„Dárdai a legjobb ember a Hertha életében. Nagyszerű fickó, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egy ilyen embert sodort a klubhoz a sors” – teszi a szívére a kezét a szombati Hertha–Darmstadt meccs előtt a 30 év körüli André, amikor a helyszínen arról kérdezzük, mit jelent a Hertha számára Dárdai Pál. Aztán kérdés nélkül is folytatja a magyar edző méltatását. „Az egész életét a csapatnak szentelte, és ezt értékelni kell.
Én már most óriási Hertha-legendának tartom.”
Szerinte az sem számít, hogy most rossz szériában van a csapat. Dárdaira legalábbis nem neheztelnek emiatt. „Jól tudjuk, milyen nehéz sok ideig egy Bundesliga-csapat kispadján maradni, neki azt is elnézzük, hogy mostanság képtelen nyerni a csapat. Már hogyne néznénk el, ha most is kupaindulást érő helyen állunk?”
Dárdaiban a jelek szerint szinte vakon bíznak a berlini drukkerek, az sem számít, hogy a legutóbbi hét meccséből hatszor elbukott a Hertha. A 40 éves magyar tréner egy német lapnak azt mondta ugyan, hogy ha ötször-hatszor kikap a csapat, akkor magától elköszön, de ha a teljes szezont nézzük, a mostani hullámvölgy legalább rávilágít arra, mit kellene esetleg másképp csinálni jövőre.
No nem azért, hogy legközelebb bronzérmes és BL-induló lehessen a Hertha – hiszen ez irreális elvárás lenne –, hanem hogy újra simán elkerülje a kiesést. A mostani idényben ugyanis ez volt a cél, ezt pedig bőven túlteljesítette a csapat.
Gyakorlatilag minden megkérdezett Hertha-szurkoló úgy beszél róla, mint egy varázslóról – pedig Dárdai többször elmondta már: nem akarja, hogy annak tartsák. Azt mondják, látják, hogy mit szeretne a csapattal elérni, és amit eltervez, azt végre is tudja hajtani.
André szurkolótársa, Sönke szerint Dárdai a legautentikusabb ember, aki a Hertha kispadján ülhet, és ő azt is tudja, miben rejlik a sikerek titka. „Számára csak három dolog létezik: a munka, a munka és a munka.
Kemény edzéseket tart, talán emiatt esett most kissé vissza a csapat,
a fáradtság jelei láthatók a focistákon. Nem sok a tapasztalt játékos, az átlagéletkor nagyon alacsony, így ezt a hullámvölgyet akár előre bele is lehetett kalkulálni.”
Ilyen volt a hangulat a meccs előtt és közben:
Andreas, az Olimpiai Stadion mellett dolgozó csapos úgy véli, Dárdai teljes fordulatot hozott a klub életében. „A tavalyi év katasztrofálisan indult, aztán ő mégis ki tudta hozni a csapatból a maximumot. A fejekben mindent megváltoztatott, és ettől lett nyerő mentalitású a Hertha. Én meg merem kockáztatni, hogy három-négy éven belül tényleg ott lesz a BL-főtáblán a csapat, nem is bánom, hogy idén ez nem jött össze, túl korai lett volna” – mondta két Currywurst megforgatása közben.
A Hertháért szorítók egyetértenek abban, hogy Dárdai
már játékosként letette az alapjait annak, hogy jó edző lehessen.
„Ha fellökték, felpattant, és ment tovább, végigzakatolta a meccseket. Hihetetlenül jól védekezett, roppant kemény srác volt a pályán. Soha nem állt meg, igazi szívember volt, és ezt edzőként is abszolút látni lehet rajta.
Nem volt egy őstehetség, de annyit edzett, hogy igazán kiemelkedő játékos lett belőle”
– ezt már egy Hertha-címerekkel telepakolt fanatikus mondja, aki ezzel együtt úgy véli, az edzők végzete Dárdait is elérheti majd, akár már jövőre.
„Sajnos, ha nem megy egy csapatnak, akkor mindig az edzőt veszik elő, és ennek egyszer ő is áldozatul fog esni. A vezetők egyszerűen nem tűrik, ha zsinórban kikap a csapat, bármi legyen is az oka. Persze, a mostani rossz szériának a tabellán elfoglalt helyezés miatt nincsen különösebb jelentősége.”
Ahogy közeledünk a berlini stadion felé, nézzük, hogy kin milyen feliratú mez van, és
nem kell sokáig várni arra, hogy feltűnjön egy Dárdai-trikós drukker.
Az első egy lány – kíváncsiak vagyunk, vajon miért épp ezt viseli, hiszen Dárdai már nem játszik, a fanshopban sem árulnak ilyen mezt. „Egyszerű az oka.
Büszkeséggel tölt el, hogy Dárdai a csapat edzője.
Játékosként nagy kedvencem volt, nagyon tetszett a küzdőszelleme, és az, hogy mindvégig hűséges maradt a Herthához. Egyenes, magabiztos embernek gondolom, és számomra egyszerűen jó érzés, hogy ő ül a kispadunkon.”
Fél három körül részeg embert nem látni a stadionnál,
pedig hatvanezren sietnek a bajnokira. Van azonban egy fiatalokból álló csapat, amely jó pár sört már biztos, hogy legurított. Ennek megfelelően egymást túllicitálva dicsérik Dárdait arra a kérdésünkre, hogy milyen edzőnek tartják. „1892 óta nem volt olyan jó edzője a Herthának, mint ő” – mondta egyikük, a klub alapítási évére utalva. „Ő egy igazi hős Berlinben, és mivel Németország fővárosáról beszélünk, mondhatjuk, hogy Dárdai az ország legnagyszerűbb embere” – magyarázza vigyorogva egy másik fanatikus.
Hihetetlenül szexi pasinak tartom”
– kiált a fényképezőgépünk optikájába egy 50 körüli nő, aki szerint ez sem egy utolsó tényező a nézőszám szempontjából.
„Sok nő jár a meccsekre, egyre több, odavagyunk a fiatal Hertha-focistákért, de nekem személy szerint Dárdai tetszik a legjobban. Sok nő tényleg a jóképű játékosok és az edző miatt jár ki a stadionba, ebben biztos vagyok.”
Amióta Dárdai a BVSC-től Berlinbe igazolt 1997-ben, kevés Hertha-meccset rendeztek magyar szurkolók nélkül. Most is összefutunk egy nyolcfős mosonmagyaróvári társasággal, ők mikrobusszal vették célba a Hertha utolsó bajnokiját.
„Így legalább meg tudtunk állni Szlovákiában és Csehországban is, a két nagy sörnagyhatalomnál” – magyarázza a sofőr, Miki bá, pedig ő az egyetlen, aki egy korty alkoholt sem ivott.
„Látja, ide kell jönnünk, hogy magyar sikert ünnepelhessünk, és itt sem egy magyar focistát nézünk majd, hanem egy kiváló edzőt.
Elég szomorú, hogy a magyar futballakadémiák már jó tíz éve működnek, és egyetlen fiatal topligás játékost sem sikerült kinevelniük
– kivétel talán a Bernd Storck által kiszúrt Kleinheisler László” – szomorog egy sort a sofőr, majd rátér a szombati meccsre.
„Van egy tervünk. Szándékosan a játékoskijáró mellé vettünk jegyet, és amikor feltűnik majd Dárdai, teli torokból ordítani fogjuk a nevét. De
hogy az otthoniak is örüljenek, néha azt üvöltjük majd, hogy Darnói,
tudniillik többen Darnózseliből érkeztünk.”
A meccs rosszul alakul berlini szempontból, 1-0-s vezetés után 2-1-re kikap a Hertha, látszik is Dárdain, megviseli, hogy a csapata képtelen volt megtartani az előnyét.
Visszatérünk Andreashoz, az életművész csaposhoz, hogy értékelje a történteket. „Ez a meccs sajnos egy katasztrófa volt. De nem számít, nemsokára vége a szezonnak, végre pihenhetnek a játékosok. Remélem, Dárdai most hazamegy, alszik egy nagyot, a bajnokság végeztével pedig két hétre a focit is elfelejti, hogy az új szezonnak újult erővel veselkedhessen neki. Én már nagyon várom, hogy mit főz ki jövőre, biztos vagyok benne, hogy a Hertha-drukkerek sok pozitív meglepetésre készülhetnek.”