A mérkőzés előtt több Bologna-szurkolót is megkérdeztünk, mit várnak csapatuktól azután, hogy a Napoli egy emlékezetes mérkőzésen 7-1-re tönkreverte őket.
„Nézzük reálisan, ez egy fiatal, rutintalan csapat, amelynek fejlődnie és tanulnia kell. Húzóemberek nélkül nem várhatjuk el azonnal a sikert"– válaszolta az Origo kérdésére egy Bologna-drukker a stadion felé vezető úton.
Amíg azt látjuk, hogy mindent megtesznek a város mezéért, addig büszkék leszünk rájuk.
Egy darabig biztos nem felejtjük el a Napoli elleni meccset, de most nem számít, csak arra vagyunk kíváncsiak, hogyan reagálnak a játékosok, és milyen szellemben lépnek pályára a Milan ellen" – felelt egy másik.
A kezdés előtti pillanatokban az volt a pártatlan szemlélődő benyomása, hogy szerencsés az a futballista, aki a Bologna mezét viselheti.
Miért írjuk ezt? Nézzék csak, hogyan fogadták a pályára vonuló Nagy Ádámékat négy nappal a klub történetének egyik legsúlyosabb veresége után!
Mi ez, ha nem feltétel nélküli szeretet?
A kezdéstől számított tíz percet kivéve egyértelműen a Bolognáé volt az első 45 perc, ráadásul a Milan pokolian nehéz helyzetbe sodorta magát, hiszen 8 perc leforgása alatt mindkét középhátvédjét elvesztette, és emberhátrányba is került. Alessio Romagnoli megsérült, Gabriel Paletta pedig kiállíttatta magát, így a 37. perctől emberhátrányban futballoztak a vendégek.
A Bologna a mezőnyben érvényesíteni tudta az emberfórt, de hiába jutott el helyzetekig, azokat nem tudta gólra váltani. A szünetben már ott motoszkált az ember fejében:
ez még visszaüthet.
A második félidőben érezhetően nőtt a Bologna fölénye, a Milan esélyei pedig tovább zuhantak: Juraj Kucka hátulról felrúgta Nagy Ádámot, a szlovák válogatott középpályás is megkapta második sárga lapját, így kilenc emberrel folytatták a piros-feketék.
A magyar válogatott középpályás sorozatban a második mérkőzésen harcolt ki az ellenfélnek piros lapot,
a Napoli ellen José Callejónt állították ki róla.
A Bolognának kettős emberelőnyben bő fél órája maradt megszerezni a három pontot, de a gól nem akart jönni,
a nyomás pedig egyre nőtt a hazai csapaton: tizenegy a kilenc ellen, így azért illene nyerni.
Időközben a csereként beálló Andrea Poli is megsérült, de nem mehetett le, mert a Milannak nem volt több cserelehetősége. Az olasz középpályás fél lábbal, de játszott tovább, a kapuban viszont Donnarumma remek védésekkel tartotta a 0-0-t.
A győztes gólt reménytelenül űző Bolognával megtörtént, amire csak kevesen mertek gondolni: a Milan nyolc és fél játékossal a pályán egy kontrából büntetett a 89. percben. 0-1, csalódott moraj, a Bologna megint kikapott. A hős egyértelműen a Barcelona-nevelés Gerard Deulofeu volt, aki januárban kölcsönbe érkezett az Evertontól, és első gólpasszával gyorsan belopta magát a Milan-szurkolók szívébe.
A Milan győztes találatának ismétlését látva a sajtószobában arról ment a vita az újságírók között, hogy Nagy Ádámé volt a gól, vagy sem? Hibát követett el a magyar játékos, amiért nem kísérte végig az akciót befejező Mario Pasalicot? A szituáció elsőre fekete-fehérnek tűnhet, de nem az, a felvételt kikockázva jobban megérthetjük Nagy – vélt – gondolkodását.
Deulofeu az oldalvonalnál egy az egyben megverte védőjét, utána még két Bologna-játékos (Viviani és Krafth) maradt vele szemben. Az ő feladatuk az volt, hogy megakadályozzák a Milan-támadó centerezését.
Nagy egyedül futott vissza Pasaliccsal, de nem tudhatta, hogy Deulofeu a horvátot vagy a második hullámban érkező csapattársát választja-e majd.
Mivel Nagy előtt többen is álltak, mögötte viszont senki sem fedezte az akcióhoz csatlakozó Milan-játékost, a magyar középpályás döntési helyzetbe került.
Nagy abban bízhatott, hogy Viviani és Krafth lezárják a belső passzsávot, így rá a második hullám passzsávjának őrzése marad. Ezért tűnhetett logikus választásnak, hogy nem fut tovább.
Nagy választása akár jól is elsülhetett volna, de Deulofeu okosan és némi szerencsével középre tudta tenni a labdát Krafth lábai között, onnan pedig nem volt visszaút, a Milan megnyerte a meccset.
Ha Nagy továbbfut a horváttal, lehet, hogy kirúgja a labdát és megment egy pontot, de a lendülettől akár a kapuba is sodorhatta volna. Deulofeu vissza is guríthatta volna a labdát, és ha Nagy nem áll meg, úgy szintén ziccerbe kerül a Milan.
Összefoglalva: hibák sorozata vezetett a Milan győztes góljához, Nagy döntése indokolható volt, de nem jött be, ennek ellenére aligha lehet csak az ő nyakába varrni a vereséget.
Az eredménytől függetlenül a számok azt mutatják, hogy
Nagy Ádám remek meccset játszott, kiemelkedett a Bolognából.
A tizenhatostól tizenhatosig bejátszotta a pályát, 48 passzából 44 volt sikeres (91%), a támadóharmadban holtversenyben övé volt a legtöbb pontos passz (16/18), emellett pedig a legtöbb sikeres szerelés (3/4) is a magyar játékos nevéhez fűződik.
Persze ez aligha vigasztalja őt vagy Roberto Donadonit, hiszen
gólt nem szerzett a Bologna, a Milan viszont igen, a végén pedig egyedül ez számít.
A Bologna mestere egyébként magára vállalta a felelősséget a vereségért.
„A második félidőben mindent megtettünk, ami tőlünk telt, de nem tudtuk kihasználni, hogy kettővel több játékosunk volt a pályán. Nem voltunk elég élesek, a Napoli elleni vereség pedig idegessé tett minket.
Nem tudtunk nyerni ilyen körülmények között, ez az én felelősségem, elnézést kérek.
Megfizettünk a buta hibákért, tanulnunk kell belőle" – nyilatkozta a lefújás után a Bologna vezetőedzője.
Otthon sokan a nyakamba varrják a gólt
Nagy Ádám a meccs után válaszolt az Origo kérdéseire.
Igazságtalan játék a futball?
A foci tényleg sokszor igazságtalan, de ez nem az a mérkőzés volt, amire tiszta szívből ezt tudnám mondani. Saját magunkat vertük meg, csak magunknak köszönhetjük a vereséget, jogos volt a lefújás utáni füttyszó. Kilenc ember ellen futballoztunk, a végén pedig egy dekoncentráltság miatt vereséget szenvedtünk.
Ez igaz, mert a lehetőségek megvoltak...
Voltak a gólszerzési lehetőségeink, de nyolc mezőnyjátékos ellen ennél több helyzetet kellett volna kidolgoznunk. Egyszerűen kevés volt, amit a pályára tettünk.
Miben látja a vereség okát?
Türelmetlenek voltunk, kapkodtunk a kulcspasszoknál, felállt védelem ellen nyugodtan járatnunk kellett volna a labdát, vagy átlövéssel többet veszélyeztetni, úgy könnyebb lett volna a védelem mögé kerülni. Nem voltunk elég hatékonyak, és ezért nagy árat fizettünk.
A gólt volt alkalma visszanézni?
Még nem láttam, így nem tudom pontosan felidézni, de gondolom, hogy otthon sokan az én nyakamba fogják varrni. Szó sincs arról, hogy másra kenném a felelősséget, én lettem volna a legboldogabb, ha le tudom védekezni ezt a szituációt, de ha a mögöttem érkező játékos kapja a labdát, és én futok tovább, akkor ez tényleg az én hibám lett volna. Csütörtökön mindent átbeszélünk a csapattal, akkor már én is okosabb leszek. Lehet, hogy a mérkőzés hevében rosszul látom a történteket.
Donadoni mit mondott az öltözőben?
Mérges volt, abszolút jogosan, hiszen egy gyerekes hibából kaptunk megint gólt. Sokkoló és dühítő számomra ez a mérkőzés, főleg azért, mert egy győzelemmel több helyet is előre léphettünk volna a táblázaton.
A győztes gólpasszt kiosztó Gerard Deulofeu érthető módon boldogan állt a kamerák elé.
„Fantasztikus este volt, és egy elképesztően fontos győzelem. Csak három pontot szereztünk, de azok után, ami a pályán történt, legalább hatnak érezzük. Nem, inkább tíznek. Rendkívül fiatal csapat a miénk, éhesek vagyunk a sikerre" – nyilatkozta a mérkőzés hőse.
Az Origo tudósítója pedig keserű szájízzel indulhatott haza a Renato Dall'Arából: miután a Napoli és a Milan elleni mérkőzést is élőben tekintette meg, joggal ébredt fel benne a félelem, hogy a babonás olaszok ki fogják tiltani a stadionból...