Mi volt az első gondolata, amikor meglátta a szövetségi kapitány, Marco Rossi keretét?
Nagyon boldog voltam. A meghívás visszaigazolása annak, hogy az utóbbi időben talán tényleg jól játszottam. Ezek szerint ezt a szövetségi kapitány is észrevette, úgy tűnik, hogy számol velem.
A svéd bajnok FF Malmö otthonában elért 1-1-es döntetlen után arról beszélgettünk, hogy a pályafutása alatt kétszer is nagyon mélyre került. Próbáltam óvatosan fogalmazni ezzel kapcsolatban, de azt mondta, hogy nem kell kerülgetni a témát, egyben elismerte, hogy tényleg voltak nehéz időszakai. Most, amikor a görbe felfelé ível, hogyan gondol vissza minderre?
Régen nagyon sokat agyaltam és gondolkodtam bizonyos dolgokon. Azon, hogy mi miért történik velem.
Azóta elég nagy fejlődésen mentem keresztül, mert egyáltalán nem morfondírozom a múlton.
Csak a jelennek élek – családapaként nem is tehetek mást.
Nem szeretem a múltat és a jelent összemosni, mert ez sosem szerencsés. Stabilan játszom a Vidiben, ott leszek a válogatott felkészülésén, ez a fontos. Nem akarok abba a hibába esni, hogy azért ostorozom magam, mert 26 évesen nem ott tartok, ahol korábban elterveztem, vagy ahol mások látni akarnak. Megélem a jelent.
A kislánya születése megváltoztatta?
Persze, teljesen más lett az életem, mint előtte. Mondjuk korábban is jó gyereknek gondoltam magam (nevet), de a viccet félretéve, ilyenkor tényleg mások lesznek a prioritások. A család a legfontosabb, ez pedig kihatással van a játékomra is.
Felelősségteljesebb embernek gondolom magam, a korábbi hibáimat is elhagytam már.
A feleségem nagyon sokat levesz a vállamról. Ezzel együtt sem tudok annyit segíteni otthon, mint szeretnék, hiszen most egy nagyon kemény sorozatterhelésben vagyunk. De amikor otthon vagyok, akkor teljesen kikapcsolok, és akkor futball sincs az életemben.
Több Vidi-vezető is elmondta, hogy azért is becsülik meg, mert soha nem adta fel az álmait. Amikor egy edzője nem számított önre – ilyen volt a norvég Henning Berg – akkor sem lépett le más csapathoz, hanem addig dolgozott, amíg újra stabil kezdőjátékos lett. Nehéz időszak volt ez?
Érdekes, amit mond, mert akkor is voltak lehetőségeim máshová igazolni – ebben külföldi megkeresések is akadtak –, amikor nem ment annyira a játék. Tényleg dolgoztam olyan edzővel, aki nem bízott meg bennem, de az edzéseken nála is becsülettel tettem a dolgomat.
Kemény harc volt ez?
Csapatembernek gondolom magam. Mindenki kezdő szeretne lenni, de nekem az sem derogált, ha a csapatot a kispadról vagy a lelátóról kellett segítenem.
Sokkal jobb egy jó csapatnak a tagja lenni, mintsem egy kisebb együttesben biztos kezdőként levezetni, a napokat túlélni, a nihilben ellenni.
Ha valakin nincsen nyomás, az rossz helyen van.
A Vidiben ez most maximálisan megvan, mi nem a langyos vízben ülünk. Henning Bergnél tényleg nem voltam kezdő, holott sokszor mondta azt, milyen nagy szüksége van rám. De nála sem adtam fel – soha, egy pillanatra sem
Mekkora teher volt az, hogy a szaksajtó évekkel ezelőtt önre pakolta annak a terhét, hogy Kovács István lesz a magyar labdarúgás megváltója a következő egy évtizedben?
Akkor nem éreztem tehernek, örültem neki és próbáltam ennek is, meg mindenkinek megfelelni.
Ez állati nehéz dolog. Mindenkinek megfelelni.
Bizony. Ebbe talán beletört a bicskám.
De ma már senkinek nem akarok megfelelni.
Van egy egészséges értékrendem, csak magamnak, a családomnak akarok megfelelni. Meg persze a mindenkori edzőmnek. De nem azzal kelek és fekszem, hogy ki mit gondol rólam.
Úgy nem lehet élni, hogy állandóan stresszben vagyunk azért, mert félünk a hibázás lehetőségétől. Annak idején senki nem mondta el nekem, hogyan kell a túlzott elvárásokat kezelni. Mára ebbe is beletanultam, belenőttem.
A bölcs ember más kárán tanul, én csak okos vagyok, mert a saját káromon okultam.
Egyedül sikerült ezt a jellemfejlődési utat végigjárnia?
Igen. Nem volt segítségem, nem volt pszichológusom. A saját hajamnál fogva rántottam ki magam a gödörből. Szerintem ez többet ér annál, mintha külső segítséget vettem volna igénybe.
2013-ban Egervári Sándor a nyolcvanadik percben, 2-1-es magyar vezetésnél cserélte be a románok elleni zárt kapus vb-selejtezőn a Puskás Stadionban. Aztán a vége 2-2 lett, és nagyon sokan az ön nyakába varrták a győzelem elmaradását. Sőt, olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy Kovács Istvánt ezzel az egy meccsel tönkre is tették, amúgy is rajta ment el a meccs. Ez így volt?
Egyáltalán nem.
Ezúton is üzenem az összes olyan újságírónak, hogy az övék is felelősségteljes szakma. Aki nem érzi ennek a súlyát, jobb lenne, ha pályát váltana.
A meccs után azt írták – ez is maradt meg mindenkiben –, hogy a románok második gólja előtt én adtam el a labdát. Nem így történt.
A mai napig megtalálnak ezzel, holott akkor tíz másik társam is ott volt a pályán. A csapat kapta a gólt. Nagyon rosszul esett, ami történt. Magamba roskadtam. Mára tudom, hogy a sajtó ilyen. Az egekbe is felemelhet, de a földbe is tiporhat. A válogatottban engem megbélyegeztek, ez kihatással volt a későbbiekre is.
Az, hogy csak ötszörös válogatott, ennek a román meccsnek volt köszönhető?
Nem. Ha olyan teljesítményt nyújtottam volna a klubcsapatomban, egészen biztosan nem öt válogatottságnál tartanék.
Egy futballistának nem úgy kell játszania, hogy betegyék a nemzeti csapatba, hanem úgy, hogy ne lehessen kihagyni.
Nincs bennem emiatt keserűség.
Az, hogy a 95. percben a BL-selejtezőn le tudja futni az ellenfeleit, mennyi munkát feltételez?
Rengeteget.
Fáradt?
Néha annak érzem magam, de heti két meccs mellett nem sok időm van ezen gondolkodni. Egy korábbi utánpótlásedzőm, Simon Attila mondogatta mindig azt, hogy engem le kell edzeni, hogy jó teljesítményt tudjak nyújtani. Sokat cselezek, sokat futok, ha normális az edzésmunkám, akkor elkerülnek a sérülések. 2017 nyarán, amikor a Vidihez jött Marko Nikolics, éppen egy kéztörésből gyógyultam meg. Az edzőm nem tudott használni, hiszen nem voltam olyan állapotban.
A téli szünetben végeztem el egy olyan speciális programot, amelynek segítségével utolértem a többieket.
Ez segített abban, hogy visszakerüljek a kezdőbe. Ebben tényleg sok meló van, de a Vidinél mindenki ennyit dolgozik.
Tanulságos volt ez a nyár, mert minden héten komoly nemzetközi tétmeccset játszottak. Már az első, a luxemburgi bajnok elleni nehezen kivívott továbbjutás után sok olyan hang hallatszott, hogy mit akar a MOL Vidi, ha a Dudelange-ot sem tudja agyonütni. Hogyan tudták ezt kezelni?
Azt nem mondom, hogy a Dudelange elleni továbbjutás bravúr volt. Akkor bennünket tartottak esélyesnek, ezt a terhet viseltük kicsit nehezebben a kelleténél. De nézzék már meg: egy kispályás városi bajnokságot is nehéz megnyerni.
Akkor egy olyan BL-meccset, ahol az ellenfél tényleg az élete lehetőségéért megy, könnyebb lenne? Aligha. Annak van nagy értéke, hogy mi nem az Európa-ligában léptünk előre, hanem a rangosabb BL-selejtezőben, ahol a bolgár és a svéd bajnokot is legyőztük.
A Dudelange elleni itthoni meccs után kaptunk szépen, de én az életben is a pozitív gondolkodású embereket szeretem.
A hírekkel, különböző véleményekkel is úgy vagyok, hogy megpróbálom szortírozni azokat, nem hagyom, hogy leterítsenek.
El sem olvassa ezeket a kritikákat?
Nem nagyon. Olykor persze óhatatlanul találkozom velük, de
a napom nem arról szól, hogy a saját nevemet vagy a Vidit guglizom azért, hogy ma éppen ki mit írt.
Van egy olyan része ennek a történetnek, hogy a csapatot alaposan felpiszkálták a kritikák, és ezzel felvértezve mentünk neki a Ludogorecnek. Persze voltak olyanok is, akiket ez sem hatott meg, de nekik biztosan nem lehet megfelelni. Szép lehetsz, de okos nem. Velük tényleg nem tudok mit kezdeni. És nem is akarok.
Hogyan látja a saját jövőjét a következő időszakban? Mit tervez?
Hogyan látom magam? Többgyermekes családapaként. Amúgy nem tervezek semmit.
Annyit terveztem már fiatalabb koromban, hogy tényleg ideje volt abbahagynom ezt.
Tervei persze minden embernek vannak, nekem is, de nem ezzel kelek és fekszem.
Gondolatvilágának leghátsó udvarában sincs ott az, hogy 2018 ősze Kovács Istvánnak nagy kiugrást hozhat?
Őszintén mondom, hogy nincs. Ezt meghagyom a nagy álmodozóknak.
Kik ők?
Sokan vannak. Én már nem tartozom közéjük.