A man carries a painting representing Spanish Barcelona's Uruguayan forward Luis Suarez (L), Barcelona's Brazilian forward Neymar and Barcelona's Argentinian forward Lionel Messi (R) painted by Spanish cartoonist Vizcarra to the presentation of the 12th edition of the book entitled "Relats solidaris de l'esport" (Stories of solidarity in sport) in Barcelona on February 17, 2017. / AFP PHOTO / Josep Lago
Vágólapra másolva!
Már lassan öt éve, hogy Pep Guardiola elhagyta a Barcelonát, de az összehasonlítási alapot még mindig az ő korszakos futballcsapata jelenti. Tito Vilanova, Tata Martino és Luis Enrique más-más módon próbálta meg irányítani a katalán csapatot, de igazából egyikőjük sem tudta betölteni az űrt. Mi történt Barcelonában az elmúlt években, és ki válthatja a szezon végén távozó Luis Enriquét?
„Tudjátok, hogy nagyon fogtok hiányozni, aki a legtöbbet veszíti most, az én vagyok. De a legjobb kezekben hagylak itt benneteket. Az öv már nagyon szorított, én kikapcsoltam és kiszálltam, de nektek nem kell ezt tennetek. A legjobbat kívánom nektek, ez a történet nem ér véget egyhamar" – ezekkel a szavakkal búcsúzott el a Camp Nou-stadion közönségétől Pep Guardiola 2012. május 5-én.
A Pep-team négy év alatt 14 trófeát nyert, és a Johan Cruyff által meghonosított totális futballt újradefiniálva, korszakos csapattá vált a történelemben.
Messi-függő Barcelona
A 2012/2013-as szezonra Guardiola korábbi másodedzője, Tito Vilanova vette át a Barcelona irányítását.
A terv világos volt: olyan ember kellett, aki belülről ismeri a csapatot, és a klub történelméhez hű filozófiát képvisel.
Vilanovát hivatalosan még ki sem nevezték, amikor elmondta: Guardiola eredményei megismételhetetlenek, és mindenféle összehasonlítást elveszít majd vele szemben.
A Vilanova-csapat végül La Liga-rekordot jelentő 100 ponttal nyerte meg a bajnokságot, ám nagyon komoly gondokkal kellett szembenéznie a szezon során.
Vilanova végig fültőmirigyrákkal küzdött, ami miatt csak ritkán tudott leülni a Barcelona kispadjára.
Távollétében a másodedző, Jordi Roura irányította a csapatot, aki a Guardiola-korszakban az ellenfelek feltérképezésével foglalkozott.
Ebben a szezonban a katalán együttes minden korábbinál jobban függött Lionel Messitől, aki az összes sorozatot figyelembe véve 60 gólt lőtt (összehasonlításul, a csapat második legeredményesebb játékosa David Villa volt 16 góllal).
Végül a Barcelona ebbe a Messi-függőségbe bukott bele.
A Bayern München elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben az argentin sérüléssel bajlódott (a visszavágón nem is lépett pályára), a Barcelona pedig megalázó, 7–0-s összesítéssel esett ki a sorozatból.
Tata Martino és az új szemléletmód
A kiújuló betegsége miatt Vilanova lemondott a posztjáról, a vezetőség pedig az európai viszonylatban ismeretlen Gerardo Martinót bízta meg a Barcelona irányításával. Martino egy teljesen új szemléletmódot vitt a klub életébe, amihez a spanyol válogatott 2012-es Európa-bajnoki szereplése jelentette az alapot.
A csapat úgynevezett tiki-takanacciót játszott, ami a spanyol tiki-taka és az olasz catenaccio keresztezése.
Ez abban különbözött az addig megszokott tiki-takától, hogy nem a szabad területek megnyitása és az ezek általi gólszerzésre való törekvés volt az elsődleges szempont, hanem az a defenzív mentalitás, amely nem a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével.
Ez a paradigmaváltás főleg a BL-ben volt tetten érhető, ahol a csapat 4–1-es összesítéssel ejtette ki a Manchester Cityt (a Barcelona végül elvérzett az Atlético Madrid ellen a negyeddöntőben). Martinót egy esetleges bajnoki cím megmenthette volna a kudarctól, ám az utolsó fordulóban (a „bajnoki döntőben") a Barcelona nem tudta megverni az Atléticót, amely így megnyerte a bajnokságot.
Identitását vesztett Barcelona
„Cruyff építette a kápolnát, a mi dolgunk rendben tartani azt" – mondta egyszer Guardiola, Cruyff totális futballjára utalva.
Guardiola óta Luis Enrique az az edző, akivel a leginkább eltávolodott a csapat az alapoktól.
A Messi, Neymar, Suárez trió összeállásával és Xavi távozásával a Barcelona egy teljesen új futballt játszik. Már nem a labdabirtoklásra és a meccs feletti dominanciára törekszik elsősorban, hanem az MSN kiszolgálására. Guardiola rendszerében még Sergio Busquets volt az egyik legfontosabb elem, mára azonban sokkal kevesebb szerep hárul rá.
2015 januárjában arról szóltak a hírek, hogy komoly ellentét van Messi és Luis Enrique között, aki fél lábbal már kilógott Barcelonából.
Akkor az Atlético elleni 3–1-es bajnoki győzelem vetett véget a találgatásoknak, a szezon végén pedig triplázott a csapat (megnyerte a spanyol bajnokságot, a Király-kupát és a Bajnokok Ligáját).
Sokáig úgy tűnt, hogy Enrique második szezonja történelmi lesz.
A Barcelona 2015. október 3. és 2016. március 16. között 39 meccsen át volt veretlen.
A hullámvölgy nélkül lejátszott hónapok megbosszulták magukat. A Real Madrid elleni tavaszi El Clásicón a Barcelona Piqué góljával megszerezte a vezetést, és abban a pillanatban 13 pont előnye volt a tabellán.
A meccset végül megfordította a Real, és ezzel komoly gödörbe sodorta a katalánokat: kiestek a Bajnokok Ligájából, a bajnokságban pedig kikaptak a Sociedadtól és a Valenciától is, amivel leadták a 13 pontos előnyét. A katalán együttes végül megnyerte mind az öt hátralévő mérkőzését, és bajnok lett (egy ponttal megelőzve a Realt).
„Ha veszítesz, kinyírnak téged. Ha döntetlent játszol, vagy nyersz, kritizálni fognak" – mondta Enrique azzal kapcsolatban, hogy milyen nyomás is nehezedik a vezetőedzőkre a Barca kispadján. Az idei szezonban pláne.
Enrique megmagyarázhatatlan döntések sorát hozza meg hétről-hétre, kezdve André Gomes indokolatlan játszatásától, a védelem összetételének állandó variálásig.
Mikor már úgy tűnt, hogy tavaszra újra összekapja magát a csapat, megsemmisítő, 4–0-s vereséget szenvedett a Paris Saint-Germaintől a BL nyolcaddöntőjében.
A meccs után a spanyol és a nemzetközi sportsajtó is cafatokra szedte Enriquét, és több szakember már azt is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán kihúzza-e a szezon végéig.
Busquets és Iniesta nyilatkozata is árulkodó volt a PSG-meccs után: nem a játékosok hozzáállását nevezték meg fő problémának, hanem a taktikát, ami az edző felelőssége.
A Leganés elleni bajnokit csak egy kilencvenedik percben megítélt büntetővel tudta megnyerni a Barcelona, Messi viszont ahelyett, hogy az ujjait az ég felé emelte volna, hogy köszönetet mondjon nagymamájának, Celiának (ahogy minden góljánál szokta), rezzenéstelen arccal ünnepelt.
A Sporting Gijón ellen már nyoma sem volt feszültségnek, úgy futballozott, ahogy szokott, a meccs után Enrique mégis bejelentette, hogy távozik a szezon végén.
A legfontosabb, hogy három izgalmas hónap áll előttünk, és még versenyben vagyunk mindhárom sorozatban"
– mondta Enrique. A Barcelona jelenleg vezeti a spanyol bajnokságot (a Real egy meccsel kevesebbet játszott), májusban spanyol kupadöntőt játszik, de a Bajnokok Ligájában szinte reménytelen helyzetből várja a PSG elleni jövő hét szerdai visszavágót.
Ki válthatja Enriquét?
A jelenlegi hírek arról szólnak, hogy a spanyol bajnokságban harmadik helyen álló Sevilla vezetőedzője, Jorge Sampaoli lehet Enrique utódja. Sampaoli 2002 óta edzősködik profi szinten, a legjelentősebb sikerei közé tartozik a chilei válogatottal elért Copa América-győzelem 2015-ben.
Sevillában már fél év után letette a névjegyét: amellett, hogy a klub történetének legjobb őszi szezonját produkálta, 24 forduló után pontosan ugyanannyi pontot szerzett (52), mint a csapat előző edzője, Unai Emery a teljes tavalyi idényben.
Sampaoli mellett Ernesto Valverde (Athletic Bilbao), Ronald Koeman (Everton) és Mauricio Pochettino (Tottenham) lehet a legesélyesebb a Barca vezetőedzői posztjára. Bár az is lehet, hogy a korábbi híreknek megfelelően a jelenlegi másodedző, Juan Carlos Unzué váltja majd Enriquét.