Szombaton 173. alkalommal találkozik egymással bajnoki meccsen az FC Barcelona és a Real Madrid, azaz néz egymással farkasszemet a futballvilág egyik legnagyobb rivalizálásának két főszereplője. Röviden: El Clásico lesz a hétvégén.
Talán senkit nem lepünk meg a ténnyel, hogy egyik csapat keretében sem lesz magyar játékos. Korántsem volt mindig így,
volt idő, amikor magyar focisták nevét skandálta diadalittasan a lelátók népe.
Nem volt hosszú időszak, de abban a három évtizedben (1934-től 1965-ig), amíg magyar játékosok szerepet kaptak a két gárdában, nem vallottak szégyent. Sőt!
Időrendben az első, akiről írnak a krónikások, Plattkó (külföldön csak Platkó) Ferenc, aki a Primera Divísion indulásának évében, 1930-ban már a Barcelona keretének tagja volt, azonban egyik Madrid elleni rangadón sem kapott szerepet. Nem úgy az 1934-35-ös szezonban, amikor már edzőként segítette a katalánokat – egy őszi 8-2-es vereséghez a Real Madrid otthonában, amit akkor még Chamartín Stadionnak hívtak.
A következő év tavaszán viszont hazai pályán (Les Cortes Stadion) egy 5-0-s veréssel álltak bosszút a katalánok, akiknél ekkor már pályán volt Berkessy Elemér, az El Clásicók első magyarjaként. Plattkó később Chilében lett valóságos szent, az ország focijának felemelőjeként tekintenek rá.
1934 és 1936 között a Real Madrid történetének első európai légiósa, Alberty Gyula védett a királyi együttesben. Alberty két Real–Barcán állhatott a kapuban, és a madridiak mindkét meccset 3-0-ra nyerték meg a 1935-36-os szezonban.
A második, fővárosi meccsen a hazaiak keretében szaladt ki a gyepre Guillermo Kellemen, azaz Kelemen Gyula, aki 13 madridi fellépésen 11 gólt szerzett – egyiket sem a nagy rivális ellen.
Ebben az időszakban, 1930 és 1932 között volt a Real Madrid vezetőedzője Hertzka Lipót (Lippo Hertzka), aki négy klasszikuson irányította az övéit, ezeken két győzelem mellett egy-egy döntetlen és vereség lett a mérlege,
a '31-32-es szezonban pedig bajnoki címre vezette a Realt.
Ez után két évtizedig csend volt a "magyar-spanyol viszonyban", mígnem az 1956-os forradalom után meg nem jelentek az Aranycsapat egykori sztárjai: Puskás a Real Madridban, míg Czibor Zoltán és Kocsis Sándor a Barcelonában csillogott. Utóbbi kettő a Barca történetének egyik legjobb játékosával, Kubala Lászlóval egyetemben.
Lászi Kubala (avagy Kuksi) 1951-től egy évtizeden át volt a Barca játékosa, és ez idő alatt 13 bajnoki El Clásicón lépett pályára – ennél több egyetlen honfitársunknak sem adatott meg. Sok szép emléke viszont nincs ezekről a derbikről, hiszen csak a két utolsón rúgott gólt, az egyiket – hazai pályán – 5-3-ra, a másikat 3-2-re veszítették el.
Kocsis Sándornak kevesebb meccs, de több sikerélmény jutott. Kocka 1958-ban lett a Barca játékosa, és már a következő évben a BEK elődöntőjében bevette a Real kapuját – igaz a fővárosiak oda-vissza 3-1-re nyertek. A Penamadridista.hu tudomása szerint a következő kiírásban is betalált Kocsis a Real kapujába, de az UEFA ezt másként tudja. Két bajnokin is gólt lőtt (ezeket viszont a Barca nyerte 3-1-re) és egy kupameccsen is duplázott, amit szintén a katalánok nyertek (4-2).
Czibor Zoltán három szezonon át volt a Barca játékosa, de bajnokin csak egyszer lépett pályára El Clásicón, ezen is kiállították. Az 1960-61-es BEK negyeddöntőjében, amikor a Barca megszakította a Real öt éve tartó hegemóniáját (2-2, 2-1) Kocsis mindkét meccsen, míg Kubala és Czibor egyszer-egyszer lépett pályára.
Magyar mágusok Barcelonában:
A mieinknek jutó El Clásico-tortából Puskás Ferenc hasította ki a legnagyobb szeletet. A Real Madridot 1958-tól 1966-ig szolgáló ballábas zseni 11 bajnokin 9 gólt, összesen pedig 14-et szerzett a Barca kárára – amivel holtversenyben az ötödik a vonatkozó örökranglistán.
Mai napig ő az egyetlen, aki Madridban és Barcelonában is mesterhármast tudott rúgni –
rajta kívül csak Lionel Messi, és egyes források szerint a madridi legenda, Jaime Lazcano tudott kétszer is duplázni - de mindketten saját közönségük előtt.
A tisztelet lesz a szó, amit keresünk:
Puskás a BEK-ben sem kímélte a legnagyobb riválist, az 1959-60-as sorozat elődöntőjében otthon egy, idegenben két gólt lőve segítette csapatát abba a glasgow-i döntőbe, ahol négyet vágott az Eintracht Frankfurtnak.
Puskás góljai a Barcelona ellen:
1959. 06. 07., Real Madrid – FC Barcelona 2-4 (kupa): 1 gól
1960. 04. 21., Real Madrid – FC Barcelona 3-1 (BEK): 1 gól
1960. 04. 27., FC Barcelona – Real Madrid 1-3 (BEK): 2 gól
1961. 03. 26., Real Madrid – FC Barcelona 3-2 (liga): 1 gól
1961. 09. 30., Real Madrid – FC Barcelona 2-0 (liga): 1 gól
1962. 04. 22., FC Barcelona – Real Madrid 1-3 (kupa): 1 gól
1963. 01. 27., FC Barcelona – Real Madrid 1-5 (liga): 3 gól
1963. 12. 15., Real Madrid – FC Barcelona 4-0 (liga): 3 gól
1964. 03. 30., FC Barcelona – Real Madrid 1-2 (liga): 1 gól
Forrás: Penamadridista.hu
Természetesen az első, tévében közvetített spanyol focimeccs is egy Real–Barca volt, amit a madridiak nyertek, és amin Puskás ugyancsak pályára lépett.
Az El Clásicón Puskás Ferenc 1966-os madridi visszavonulása óta nem szurkolhattunk magyar focistának. Vincze Ottó a Barcelona, míg Szalai Ádám a Real Madrid tartalékcsapatáig, míg Tajti Mátyás a katalánok akadémiájáig jutott, de El Clásicót ők is csak tévében láthattak – ahogy mi is ott fogjuk nézni szombaton 16.15-től.
Felvezető sorozatunk holnapi, harmadik részében a jelennel foglalkozunk. Azaz minden, amit a szombati mérkőzésről tudni kell, és még annál is több egy kicsivel. Futball és sportgazdaság az El Clásico árnyékában.
