A magyar labdarúgó-válogatott egyik legnagyobb szurkolói csoportja már a mérkőzés előtt jelezte, hogy nem lesz ott a Groupama Arénában a világbajnoki résztvevő Costa Rica elleni meccsen, a háttérben pedig a csapat Luxemburg elleni "lélektelen játéka" állt. Így nem volt meglepő, hogy a hűvös időben és az idei eredmények ismeretében nem volt tele a stadion, de 9860 néző így is kilátogatott Szélesi Zoltán második, és egyelőre utolsó kapitányi fellépésére.
A novemberi hidegben ünnepivé varázsolta a hangulatot a rezesbanda előadásában a két nemzet himnusza, majd a gyerekszektorból és a kapu mögötti részről érkező lelkes szurkolás.
Szélesi második meccsén is meglepte a nézőket. A felállás maradt a luxemburgi 4-3-3, de több új arc is bekerült a kezdőbe, a magyar csapat a Dibusz – Bese, Vinícius, Kádár, Szabó János – Varga József, Nagy Dániel, Pátkai – Ugrai, Nikolics, Priskin összeállításban futott ki a gyepre.
A mieink nem kezdtek rosszul, Dzsudzsák Balázs távollétében Kádár Tamás volt a csapatkapitány, aki hangosan irányította a védelmet.
Az első percekben egy szöglet után Varga és Vinícius ütközött, Korcsmár Zsolt már be is mosakodott, de Szélesinek nem kellett végül lehoznia a fehérvári Viníciust, legalábbis nem a hetedik percben, kihúzta a 10. percig a védő, de végül nem bírta tovább. A baj pedig nem jár egyedül, a Videoton vezetői ennek biztos nem fognak örülni, de Pátkai Mátét is le kellett hozni, őt Nagy Ádám váltotta.
A 19. percben jutott egy kis öröm a nézőknek, amikor Nikolics lőtt gólt, hiába volt les, a nézők megtapsolták a Chicago Fire gólkirályát, a játékvezető persze nem adta meg - jogosan.
A 36. percben aztán jött, amire minden szurkoló várt. A Deportivo La Coruna játékosa, a vendégek csapatkapitánya, Celso Borges rúgta fel Nagy Ádámot, a szabadrúgást pedig a remekül futballozó Ugrai Roland lőtte be a kapu elé, Nikolics kapott bele a labdába, amire Moreira mozdulni sem tudott.
Costa Rica egyébként az előző világbajnokságon a legjobb nyolc közé jutott, múlt héten pedig egy ötöst kaptak a spanyoloktól, de ott sem és Budapesten sem szerepeltek a legjobbjaik, mint Keylor Navas, Bryan Ruiz vagy Joel Campbell.
Szélesi Zoltán hétfőn elmondta, komoly fejmosást kaptak a játékosok a Luxemburgban történtek után, aminek meg is lett a hatása, teljesen más mentalitásban szerepelt ez a magyar csapat.
A második félidő elején rögtön magyar helyzetet láthattunk, egy remek akció után Ugrai lövését védte Moreira, majd az 59. percben hatalmas üdvrivalgás közepette beállt Böde Dániel Priskin Tamás helyére.
Dibusznak túl sok dolga nem akadt egy szöglet utáni fejest kellett védenie, majd a 73. percben Borges lövését piszkálta ki a jobb alsó elől.
A hajrára még beállt Nagy Dániel helyére Németh Krisztián, majd Márkvárt Dávid váltotta Nikolics Nemanját és kapott pár percet a végén Stieber Zoltán is Ugrai helyén.
Az eredmény nem változott, 1-0-ra nyert a magyar csapat, ezzel visszaadva egy kis hitet a szurkolóknak, ugyanis megmutatták, hogy egy kis lelkesedéssel és motivációval meg lehet verni egy világbajnoki résztvevőt is, nemhogy egy miniállam csapatát. A lefújás után ezúttal járt – végre egy győzelem mellé – a Himnusz a szurkolóktól.
A lefújás után a sajtótájékoztatón ezúttal a Costa Rica-i kapitánynak kellett magyarázkodnia, amiért két európai csapattól is kikapott. Az amerikai újságírók kemény kérdésekkel tartották szóval vagy húsz percig a kapitányt, főleg azt kifogásolták, hogy támadásban szinte semmit nem mutatott a csapata.
A magyar játékosok érthetően jobb kedvűen érkeztek az újságírók elé. Nikolics Nemanja nem győzött válaszolni a kérdésekre, de mindenkit megnyugtatott, ha hívják és bíznak benne, ő nem alibit fog keresni, hanem ül a repülőre.
„Nem fogok hazudni, nem lesz egyszerű összehangolni az amerikai klubelfoglaltságokat a válogatottal. Már elseje óta Európában vagyok, de még mindig nem álltam át százszázalékosan az itteni időre. Van, hogy csak hajnalban tudok elaludni, de szerencsére az utóbbi napokban csak egy edzésünk volt, így tudtam pihenni.
Nem egyszerű, de ha számítanak rám a pályán, akkor nem lesz alibi és jövök haza. Ehhez viszont bizalom kell, ha nem kapok bizalmat, azért nem jövök, hogy a kispadon üljek, annak semmi értelme. Olyan bizalom kell, mint amit a klubcsapatomnál kapok.
Ha megvan a bizalom, tudok segíteni. Volt rajtam teher, hiszen, ha nem lőttem volna most két gólt, akkor talán nem is jönnek ezek a kérdések. Remélem, az új kapitánnyal új, sikeres korszak kezdődik, aminek én is a részese lehetek, de meglátjuk, kiben bízik majd, kik lesznek a kulcsjátékosok.
A klubcsapatomban folyamatosan jönnek a gólok és nem csak most, hanem az utóbbi öt évben. Az nem lehet, hogy akkor a válogatottban ne legyen helyem.
Ezt meg kell oldani, a magyar focinak és nekem is fontos, hogy a válogatott nyerjen folyamatosan. Az edző felelőssége, hogy olyan legyen a taktika, hogy a játékosok jól érezzék magukat.
Ez működne párral is, akár Szalai Ádámmal is, aki remekül tartja meg a labdákat, komoly német rutinja van, szerintem jó párost tudnánk alkotni, de ez már a kapitány feladata lesz."
Mondhatjuk, hogy életem formájában vagyok, de voltam már korábban is jó passzban. Nyilván ez most feltűnőbb, mert jönnek a gólok és a gólpasszok. Örülök, hogy a válogatottban is kijött a lépés, dolgozni fogok tovább keményen, hogy kitartson a lendület.
A magánéletem nagyon rendben van és Bódog Tamásnak is komoly szerepe van ebben, hiszen nagyon világosak a követelései a Diósgyőrnél. Be kellett állnom nekem is a sorba, fizikailag jó állapotban vagyok és mentálisan is minden rendben van.
Ahogy rutinosabb és higgadtabb leszek, úgy hozok jobb döntéseket. A kritikákkal próbálok kevesebbet foglalkozni, szeretnék bizonyítani azoknak, akik közel állnak hozzám, a szurkolóknak és az edzői stábnak és szeretném megtartani a helyem a válogatottban" – mondta a remek formába lendülő Ugrai Roland.
„Nem volt egyszerű meccs, de ezt tudtuk előre, hiszen mégiscsak egy világbajnoki résztvevőről beszélünk. Ennek ellenére jól helytálltunk, fegyelmezetten küzdöttünk, ez jól látható volt. Szerencsés góllal sikerült vezetést szereznünk, amit meg is tartottunk a végéig, ez igazi csapatmunka volt. Több gólt is lőhettünk volna, de az utolsó passzok nem jöttek össze. Tudtam előre, hogy én fogok védeni, így készültem a meccsre. Örülök, hogy sikerült kapott gól nélkül lehozni a találkozót és győzelmet ünnepelni hazai pályán" – mondta Dibusz Dénes, a Ferencváros kapusa.
„Sikerült a szövetségi kapitánynak felrázni a csapatot a csütörtöki vereség után, boldog vagyok, hogy sikerrel vettük ezt az akadályt. Jó volt látni, hogy mindenki küzdött és százszázalékosan odatette magát. Másképp készültünk a mai meccsre, hiszen a két ellenfél is más játékot képvisel, de a legfontosabb az volt, hogy nyerjünk. Leekens úr maradt továbbra is a háttérben, de remélem, hogy vele is tudok majd együtt dolgozni" – mondta a Fradi támadója, Prsikin Tamás.