Furcsán festett a valenciai mérkőzés előtt az európai 6. selejtezőcsoport állása.
A táblázatot Ciprus vezette, amely addig csak Ausztriától kapott ki.
Az osztrákok a második helyen álltak - nyertek idegenben az ellen a Ciprus ellen, amelyik 3-2-re megverte a spanyolokat - a spanyolok pedig két mérkőzés lejátszása után egy győzelemmel és egy vereséggel csak San Marinót előzték meg. Ausztria tehát úgy utazott el Valenciába, hogy egy pontszerzéssel még közelebb kerülhet a továbbjutáshoz, míg a spanyoloknak mindenképpen nyerniük kellett hazai pályán.
Fontos tényező volt, hogy miután a spanyolok 3-2-re kikaptak Cipruson, Javier Clemente szövetségi kapitánynak mennie kellett, a helyét José Antonio Camacho foglalta el.
Olyan találkozó lesz az osztrákok elleni, mint egy döntő, mintha ezen az egyetlen meccsen múlna a sorsunk. A kiesés katasztrófa lenne. Csakis a győzelem felelne meg nekünk, minden más eredmény kudarcnak számít"
- mondta a mérkőzés előtt Camacho. Arra, hogy együttese 9-0-ra nyer, gondolni sem mert. Nem csak ő, senki sem.
45 ezer néző előtt a következő összeállításban kezdtek a csapatok. Spanyolország: Canizares - Michel Salgado, Hierro, Marcelino, Sergi - Valerón (Mendieta), Guardiola, Fran - J. Exteberria (Dani), Urzaiz (Munitis), Raúl. Ausztria: Wolhfart - Feiersinger (W. Kogler)- Schöttel, Pfeffer - Neukirchner, Wetl, Machlich, Prosenik (Reinmayr) - Herzog, Czerny, Haas (Mayrleb).
A meccs legkiemelkedőbb teljesítményét Raúl érte el, aki négy gólt rúgott. A spanyol együttes 17 perc elteltével 2-0-ra vezetett, újabb negyedóra múltán már 4-0 volt az állás.
A házigazdák az első félidőben hétszer lőttek, vagy fejeltek kapura, ebből öt gólt értek el - ez döbbenetes teljesítmény volt.
Bármennyire hihetetlen, nem ez a 9-0 volt az osztrák futball történetének legnagyobb zakója. Még az őskorban, 1908. június 8-án Bécsben Anglia 11-1-re nyert ellenük. Az viszont barátságos találkozó volt. Tétmeccsen ez a 9-0 mindmáig a legsúlyosabb veresége Ausztria válogatottjának. Az újságok közül a Kronen Zeitung fogalmazott a legkeményebben. "Az osztrák labdarúgás ezzel a vereséggel visszatért a kőkorszakba."
Ausztria válogatottját akkor már hat éve Herbert Prohaska irányította. Az ő vezetésével jutott el Ausztria az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra, ahol az olasz, a chilei és a kameruni csapattal került egy csoportba. Kamerun és Chile ellen egyaránt 1-1-et játszottak, az utolsó fordulóban 2-1-re kikaptak az olaszoktól - ezzel a 2 ponttal kiestek, utazhattak haza.
Kilenc olyan futballista volt részese a valenciai mészárlásnak, aki kevesebb mint egy évvel korábban játszott az olaszok elleni vb-mérkőzésen.
A világbajnokság után a válogatottól visszavonult Tony Polster viszont már nem játszott ezen a meccsen. Szóval, Herbert Prohaska a meccs utáni sajtótájékoztatón még nem mondott le, azt nyilatkozta, hogy sorsáról nem neki, hanem a szövetség vezetésének kell döntenie. (Ismerős szavak.) Az osztrák sajtó elképzelhetetlen nyomás alá helyezte Prohaskát. A legtöbben azt vetették a szemére, hogy már a meccs utáni valenciai sajtótájékoztatón le kellett volna mondania. A szakember azzal védekezett, hogy a 9-0 olyan sokkhatásként érte, amely miatt egyszerűen nem jutott eszébe az azonnali távozás.
Egy nappal később azonban már megtette ezt.
Érdekesség, hogy a szövetségi elnök, Beppo Mauhart távozását senki nem követelte.
Ennek egyszerű oka volt. Ausztria - Magyarországgal közösen - pályázott a 2004-es labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésére. Márpedig azt mindenki tudta, hogy a pályázati szakaszban egy esetleges elnökváltás mennyire negatívan befolyásolná az esélyeket. Az más kérdés, hogy a 2004-es Eb-t végül Portugália rendezte meg, az osztrákok meg négy évvel később, 2008-ban Svájc mellett társrendezőként adhattak otthon az Eb-nek. Magyarország meg hoppon maradt - 2020-ban lesz nálunk négy Eb-mérkőzés.
Egy nappal azelőtt, hogy Mauhartot újraválasztották az osztrák szövetség elnökének, az is kiderült, hogy a lemondott Prohaska helyét Otto Baric veszi át.
Mauhart ekkor már 15 éve volt elnök, a 9-0 nem befolyásolta sorsát, mert a közgyűlés egyhangúlag választotta meg elnöknek.
Hogy mennyire volt sokkoló ez a 9-0, arra Herbert Meixner története mutat rá.
Az 50 éves szurkoló elkeseredésében az Ernst Happel-stadion előtt éhségsztrájkba kezdett.
Akcióját addig tervezte, amíg legalább egy játékos személyesen nem kér bocsánatot tőle. Az elkeseredett rajongó szerint az osztrák csapat az egész világ előtt lejáratta az országot.
Ha Ausztria ennyire mélyre süllyedt a szemétben, akkor valahogy meg kell kezdeni a felemelkedést"
ezzel indokolta akcióját Meixner. Két nap múlva megtörtént a bocsánatkérés, Meixner mehetett ebédelni. A teljesen rezignált osztrák futballközvéleményt már meg sem rendítette, hogy Ausztria válogatottja 1999. június 7-én 5-0-ra kapott ki Izraelben a kvalifikációs sorozatban. Amelynek végére aztán minden a helyére került. A spanyolok 21 ponttal simán kijutottak a belga-holland közös rendezésű Európa-bajnokságra. A második helyen a 13 pontos Izrael végzett, de ők a pótselejtezőn Dánia ellen összesítésben 8-0-ra véreztek el. Ausztria ugyancsak 13 pontot gyűjtött, de a gólkülönbsége - köszönhetően a valenciai 0-9-nek - annyira rossz volt, hogy képtelen volt megelőzni Izraelt.
Beppo Mauhart egészen 2002-ig töltötte be az osztrák szövetség elnöki tisztét. 83 évesen, idén május 7-én hunyt el Bécsben. Herbert Prohaska a mai napig szakkomentátorként dolgozik az osztrák televízióban. Otto Baric 83 éves, Ausztriában él.