Ott voltunk, amikor feltámadt poraiból a Real Madrid

A spanyol bajnokság 21. fordulójában a Real Madrid régi önmagát idézve 4–1-re verte a Valenciát. A két klub találkozója mindig pikáns, különösen most, amikor a Real kisebb hullámvölgyben van, a Valencia pedig az elmúlt évek vergődése után ismét topcsapatnak számít. A legkevésbé sem túlzó népünnepélynek nevezni. A meccs előtti és utáni fiesztahangulatot innen Magyarországról nehéz elképzelni, ebben segít Ágai Kis András, a Sport TV műsorvezetője, aki ott volt a helyszínen, és még a Real sztárjaival is találkozott.

Maga a mérkőzés viszont kétségkívül az volt. Mármint olcsónak éppen nem olcsó, mulatságnak viszont nagyon is mulatság. Igazi ínyenceknek való, amolyan monstre mulatság, amely már a meccs előtt 20 órával elkezdődött. A Real Madridnál tudniillik tényleg figyelnek a részletekre és a családtagokra. Minden idegenbeli fellépés előestéjén rendeznek dedikálást a rajongóiknak, amit a következőképpen kell elképzelni: két kiválasztott játékos lecsücsül egy szálloda halljába vagy különtermébe egy molinó elé, és kedves – tényleg kedves! – mosollyal az arcán, végtelen türelemmel osztja az autogramokat és fényképezkedik. Ha pedig az illető – mármint a szurkoló – éppenséggel fogyatékkal élő, és kerekesszékben ül, akkor fogja magát – mármint a játékos –, és odamegy hozzá, csak hogy ő se maradjon közös kép nélkül.

A Valencia jelenleg harmadik a bajnokságban Forrás: DPPI/Oscar Barroso

Ezen az estén a horvát különítmény, Mateo Kovacic és Luka Modric volt a két kiválasztott, a helyszín pedig a valenciai Hotel Palau De La Mar, amely kívülről egyáltalán nem tűnt hivalkodónak, az 5 csillag, valamint az tény, hogy ott szállt meg a Real Madrid, éppen elég árulkodó a szálloda színvonaláról. Az ilyen események természetesen nem szabadon látogathatóak: a megjelenés, illetve a bejutás szigorúan regisztrációhoz kötött.

Egyszerű földi halandó azonban nem regisztrálhat, vagyis már a jelentkezéshez is bennfentesnek, vagy sokkal inkább családtagnak kell lenni valamilyen szinten.

Latorovszky András és Győrffy Péter márpedig egy ideje már családtagnak számít, előbbi az alelnöke a Pena Madridista Vikingos Blancosnak, utóbbi a Felügyelő Bizottságot vezeti. Még véletlenül se valami uli-buli gittegyletről van ám szó, a Vikingos egy pécsi székhelyű bejegyzett egyesület – vezetőkkel, tagsággal, tagdíjjal, úgy ahogy azt kell. (Nekünk, magyaroknak amúgy hivatalos Real szurkolói csoportból rögtön kettő is van, a másik egyesület budapesti, ők a Pena Madridista Húngara).

Körülbelül 200-an voltak a vendégszektorban. Köztük magyarok is. Forrás: Ágai Kis András

Visszatérve a dedikáláshoz: András még otthonról elküldte a jelentkezésünket, aztán végigizgulta az egész repülőutat, hogy vajon mit válaszolnak. Mire leszálltunk, meg is jött az e-mail, benne a jó hír, mehetünk.

Miért Vikingos?

Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (pena) van. Az egyik ezek közül a Pena Madridista Vikingos Blancos. Felmerül a kérdés, hogy miért Vikingos. Mi köze a Real Madridnak a vikingekhez? Nos, több teória is létezik, de a leghihetőbb az, amely szerint a The Times írta egyszer még a 60-as években hogy úgy igázza le a Real Madrid Európát mint anno a vikingek tették.

A program 21.15 percre volt meghirdetve, de már fél órával korábban gyülekezett a tömeg a hotel előtt. Köztük rengeteg gyerek – pár hónapos lehetett a legfiatalabb – természetesen talpig fehérben (a kislányok rózsaszínben), Real-mezben. Olyanok is eljöttek, akik nem regisztráltak vagy elutasították őket, hátha.

A többség azonban biztos bejutónak számított, és ennek megfelelőn izgatottan, ugyanakkor türelmesen várta, hogy ott állhasson Kovacic és Modric közelében.

Akkor persze még nem tudhatták, kik osztják majd odabent az aláírásokat, de ezek az emberek annyira imádják a Real Madridot, hogy valószínűleg még a segédszertárosnak is örültek volna.

A legkisebb Real-szurkoló Forrás: Ágai Kis András

Végül aztán a két horvát játékos dedikált és fotózkodott közel fél órán keresztül, aminek külön pikantériája is van. Tíz évvel ezelőtt ugyanis felkerült egy kép az egyik közösségi oldalra, amelyen az akkor 13 éves Kovacic pózol büszkén a Dinamo Zagreb sztárjával, bizonyos Modriccsal. A kép aláírása csupán ennyi volt: My idol, vagyis a példaképem. Nos, ha akkor azt mondja valaki a kis Mateónak, hogy 10 évvel később – immár Real játékosként – közösen osztanak aláírásokat, valószínűleg körberöhögte volna az illetőt.

Most viszont csak barátságos és természetes mosoly volt az arcokon – Kovacicén, Modricén és a rajongókén –, flottul és gördülékenyen zajlott le az esemény, mintegy hangolódásképpen a másnapi előadásra.

Egy Valencia–Real szinte mindig háromesélyes, teljesen függetlenül a két csapat aktuális formájától, és helyezésétől. Ezúttal is megtippelhetetlen volt a mérkőzés végkimenetele – persze van, aki igencsak ráérzett, lásd néhány sorral feljebb... –, és ugyanez vonatkozott az időjárásra: a különböző meteorológiai oldalak még egy nappal korábban se tudták eldönteni, hogy napsütés, felhős, borús idő vagy szemerkélő eső lesz a meccsnap délutánján a Mestalla fölött. Az egyik ezt írta, a másik azt, a harmadik amazt. Végül aztán szikrázó napsütés fogadta a stadion felé hömpölygő tömeget, és az eső nagy kegyesen csak másnap érkezett meg, amikor a megszállott futballdrukkerek már kedvenc cerveceríájukban (sörözőjükben) vagy tapas bárjukban lapozgatták a Marcát vagy AS-t, esetleg az El Mundo Deportivót.

Modricék jókedvűen fényképezkedtek Forrás: Ágai Kis András

Szemléltetésképp csak egyetlen száraz adat: a 48 oldalas AS vasárnapi kiadásában az első 40(!) oldal foglalkozott labdarúgással – és abból is 12 a Valencia–Reallal –, és magától értetődően a címlapot is Cristiano Ronaldóék bitorolták, igaz jutott egy kis hely az Európa-bajnoki döntőbe jutó – és későbbi aranyérmes – spanyol férfi kézilabda-válogatottnak is.

Még mindig nincs vége. Lapozzon a folytatásért!