Udvariaskodásban egyelőre döntetlenre áll a Norvégia elleni Eb-pótselejtező. Mindkét fél roppant nagyra tartja a másikat, és az ellenfelet jelölte meg a mérkőzés esélyesének, de persze nem adják fel, mindenki győzni akar. A labda gömbölyű, a meccs 90 percig tart, bedobásnál nincs les, ezt kell kihasználnunk.
A nagy meccseket megelőző sajtótájékoztatókra nincs sok értelme beülni, ilyenkor minden szövetségi kapitány
felüti a közhelyszótárt, és elpuffogtatja az éppen aktuális kliséket.
Érdemi információt nem tud meg az ember, de annyira nem, hogy a sajtóeseménynél sokkal érdekesebb random embereket leszólítani az utcán.
A jelenlegi norvég válogatottat nem sokan tartják világverő csapatnak, senkitől nem hallottuk, hogy legyőznék Magyarországot. A döntetlent már szinte mindenki jó eredménynek tartaná (a norvég legenda is), és mire az ötödik emberrel is beszéltünk, minket sikerült elaltatniuk a norvégoknak.
Az Ullevaal stadion egymás melletti, de jól elszeparált bejáratain ellentétes a forgalom, az egyiken jönnek ki az edzés után a norvégok, a másikon mennek be a magyarok. A norvég játékosokat váró busz előtt lézeng néhány szurkoló, de nem többen, mint ahányan a magyarok bejáratánál állnak. Mielőtt megkérdezhetnénk, mi járatban vannak, ők szólítanak meg minket.
„Itt jönnek majd be a magyar játékosok? Bementek már? Itt fognak kijönni?” – záporoznak a kérdések. Kiderül, a két srác nem másra vár, mint Király Gáborra, a Mackónadrágos Kapusra, akinek – ez később a sajtótájékoztatón is kiderült – egészen komoly kultusza van Norvégiában. A Bernd Storcknak feltett utolsó kérdés egy norvég újságírótól származott, és Király szerepét firtatta.
Nekünk persze egyből az jutott eszünkbe, hogy a pontrúgásokból rendre igen veszélyes norvégok csak altatnak a kapujából nem különösebben határozottan kimozduló kapusunkkal kapcsolatban, de úgy tűnt, tényleg Király Gabit tartják a legnagyobb sztárunknak.
És nem Gera Zoltánt, aki az első nekiszegezett kérdésre azt mondta, „nincs rajtunk nyomás”, pedig pont az a kérdés foglalkoztatott minket, hogy
nem fognak-e túlpörögni a játékosok.
Állítólag nem fogunk, "fejben is készen állunk". Gera aztán kiemelte, két meccsből áll a pótselejtezős párharc, nem szabad kapkodni az első meccsen, türelmesen kell játszani.
Jól felkészültünk a norvégokból, akiknek fiatal, gyors csapatuk van”
– mondta Gera, és nem tévedett nagyot: a selejtezőkör utolsó fordulójában az összes pályára lépő csapat közül a norvég volt a legfiatalabb.
Storck először arról beszélt, hogy egy hosszú távú projektbe fogtak, az egész magyar labdarúgást új alapokra akarják helyezni, és ennek egy fontos lépése lenne az Európa-bajnokságra való kijutás. „Olyan változások álltak be a magyar futballban, amikre már régóta szükség volt. Ezt az Európában egyedülálló projektet kell folytatni, mert ez vezet előre” – mondta a német szövetségi kapitány.
Storck szerint egyértelműen Norvégia a csütörtöki mérkőzés esélye, a párharcot viszont már kiegyenlítettebbnek látja. „Remek játékosok alkotják a norvég csapatot, jó klubokban játszanak, mi viszont talán tapasztaltabbak vagyunk. A fejemben már összeállt a kezdőcsapat, de természetesen nem kötöm az orrukra. Majd holnap meglátják” – mondta mosolyogva Storck.
A sajtótájékoztató után kezdődött a magyar válogatott edzése, ahova pont 10 játékos érkezett megkülönböztető mezben. Gyorsan összeírtuk, kik ők, és milyen felállásban lehetne pályára küldeni ezt a csapatot, de persze eszünk ágában nincs azt sugallni, hogy ennyire támadó csapattal kezdene Bernd Storck Norvégiában.
Ők voltak kukásmellényben:
Fiola, Kádár, Guzmics, Lang – Leandro, Kleinheiser – Dzsudzsák, Szalai, Németh – Priskin
Ha a visszavágót 0-3-ról lennénk kénytelenek kezdeni, akkor is túlzás lenne egy ennyire támadó csapat, így lehet, hogy csak a norvég kémeket, és a vonal mellett fagyoskodó magyar újságírókat akarta megtéveszteni a kapitány.