Bogdán Ádám 2007-ben került az angol bajnokságba, ahol a Bolton Wanderers kapusaként összesen 107 meccsen lépett pályára a Premier League-ben és a Championshipben, az angol másodosztályban. Felvette az angol foci ritmusát, és teljesítményével az olyan nagy klubok figyelmét is felhívta magára, mint a Liverpool, amely ellen szenzációsan védett az FA-kupában.
Az Anfield Roadon Simon Mignolet mögött második számú kapusnak számított, lehetőséget kapott bajnoki meccsen, és a kupasorozatokban is. Eleinte jól ment neki a védés, olyannyira, hogy a Liverpool most nem kis részben azért készülhet a Manchester City elleni Ligakupa-döntőre, mert Bogdán a Carlisle United elleni tizenegyespárharcban három büntetőt is megfogott. Az angol lapok akkor hősnek nevezték.
Később azonban kétszer is hibázott a csapat kapujában, a Watford elleni bajnokin és az Exeter elleni FA-kupa-meccsen is benne volt egy gólban, emiatt elvesztette Jürgen Klopp vezetőedző bizalmát. A klub visszarendelte kölcsönből Danny Wardot, a csapat addigi harmadik számú kapusát, aki átvette Bogdán pozícióját. A magyar kapus jelenleg a tartalékcsapatban véd, és keresi a lehetőséget, hogy Anglián belül kölcsönadják, hogy újra bizonyíthasson.
Bogdán Ádámmal Liverpoolban, a csapat edzőközpontjában beszélgettünk.
Hogy élted meg a zuhanást onnan, hogy a három kivédett tizenegyesed után Ginger Buffonnak neveztek, az Exeter elleni hibáig?
Az én helyzetemben minimális lehetőséget kaphat az ember egy olyan klubnál, mint a Liverpool, ebből kell a maximumot kihozni. Huszonöt Premier League-meccsem van,
úgy gondolom, megugrottam az angol futballban elvárt szintet,
talán ez a legfontosabb, amire támaszkodhatok. A Liverpoolnál is jól alakultak a dolgok, a Carlisle ellen három tizenegyest sikerült fognom, a Bournemouth ellen nem kaptam gólt, óriási élmény volt a Southampton 6-1-es kiütése is. Aztán jöttek a hibák. Ezekért természetesen vállalom a felelősséget. Felvetnek bizonyos kérdéseket, de ezeket tisztáztam magammal. Szerintem nem lettem sem jobb, sem rosszabb kapus, és most is ugyanaz a célom: szeretnék védeni a Premier League-ben, szeretnék védeni a Liverpoolban.
Hogyan emlékszel vissza a gólokra, amelyeknél hibáztál?
A Watford ellen lehettem volna agresszívebb, nyilván hibás vagyok, még ha a kezemből rúgták is ki végül a labdát. Pedig előtte nem voltak gondjaim a beadásokkal, nem féltem, úgy éreztem, jó döntéseket hozok ezekben a szituációkban, mégis így alakult. Ugyanebben az időszakban De Geának vagy Courtois-nak is volt hasonló hibája, de ők végül megúszták, ez van. Nem akarok magyarázkodni, mindegy, hogy máshol ki és mit csinál, nekem itt kell bizonyítani. Az, hogy ezt a helyzetet és a megnövekedett nyomást hogyan kezelem,
a személyiségemet is próbára teszi majd: a hiba megmutatja, milyen kapus, és milyen ember vagyok igazából.
Mivel Mignolet az első számú kapus, legközelebb a Stoke elleni Ligakupa-meccs merülhetett volna fel a nevem, de azon már nem én védtem a Ligakupában. Bevallom, ez kicsit rosszulesett, és aztán így kanyarodtunk rá a pénteki FA-kupa-meccsre az Exeter ellen.
Mi történt annál az ominózus szögletnél?
Már a bemelegítésnél feltűnt, hogy az egy pici stadion, a megszokottnál jóval alacsonyabban vannak a lámpák a lelátó tetején. Ezért volt a levegőben egy sáv, ahol egy pillanatra elvesztek a labdák a fényben. Emellett a szögletnél ott volt előttem az ellenfél csatára, próbált megzavarni. Ilyenkor mindig kérdés, hogy mit csinálj: lökdösődj, és tedd szabaddá magad, vagy csak a labdára koncentrálj? Aztán jött a beadás, a labda egy pillanatra eltűnt a fényben, eközben a csatár egy tizedmásodpercre lefogta a kezem, amitől kontrollálatlan lett a mozgásom, és ennyi, ez a két dolog már elég volt.
El lehetett volna kerülni?
Utólag azt mondom, a labda elrúgása előtt ki kellett volna jönnöm a kapuból pár métert, és úgy visszalépni, hogy szabaddá tegyem magamat, mire elrúgják a labdát, de az sem lett volna egyszerű feladat.
Más lett azóta a Liverpool védekezése
Bogdánt nyilván nem lehet felmenteni az elkövetett hibái miatt, de a csapat védekezésének is lehetett bennük némi szerepe. Az utóbbi hetekben végrehajtott változtatás legalábbis erre utal: míg korábban az ellenfél pontrúgásainál senki sem védte a Liverpool kapusát, egy ideje külön testőrt kap az ötösön belül.A csapat hogy reagált a dologra, kaptál kritikákat, vagy inkább előjött a híres YNWA-szellemiség?
Ez mindig körbeveszi a csapatot, mindennap érezni lehet itt Melwoodban, az edzőközpontban. Nagyon családias, összetartó a klub.
A srácok előtt le a kalappal, egy rossz szót nem kaptam, mindig csak előre nézünk, segítjük, támogatjuk egymást.
Nagyon erős a csapatszellem, még ha akadnak is klikkek, vagy inkább úgy mondanám, még szorosabb csoportok, mint például a dél-amerikaiak, a francia-belga vonal és az angolok.
Jürgen Klopp vezetőedzővel megbeszélted a dolgot?
Nem, egy szó sem esett róla, ő nem beszélt velem a meccs után, viszont a kapusedzővel, John Achterberggel átbeszéltem a dolgokat. Később is ő hívott, amikor a klub úgy döntött, visszahívja kölcsönből Daniel Wardot. Ez azért jelzésértékű volt, az Arsenal elleni meccset már a lelátóról néztem. Onnan pedig nem könnyű bizonyítani.
Hogyan látod a jövőd, megingott a hited a képességeidben, vagy leszel te még a Liverpool kapusa?
Haladjunk csak szép sorban. Először is védenem kell, és ennek a feltételei itt nem adottak. Az első csapat kapujától messzire kerültem, nincs értelme hazudni magamnak. Ráadásul egyre
közeleg az Európa-bajnokság, mindenképp szeretnék ott lenni,
Bernd Storck szövetségi kapitánnyal beszéltetek a helyzetedről, keresett téged?
Én kerestem, ismertettem vele a helyzetemet a napokban, és tudattam vele, törekszem a kölcsönadásra, hogy játékban legyek, de jelenleg a tartalékcsapat meccsein van lehetőségem védeni. Nem volt boldog, hiszen nem örömhírekről számoltam be, de biztosított róla, hogy nem mond le rólam, továbbra is követi a pályafutásom, és drukkol, hogy sikerüljön kölcsönben bizonyítanom.
És a többiekkel, a kapustársakkal?
A kapusoké általában összetartó közeg. Megyeri Balázzsal és Király Gáborral vagy a Hull Cityben védő Bukrán Erikkel, például, rendszeresen szoktam beszélni, tudjuk, hogy mi történik a másikkal. Hegedűs Lajossal napi kapcsolatban vagyok, és Kemenes Szabolccsal is gyakran beszélek.
Hogy élted meg a válogatott kijutását az Eb-re?
Óriási élmény volt, különösen, hogy első körben az utolsó percekben buktunk el a török-izlandi meccs miatt. Nem volt egyszerű feldolgozni, hogy pótselejtezőre kényszerültünk, de fantasztikus érzés volt átélni, mennyire akarta az a csapat a sikert Norvégia ellen.
Sem a stábváltás, sem más nem zökkentett ki minket,
egységesek voltunk, rettentően akartuk a sikert, talán emiatt is alakult úgy, hogy minden apróság nekünk kedvezett. Vagy az, hogy Bernd Storck jó szemmel nyúlt a játékosokhoz, és ők is tudtak bizonyítani, elsősorban Kleinheisler.
Az Európa-bajnokságon szerinted ki áll majd a kapunkban?
Addig még sok idő van, rengeteg minden történhet. Az biztos, hogy Király Gábornak oroszlánrésze van a sikerben, jól irányította a védelmet, jól szállt be a játékba, és sorsdöntő ziccert fogott Norvégiában, így biztosan előnnyel indul a többiekkel szemben. De hogy ki áll majd a kapuban Franciaországban, azt szerintem csak a felkészülés és az edzőmeccsek döntik majd el.
Most már ismerjük a sorsolást is, mire lehet képes a válogatott?
Kemény csoportba kerültünk, igaz, könnyű ellenfeleket nem is várhattunk volna. A portugálok mindig az elit közelében futballoznak, Cristiano Ronaldo pedig egyike a világ három legjobb játékosának. Lars Lagerbäck már a svédeknél is bizonyította, hogy remek szakember, rendkívüli tapasztalata pedig Izlandnak is sokat segíthet. Az izlandi válogatott jó játékosokból áll, és nagyon egységes, mint mi.
Az osztrákoknál sok a tehetség, a németekhez hasonlóan egyre inkább multikulturális csapat épült olyan fiatalokból, mint például a Ligakupa-elődöntőn a Liverpool ellen is gólt szerző Marko Arnautovic (Stoke City) vagy a világklasszis David Alaba (Bayern München). Nekünk elsősorban magunkra kell figyelnünk. A hit és a koncentráció a legfontosabb, ha ez adott, akkor lehet keresnivalónk. Ez a csapat először jár Eb-n,
biztos vagyok benne, hogy mindenki fel lesz dobva, éhesek leszünk a sikerre.
Egy alapos felkészülés után élveznünk kell a tornát, magabiztosan védekezni, és törekedni arra, hogy támadásban jó százalékkal használjuk ki a lehetőségeinket, mert várhatóan nem futószalagon érkeznek majd.