja. Nehéz leírni, hogy utána mit éreztem, az biztos, hogy jókor jött, és fontos gól volt."
A Kínában légióskodó Elek Ákos szerint a válogatott tényleg az utóbbi évek legerősebb csapata, amely bebizonyította, hogy sohasem süllyed egy bizonyos szint alá:
Ebben a selejtezősorozatban nem volt 8-1, nem volt lélektelen bukaresti 0-3,
hanem minden mérkőzésen odatettük magunkat. Nem játszottunk minden meccsen jól, sőt voltak olyan meccsek, amelyeken játékban gyengék voltunk. De azt egyszer sem lehetett mondani, ami éveken át nagyon sok ember vesszőparipája volt, hogy a válogatott tele van nyálas futballistákkal, akik csak kocognak, tötyörésznek, nem hajtanak a válogatottban. Azt gondolom, ez ebben a selejtezősorozatban nem volt ránk jellemző, mindig az utolsó percig hajtottunk."
Aztán rátért arra, hogy miképp is sikerült összerakni ezt a jó csapatot. "Játékban (Dárdai) Pali azt találta meg nagyon jól, hogy mire képesek a magyar futballisták, és azt játszatta velünk, amit tudunk – ha tiki-takát szeretett volna velünk játszatni, az bajos lett volna, mert arra nagyon kevés magyar futballista alkalmas. Az ő mentalitását Bernd Storck továbbvitte, és a vége felé egy kicsit már a saját képére formálta a csapatot. Ennek az egyvelege volt ez a kijutás. És ne feledjük, hogy annak idején nagyon sok játékost még Egervári Sanyi bácsi próbált ki. Ennek a
három edzőnek köszönhetjük, hogy kijutottunk."
Elek Ákos is azok közé tartozik, akik szerint sok sebre gyógyír a kettős pótselejtezős győzelem. "Amikor Selcuk Inan berúgta a törökök szabadrúgásgólját, úgy éreztem magam, mint amikor a Videotonnal egy nappal a pályára lépésünk előtt bajnokok lehettünk volna, de végül a gyepen harcoltuk ki az aranyérmet. Nem lett volna jó, ha most azt hallgathatnánk, milyen könnyű csoportból sikerült kijutnunk szerencsével, és hogy a lettek, az izlandiak kaparták ki nekünk a gesztenyét. Ezt mi csináltuk meg, és így sokkal nagyobb értéke van. Talán azt is mondhatom, hogy egy magasabban jegyzett válogatottat sikerült oda-vissza megvernünk."
A cserekapus Bogdán Ádám az öltözőből adott helyzetjelentést: "Óriási a hangulat, nagyon régóta vártunk erre a pillanatra. Ennek megfelelően
hatalmas buli volt az öltözőben.
Nagyon egyben volt ma a csapat, agresszíven játszottunk, és nem hagytuk a norvégokat kibontakozni. Hittünk végig abban, hogy jobbak vagyunk, mint az ellenfél, és a közönség is hitt bennünk, ennek is köszönhető ez a mostani győzelem."
A nagy öröm közben természetesen eszébe jutott a 32 évesen elhunyt volt válogatott kapus, Fülöp Márton is. "A csapat ezzel a győzelemmel tudott az emlékének adózni. Nagyon régóta próbálkozunk, ő is játszott rengetegszer ebben a válogatottban, így a mostani sikert nyugodtan lehet neki ajánlani. Bármennyire is örülünk, azért mindig ott van ő is a gondolatunkban."
De ki fog védeni az Eb-n? "Még nagyon messze van, sok minden történhet még addig.
Gabinak viszont óriási dicséret jár ezért a két meccsért,
mert nagyon koncentráltan, a fontos pillanatokban nagyokat védve tette a dolgát. Abszolút megérdemli ezt az Eb-részvételt, amit az eddigi 101 válogatott meccsén nem sikerült elérnie, egészen a mostani pillanatig."
Gera Zoltán azt mondja, a mostani Eb-kvalifikációt pályafutása megkoronázásának tartja, úgy érzi, a mostani nagyobb siker, mint a Fulhammel lejátszott Európa Liga-döntő. Elárulta, mit mondott az odavágó után Király Gábornak. "Azt mondtam neki, hogy ha a budapesti meccsen is így fog védeni, akkor biztosan kijutunk az Eb-re, egyúttal megkértem, intézze el, hogy ne ez legyen az utolsó meccsem a válogatottban. Szerencsére kijutottunk, így van még pár mérkőzésem."
A Fradi középpályása szerint Király nem csak a védései miatt emelkedik ki: "A személyisége, a kisugárzása is sokat számít, önbizalmat ad a csapatnak,
a norvég lábak pedig egyértelműen remegtek, amikor szembe kerültek vele.
Ő is nagyon megérdemli, hogy kijusson egy ilyen világeseményre. Nagyszerű karrier van mögötte, nagyon boldog vagyok, hogy együtt sikerült elérni a célunkat."
Vasárnapi helyetteséről, a fradista Nagy Ádámról így szólt. "Nagyon jól játszott, büszke vagyok rá, hogy ennyire jó volt. Fiatal kora ellenére elképesztően jól játszott."
Szerinte a norvégok talán egy kicsit lebecsülték a magyarokat a playoff előtt, éppen ezért nagyon örül, hogy csattanós választ sikerült nekik adni. A nagy ünneplés viszont nem az ő műfaja. "Én máshogy, lájtosabban szoktam csak ünnepelni, a családommal."
Gera jövőre már 37 éves lesz, ám ettől függetlenül ugyanúgy készül az Eb-re, mintha 27 lenne: "Ha mindent úgy csinálok, mint eddig, akkor nem lesz probléma. Jól érzem magam, bírom a tempót. Hogy elkerülnek-e a sérülések, az nem csak rajtam múlik. De jó kezekben vagyok, sokat dolgoztam, hogy újra egészséges legyek, és itt legyek a válogatottban. Amikor a selejtezősorozat elkezdődött, akkor nem gondoltam volna, hogy még vissza fognak hívni a válogatottba.
Óriási siker ez a számomra, nem hittem volna az én Eb-részvételemben.
Kívülről nagyon nehéz volt nézni a meccset, de ahogy elkezdődött a visszavágó, megnyugodtam, mert láttam, hogy mennyire jól játszik a csapat."
Zárásképp összevetette a mostani válogatottat azokkal, amelyekben korábban megfordult. "Egyértelmű, hogy ez a legjobb csapat, amelyben szerepeltem, hiszen kijutottunk az Eb-re. Ha most abbahagynám, elmondhatnám, hogy kész, teljes a karrierem, hiszen egy Eb-re is sikerült kijutnom."
