Magyar hősére emlékezett az Internazionale

A Holokauszt nemzetköi emléknapja alkalmából az Internazionale egykori edzőjére, Tóth (Potya) Istvánra emlékezett, aki nem csak a futballpályán alkotott maradandót. A nyilasok által kivégzett edzőfenomén mindenféle értelemben hős volt. 

Tóth István a két világháború közti magyar labdarúgás egyik legmeghatározóbb figurája volt. Játékosként 19-szeres magyar válogatottnak mondhatta magát a csatár, aki 16 éven keresztül volt a Ferencváros játékosa, majd két időszakban az edzője is.

Bár futballistának is remek volt, edzőként alkotott igazán nagyot. A korát meghaladó gondolkodású Tóth vezette be Magyarországon az edzésnaplók használatát, kezdetleges formában már az 1930-as években statisztikákat vezetett a játékosairól, és az ő ötlete volt a téli alapozások beindítása is.

A négyszeres magyar bajnok (a Fradi mellett az Újpesttel is nyert egy bajnokságot), kétszeres kupagyőztes, Közép-európai Kupa-győztes edző a Triestinánál - háromszor is volt edző Triesztben - mutatkozott be Olaszországban, és 1931-ben is innen került a milánói Interhez. Legnagyobb edzői sikerét a Fradinál érte el, amikor Montevideóban legyőzte a világbajnok uruguayi válogatottat.

Potya Intere Forrás: FC Internazionale / Facebook

Milánóban csak a 6. helyen végzett, és a következő szezont már az Újpestnél kezdte. Nem is a sikerek miatt emlékezett meg róla az Inter honlapja.

A szó minden értelmében hős

Tóth a háború alatt a nemzeti ellenállás tagja volt, futballsztárként megszerzett kapcsolatait arra használta fel, hogy menekülőket bújtatott a Telepes utcai lakásában, és segített nekik külföldre szökni. Társaival több száz emberen segítettek az életüket kockáztatva, de végül nem ez okozta a vesztét.

Tagja volt az ellenálláson belül egy akciócsoportnak, amely a budapesti hidakat próbálta megmenteni, hogy a visszavonuló németek ne tudják felrobbantani őket. Egy árulás miatt azonban az egész csoportot elfogta a Gestapo 1944 decemberében. Német fogságból 1945 februárjában átkerült a nyilasok őrizetébe, akik pár nappal később kivégezték az 54 éves Tóthot.

A magyar futball egyik nagy hőse csak 1946 áprilisában kaphatta meg a végtisztességet, temetésén rengeteg ember volt jelen a Kerepesi úti temetőben.