A Real és a Barca bajszát rángatja a poraiból feltámadó Valencia

A Valencia az újgazdag klubok általános példájával ellentétesen akkor került a legnehezebb helyzetbe, amikor pénz állt a házhoz. Miért történt ez, és hogyan kerültek most ismét a helyes útra? Elemzés.

A spanyol bajnokságot gyakran aposztrofálják kétcsapatos küzdelemnek, ahol a Real Madrid és a Barcelona alkotta álomduón kívül gyakorlatilag említésre sem méltó események játszódnak. Különben is – teszik hozzá a fanyalgók –, a közvetítési jogdíjak egyenlőtlen elosztása csak tovább nyitja az ollót a két nagy és a „másik bajnokság" résztvevői között. A tavalyi szezonban a tévés pénzek elosztása azonban már jóval kiegyensúlyozottabbá tette az erőviszonyokat, és ez még akkor is igaz, ha a változtatás egy szezon alatt nyilván nem érezteti akkora hatását a szerzett pontok tekintetében.

Mi a helyzet azonban akkor, ha megjelennek a jóságos külföldi befektetők a La Ligában is?

A Málaga sztoriját ismerjük, az Atlético azerbajdzsáni mezszponzorációja is hasonló vonalon mozgott; van viszont napjainkban is egy olyan spanyol klub, amely külföldi tőkével bőségesen eleresztett. A Valencia 2014 októbere óta erős tőkeinjekciót kap, azonban csak a 2017/18-as szezonkezdetre álltak össze újra jól kinéző csapattá. Miért nem minden a pénz, és minek köszönhető a remek rajtjuk, amelyet követően előzik a Real Madridot is, és a második helyet foglalják el?

A 2017-18-as szezon eddig csupa siker a Valenciának, hiszen a Real Madridot megelőzve a másodikok a tabellán Forrás: DPPI/Oscar Barroso

Jim Birtwhistle, az angol Salford város helyi, amatőr focicsapatának önkéntes kőművese, gondnoka, mindenese grimaszok ezrei kíséretében helyezte munkás évtizedekkel meggyötört ujjait a telefonjára, úgy lapozgatta a hírt, hogy Peter Lim, ázsiai, milliárdos üzletember 50%-os tulajdonrészt szerez a Salford City FC-ben.

„Egy szingapúri?" – kérdezte döbbenten, mintha csak egy halálos betegséget ejtett volna ki a száján, mint akinek egy porcikája sem kívánja ezt a felhajtást.

A Salford FC amatőrcsapata pár évvel ezelőtt ugyanis komoly változáson esett át. Öt manchesteri legenda (név szerint Ryan Giggs, Paul Scholes, Nicky Butt, valamint Gary és Phil Neville) bevásárolták magukat a csak önkénteseket foglalkoztató, a pályán a magyar alsóbb osztályok szintjét sem biztosan elérő klubba.

Paul Scholes (középen), a Manchester United korábbi sztárja is bevásárolta magát a Salford City FC-be Forrás: AFP/Lindsey Parnaby

A helyiek nem voltak egyöntetűen kiszédülve a hírtől: narancssárgáról pirosra változott a mezszín, kicserélődött a klubcímer, az önkéntesek pedig attól tartottak, hogy ez a változás a klubban betöltött szerepüket is meghatározza. Jim Birtwhistle kimondottan az alkoholizmustól megszabadulást köszönheti a helyi kiscsapatnak (korábban bevallottan legurított 15-16 sört naponta), és még kicsiben sem akarta utánozni a Manchester City vagy az egyéb nagymenő klubok példáját, ahol külföldiek veszik át a hatalmat.

A csapat közben osztályokat lépett, immár a hatodik vonal élmezőnyében „profiskodnak", a tulajdonosok pedig nem bántották a helyi önkénteseket.

A sztori azonban jól mutatja, nem mindenki van elájulva a külföldi tőkétől. Ahogyan egy helyi tanácskozáson kérdezte a játékos korában szinte mindent megnyerő Gary Neville-től egy másik önkéntes, szintén bizottsági tag: „Peter Lim? Erről nem volt szó, mi lesz most így a továbbiakban?"

A Valencia 2014 októberében kapta az áldást, ami ellen nem tiltakoztak olyan hevesen, mint az angol kiscsapat törzsszurkolói.

Peter Lim ugyanis azóta többségi tulajdonos a klubnál, és nem mondhatjuk, hogy hasonló kezdeti sikerek jellemezték az útját a spanyol csapatnál, mint például Roman Abramovicsét annak idején a Chelsea-nél.

A játékosvásárlásra költött összegek persze eszement módon elszabadultak, és a Valencia igyekezett lépést tartani a nagyobbakkal. Amíg a Lim-előtti korszak utolsó tíz évében a Valencia átlagosan 29,1 millió eurót költött játékosokra, a szingapúri érkeztével ez az összeg 73,6 millió euróra nőtt. Az egyenletben persze kiugró eredményt mutat a 2015/16-os szezon, amikor 143 millió eurót sem sajnáltak az érkezőkre.

A 2014-15-ös szezonban Nuno Espirito Santo a 4. helyen végzett a Valenciával Forrás: RIA Novosti/Igor Russak

A 2014/15-ös szezon tulajdonképpen teljesen rendben zárult.

A Valencia az Atléticótól mindössze egy ponttal lemaradva zárt a negyedik helyen, és indulhatott a BL-ben.

Az ősz viszont nem úgy folytatódott az akkori edző, Nuno Espirito Santo számára, ahogyan azt várták. A nem túl acélos BL-csoportból (Zenit, Gent, Lyon) kizuhantak a denevérek, a tizenharmadik fordulóra pedig a vállalhatatlannak tűnő kilencedik helyre csúsztak vissza, amikor kikaptak a Sevillától idegenben. Az eredmények miatt bekövetkező edzőváltás miatt az állandó beugró szerepére kárhoztatott Salvador González Marco, azaz Voro kellett, hogy felkészítse a csapatot a soron következő, Barcelona elleni bajnokira. A mindösszesen négy alkalommal tűzoltónak szerződtetett Voro ekkor sem kapott végleges megbízást, és itt kapcsolódik vissza a történet az angol amatőr klubhoz.

Gary Neville (jobbra), mögötte Salvador González Marco, aki tűzoltónak érkezett Valenciába Forrás: AFP/Jaime Reina

A Peter Lim által tulajdonolt klub vezetősége ugyanis egy angolt nevezett ki edzőnek. Ez még önmagában nem meghökkentő, bár a brit edzők hagyományosan nem teljesítenek kiemelkedően az Ibériai-félszigeten.

Gary Neville a kinevezésével a huszadik brit edző lett a spanyol bajnokság történelmében,

és ugyan voltak ellenpéldák is (Vic Buckingham, Terry Venables), főleg napjainkban nem a legjobb ajánlólevél a trénerek között a brit útlevél. Gondoljunk David Moyes túrájára a Real Sociedadnál, vagy Tony Adams próbálkozására a Granadánál, és ha közben eszünkbe jut a tény, hogy Gary Neville nem bírt vezetőedzői tapasztalattal, sem folyékony spanyol nyelvtudással, az eredmény nagyjából borítékolható.

Gary Neville edzősége alatt hihetetlen mélységbe zuhant a Valencia Forrás: AFP/Jose Jordan/Jose Jordan

Gary Neville testvérével, a már 2015 júliusa óta valenciai másodedzőként működő Phillel karöltve elképesztő mélységbe taszította a csapatot.

A pusztán közeli ismertség révén kinevezett Neville-testvérek első kilenc bajnokijukon egyszer sem tudtak győzni, márciusban kiestek az Európa-ligából a Bilbao ellen, a Nou Campban 7-0-ra verte őket a Barcelona,

a bajnokságban pedig a szégyenteljes tizennegyedik helyre csúsztak vissza, mindössze hat pontnyira a kiesőzónától. Mindezt a százmilliós költések után elérve. Március végén annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy az edzőnek nem volt maradása.

A hatalomátvétellel együtt járt az is, hogy a Gestifute nevű ügynökség és vele kézen fogva Jorge Mendes pártfogoltjai is megjelentek a klubnál. Az összefonódást az is mutatja, hogy Mendes legnagyobb ügyfelének,

Cristiano Ronaldónak a képmásához fűződő jogok is Lim kezében vannak.

Mendes közbenjárásával került a Valenciához többek között Andre Gomes, Eliaquim Mangala, Ezequiel Garay vagy a most pazarul játszó Gonçalo Guedes is. A Valencia elképesztő rosszul bizniszelt az elmúlt két szezonban, és a nagy pénzért, nagy füsttel érkezők sorban sültek fel. Enzo Perezt például huszonöt millió euróért vették, kettő és félért távozott. Álvaro Negredót ugyanennyiért adták tovább, pedig 28 millióba került. És akkor érdemes megemlíteni még azokat is, akiket a Valencia inkább kölcsönadott, pedig nagy tervekkel érkeztek a klubhoz: Abdennour (22 millió), Joao Cancelo (15 millió), Aderllan Santos (10 millió), Nani (8,5 millió).

Enzo Perezt huszonöt millió euróért vették, kettő és félért távozott Valenciából Forrás: NurPhoto/Maria Jose Segovia/NurPhoto/Maria Jose Segovia

Ablakon kihajított pénznek tűnnek, főleg annak fényében, hogy a 2016/17-es szezonban sem javult a helyzet: az állandó edzőkérdés és bizonytalanság mellett nem jöhetett össze jobb a tizenkettedik helynél a bajnokság végén.

Az előző szezonban beugró Pako Ayestarán csak négy fordulót bírt, csontutolsót csinálva a csapatból,

a nagy csinnadratta közepette bejelentett Cesare Prandelli pedig nyolc játéknap után távozott úgy, hogy vissza sem nézett.

Cesare Prandelli nyolc játéknap után távozott a Valenciából Forrás: AFP/Jose Jordan

Prandelli elmondta a lemondását követően, hogy a vezetőség szavára semmit nem lehet adni: „A klub arra kért, hogy válasszak az erősítések kapcsán egy középpályás és egy csatár közül, elfelejtve azt a négy játékost, akiket korábban ígértek. Simone Zazának már december végén velünk kellett volna edzenie, ehelyett az ő érkezését is halogatták." A Zaza-ügyben kissé mellélőtt, hiszen két héttel később az olasz csatár megérkezett a Valenciához.

Szerettem volna nyílt edzéseket tartani, hogy a szurkolók felé is nyissunk, de ezt sem támogatták. Szomorúan távozom."

NINCS MÉG VÉGE, A FOLYTATÁSÉRT LAPOZZON!