Bár általában az érmesek kapják a legnagyobb ünneplést, Helebrandt Máténak is kijár az elismerés. A 24 éves gyalogló élete második 50 kilométeres versenyén rögtön hatodik lett, megdöntve a 2001-es magyar országos csúcsot.
"Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szép helyezést fogok elérni, illetve, hogy ilyen jó időeredménnyel fogok célba érni" - nyilatkozta a Sport 24-nek a gyalogló, aki a riói olimpián, 20 km-en 28. lett, most viszont az új távján alig három perccel az ezüstérmes mögött ért célba 3:43:56 órás idővel.
Lehet, hogy ő lesz a tokiói játékok egyik titkos esélyese? "Ilyenekbe bele sem merek belegondolni, még ahhoz is kell pár nap, míg ezt a helyezést feldolgozom. Bízom benne, hogy ez az eredmény már csak javulni fog - mind időben, mind helyezésben" - tette hozzá a nyíregyházi sportoló.
Joggal gondolhatjuk, hogy Helebrandt Máté mindenhová gyalog jár.
Apukám hétköznap tényleg gyorsan megy, de egyébként nem szoktunk sétálni. Ha lehet, akkor én inkább autóba pattanok
- mosolyodott el.
A súlylökésben ezüstérmes Márton Anita érte el a 16 fős magyar csapat legjobb eredményét a londoni vb-n. Vajon többet jelent-e számára a mostani a Rióban elértnél? "Még mindig úgy gondolom, hogy egy olimpiai bronzérem előrébb van, de nagyon remélem, hogy ezen Tokióban még tudok javítani. De talán ez a második legkedvesebb érmem."
Persze ahhoz, hogy Tokióban aranyesélyes legyen, szinte biztos, hogy 20 méter felett kell dobnia. "Úgy éreztem, jó formában érkeztem Londonba, és hogy meg tudom csinálni ezt a 20 méteres lökést, de sajnos nagyon szakadt az eső" - tette hozzá Márton Anita, akinek ezúttal 51 centi hiányzott az álomhatárhoz.
Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára a csapat budapesti landolása után elárulta, belőle melyik eredmény hozta ki a legtöbb érzelmet. "Nem szeretek választani, de ha kell, volt egy olyan eredmény, amelynél
nem elérzékenyültünk, hanem kollektívan mindannyian bőgtünk örömünkben a lelátón. Ez Baji Balázs bronzérménél történt meg.