Szenvedélybeteg páros repítette csúcsra a Nottingham Forestet

A jelenleg az angol másodosztályban szereplő Nottingham Forest a 70-es évek végén uralta a futballt: Brian Clough és Peter Taylor legendás párosa a jelentéktelen, provinciális kis klubból igazi sztárcsapatot faragott, amely két Bajnokcsapatok Európa Kupáját és egy angol bajnoki címet nyert.

Clough és Taylor az átigazolási piacot meghódítva emelte Európa csúcsára a Nottingham Forestet, amely 1979-ben a Malmö (1–0), 1980-ban a Hamburg (1–0) elleni döntőben nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.

Előzmények

Clough és Taylor 1955-ben futottak össze először. Azonnal egymásra találtak, hamarosan pedig együtt utazták be Észak-Angliát, ahol futballmeccseket néztek és gyerekeket edzettek. Taylor játékosként nem vitte sokra,

nem úgy Clough, akinél rövidebb idő alatt senkinek sem sikerült kétszáz gólig jutnia az angol futballtörténelemben

(Clough 1955 és 1961 között a Middlesbrough, 1961 és 1964 között a Sunderland játékosa volt.)

Brian Clough a BEK-serleggel 1980-ban Forrás: Bob Thomas/Popperfoto/Getty

Pályafutása 1962-ben ért véget, amikor a Bury elleni meccsen megcsúszott a fagyos talajon és eltörte a jobb térdét. Három évvel később felhívta Taylort:

Felkértek a Hartlepool edzőjének. Nem akarom elvállalni, de ha csatlakoznál, meggondolnám

– mondta. Taylor úgy is kapott az alkalmon, hogy a Hartlepool csak az orvosi különítmény tagjaként alkalmazta.

Ez volt a felvezetése azoknak a legendás éveknek, amelyeket a páros a Nottingham (és a Derby) élén töltött el.

Jelentéktelen kis klubból sztárcsapat

Úgy tűnt, kapcsolatuk megtörik a 70-es évek közepén, de Clough ekkor rádöbbent, hogy mekkora szüksége is van társára (a Leedsnél részben azért vallott kudarcot, mert nem volt mellette Taylor). Bocsánatot kért Taylortól, aki visszafogadta kegyeibe,

majd fillérekből összerakta azt a Forestet, amely meg sem állt két BEK-győzelemig.

A Nottingham Forest az első BEK-győzelmét ünnepli Forrás: Bob Thomas/Getty Images

Clough felismerte, hogy a Forest sikere abban rejlik, hogy Taylorral kiváló érzékkel válogatják ki a játékosokat. Phil Soar, aki a 90-es években négy éven át volt a klub elnök-vezérigazgatója elmondta: „A Clough-val folytatott többórás beszélgetéseink során olykor előtört belőlem a kézenfekvő kérdés: vajon hogyan sikerült egy ilyen, már-már képtelenül jelentéktelen, provinciális kis klubból igazi sztárcsapatot faragnia? Ilyenkor mindig azt felelte:

Hát, volt pár meglehetősen jó játékosunk.”

Taylor később világosan kifejtette, hogy olyan játékosokat kerestek, akiket más klubok tévesen ítéltek meg. Ráadásul a Forest olykor mindenki által sokra tartott játékosokat is megvásárolt,

köztük Trevor Francist, a foci első „milliófontos játékosát”, illetve az angol futball valaha volt legdrágább kapusát, Peter Shiltont.

Clough és Taylor legnagyobb húzásai

1976-ban 3500 dollárért vették meg a negyedosztályú Long Eatontól Gary Birtlest, majd négy év múlva 2,9 millióért adták el a Manchester Unitednek. 1990-ben 80 ezer dollárért szerződtették Roy Keane-t, hogy aztán három évvel később 5,6 millióért eladják a Unitednek. A túlsúlyos, alkoholista Tony Burnsért is csak 250 ezer dollárt fizettek, akit 1977-ben az angol szakírók megválasztottak bajnokság legjobb játékosának.

Peter Shilton öt évig játszott Nottinghamben Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Frank Leonhardt

Út a döntőig 1978/79

A 16 közé jutásért: Nottingham-Liverpool 2-0, 0-0 (a Liverpool volt ekkor a címvédő)

Nyolcaddöntő: Notthingam-AEK Athén 5-1, 2-1

Negyeddöntő: Notthingam-Grasshoppers (svájci) 4-1, 1-1

Elődöntő: Notthingam-Köln 3-3, 1-0

Döntő: Notthingam-FF Malmő 1-0

A siker három alapszabálya

A páros három alapszabályt követett az igazolásoknál. Az első szerint a játékosok eladásánál éppoly ébernek kell lenni, mint a megvásárlásukkor: „Akárcsak a tőzsdén, úgy a fociban is az a legfontosabb, hogy a megfelelő időben adj el” – vallotta Taylor. Valahányszor igazoltak egy játékost, egy előre megírt beszédet mondtak el neki.

Fiam, amint találunk a posztodra jobb játékost, szemrebbenés nélkül kiadjuk az utadat.

Azért fizetnek minket, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a csapatból, és a lehető legtöbb trófeát nyerjük meg. Ha tehát nem cserélnénk le, amint jobbat találunk nálad, csalók lennénk. Csakhogy mi nem vagyunk csalók.”

A második szabály, hogy időben túl kell adni a játékosokon, lehetőleg még azelőtt, hogy hasznavehetetlenné válnának.

A legendás páros, Peter Taylor (távolabb) és Brian Clough Forrás: Popperfoto

A harmadik szabály szerint olyan játékosokat kell igazolni, akik személyes problémákkal küzdenek, éppen ezért könnyen megszerezhetőek. Aztán segíteni kell nekik, hogy leküzdjék ezeket a problémákat.

Az alkoholista Clough és a szerencsejáték-függő Taylor képes volt együtt érezni az ilyen játékosokkal.

Miután tárgyaltak egy játékossal, nekiszegezték a kérdést: „Most pedig, mielőtt szerződtetnénk, halljuk, mi a gyengéd? Nők, pia, drog, szerencsejáték?” Clough és Taylor hittek benne, hogy ha tudomást szereznek a játékosok problémáiról, segíteni tudnak nekik a leküzdésükben.

Út a döntőig 1979/80

A 16 közé jutásért: Notthingam-Öster (svéd) 2-0, 1-1

Nyolcaddöntő: Notthingam-Pitesti (román) 2-0, 2-1

Negyeddöntő: Notthingam-Dynamo Berlin 0-1, 3-1

Elődöntő: Notthingam-Ajax 2-0, 0-1

Döntő: Notthingam-Hamburg 1-0

Hagyaték

A Forest 1978 és 1980 között egy bajnoki címet és két Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, valamint az 1979-es Európai Szuperkupa-döntőben legyőzte a Barcelonát. Negyvenkét meccsen át volt veretlen a csapat a bajnokságban, ezt a rekordot csak 25 évvel később sikerült megdöntenie az Arsenalnak, amely 2003 májusa és 2004 októbere között 49 meccsen keresztül maradt veretlen.

Clough és Taylor legendás párosának köszönhetően a Forest bekerült a hírességek csarnokába a Nemzeti Futballmúzeumban,

2015-ben pedig film is jelent meg a csapatról Angliában, I Believe in Miracles címmel.