Sörözni vitték a vezetők a gödörben lévő Bayern-focistákat

Egészen szokatlan képet mutat a német labdarúgó-bajnokság, a Bundesliga tabellája. A hetedik fordulót követően a címvédő Bayern München a hatodik helyen áll. A vészharangok egyre hangosabban konganak, a Bayern vezetői viszont egyelőre az Oktoberfest asztalainál próbálják kihúzni a bajba került csapat szekerét a kátyúból. Elemzés.

Niko Kovac a Bayern München körülbelül ötvennyolcadik edzője. Azért a bizonytalanság, mert az 1900. február 27-én alapított klub első évtizedeiben meglehetősen követhetetlen volt az edzők személye. Ami biztos, hogy több magyar is ült a kispadon azokban az amatőr időkben. Kettő a profi-érában is. Név szerint

Kürschner Izidor, Weisz Leó, Konrád Kálmán, Schaffer Alfréd, Lóránt Gyula és Csernai Pál.

Az előbbi négy a Bundesliga-korszak előtt ténykedett (hozzávetőleg további harminckettő, más nemzetiségű társával egyetemben), utóbbi kettő viszont már a Bundesliga-időszakban. Ez utóbbiról már egyértelmű kimutatások léteznek, így pontosan tudjuk, hogy Niko Kovac 1963 óta a huszonegyedik Bayern-edző.

Niko Kovac 1963 óta a huszonegyedik Bayern-edző Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Anke Waelischmiller/Sven Simon

Noha a 21-es a számmisztikákkal foglalkozók szerint szerencsés szám, a horvát szakember kinevezését némi értetlenkedés fogadta a klubot ismerők körében. Elég sokáig kutattak az illetékesek, amíg megtalálták őt. Pedig ismerték, hiszen játszott a csapatban. 2001-ben a Bajnokok Ligájában címvédő gárdához érkezett (nyilván nem erősítésként, mert a világ legjobb csapatát nincs hová erősíteni), és két szezont töltött ott. A Bayern-szurkolók emlékeznek rá, de ha a harmadik évezred legnagyobb játékosait szeretné felsorolni közülük valaki, akkor az első harminc között biztos nem lenne ott Niko Kovac neve.

Niko Kovac ettől még lehet meghatározó Bayern-edző. Az öt BEK/BL-győzelem esetében is csak egynél (2013-ban) volt olyan trénere a müncheni gárdának, aki játékosként is nagyot alkotott. Ő volt Jupp Heynckes. Vagyis ettől még nyerhetne Bajnokok Ligáját Niko Kovac. Ha hagyják dolgozni, akkor lehet, hogy fog is.

Bár ettől ennyire messze legutóbb talán 2009-ben, a Jürgen Klinsmann-éra dicstelen végjátékában volt a Bayern München.

Amelynek a játéka katasztrofális. Reménytelen. Kiszámítható. A keret összetétele minimum megkérdőjelezhető.

Kezdjük a boncolást az edző személyével. Az elmúlt tíz évben három külföldi igazi edző-nagyágyúval próbálkoztak a német rekordbajnoknál. A holland Louis van Gaal, a spanyol Pep Guardiola és az olasz Carlo Ancelotti ült külföldiként a München kispadján. Mindhármuk esetében azonos volt a cél: megszerezni a kontinens legfontosabb futballtrófeáját, a Bajnokok Ligája serlegét. Egyikükkel sem sikerült. A német Jupp Heynckesszel viszont igen. Ráadásul olyan látványos, magával ragadó játékot produkált a csapat 2011 és 2013 között, hogy ilyet nem sokat láttunk a labdarúgás történetében. A három említett külföldi viszont nemcsak az áhított nagy eredményt nem érte el a csapattal, de a mutatott játék sem volt olyan szórakoztató, mint a német mesterrel. Nem véletlenül szerették volna még egy ideig marasztalni őt, de a 73 éves „Don Jupp" már több időt nem kívánt kispadon tölteni.

A Bayern München legutóbb 2013-ban, Jupp Heynckes irányításával nyert Bajnokok Ligáját, azóta döntőbe sem jutott Forrás: AFP/Glyn Kirk

Bayern-szintű német edzőből pedig nincs nagy választék jelenleg. Kis túlzással Jürgen Klopp és Joachim Löw jöhetett volna számításba. Talán még a jelenleg Párizsban, a PSG-nél dolgozó Tomas Tuchel. Ám nekik élő szerződésük van, Klopp Liverpoolban dolgozik, Löw a szövetségi kapitány. A Bayern egy tehetséges, de eddig még (a kora miatt) alig bizonyított edzőt nem alkalmaz. Ezért nem jöhetett szóba a Hoffenheimnél évek óta remek munkát végző Julian Nagelsmann. Vele egyébként minden ellenkező sajtóhíreszteléssel szemben nem is tárgyalt a Bayern. Rövid időn belül a negyedik külföldi edzőfejedelem sem érkezhetett, hiszen az említett trió tagjainál jobbak jelenleg nem nagyon vannak a piacon. Legalábbis olyanok, akik megfelelnek a Bayern-szurkolók kényes igényeinek.

Mert ha húzták az orrukat az említettek az Ancelotti-taktika láttán, mit szóltak volna, ha például egy egyébként nagyon sikeres Diego Simeone érkezett volna?

Lett volna háború, haddelhadd, miegymás, ha az argentin edző előveszi az Atlético Madridnál sikerrel alkalmazott taktikáját.

Niko Kovac felkérésének és valószínűleg megtartásának fő oka (tudom, ami most jön, nagyon rosszul hangzik), hogy nem nagyon volt/van/lesz? más edző, akit Münchenbe lehetne vinni. Ha az illetékesek magukba néznek - itt elsősorban az elnök, Karl-Heinz Rummeniggéről és a korábbi elnök Uli Hoeness-ről van szó - talán a saját felelősségüket is felfedezik az elmúlt hetek vergődésének okait kutatva.

Előtte azonban nézzük, mi történt a Bayern München együttesével.

• Bundesliga: Bayern München-Hoffenheim 3-1
• Bundesliga: Stuttgart-Bayern München 0-3
• Bundesliga: Bayern München-Leverkusen 3-1
• Bundesliga: Schalke-Bayern München 0-2
• Bundesliga: Bayern München-Augsburg 1-1
• Bundesliga: Hertha-Bayern München 2-0
• Bundesliga: Bayern München-Mönchengladbach 0-3

• Bajnokok Ligája: Benfica-Bayern München 0-2
• Bajnokok Ligája: Bayern München-Ajax 1-1

Bár az idény kezdete nagyon jól néz ki, azért emlékezhetünk rá, hogy már a szezonnyitónak is voltak olyan periódusai, amikor ott volt a zabszem a szurkolók adott testrészében, és csak a hajrában vált biztossá a győztes rajt. A stuttgarti diadal értékét csökkenti, hogy ott már a hetedik forduló után megváltak az edzőtől. A két „lúzer-csapat", a Leverkusen és a Schalke elleni győzelem kötelező volt, majd elkezdett billegni a hajó. Az Augsburg ellen elbohóckodták a hajrát,

Dárdai feltüzelt berlini játékosai ellen nem tudtak felpörögni, az Ajax ellen egy fantasztikus első negyedóra után a hazai döntetlennek is örülhettek, míg szombaton az ősellenség Gladbach felmosta velük az Allianz Arénát.

Ilyenkor lehet temetni, lehet egymásra mutogatni, letargiába esni, de a bajorok más megoldást találtak első lépésként. Vasárnap kimentek az Oktoberfestre. Jó, le volt foglalva az asztal, a szponzorok is vártak rájuk, de ezzel együtt egy ilyen program segíthet rajtuk.

A Bayern játékosai vasárnap kilátogattak az Oktoberfestre, a képen balról jobbra: Serge Gnabry, Joshua Kimmich, Robert Lewandowski és Renato Sanches Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Matthias Balk

Térjünk vissza a vezetők felelősségéhez. Ez a keret nem alkalmas arra, hogy a kontinens trónjára üljön. Mondhatjuk - és mondtuk is a szezon előtt -, hogy a keret a 2013-as BL-győztes társaságra épül, vagyis beléjük van kódolva a győzelem. De úgy tűnik, hogy azok a fiúk jóllaktak. Ráadásul közülük többen világbajnokok lettek. Axióma, hogy azok a játékosok azóta öt évvel idősebbek lettek, ez ugyebár majdnem egy fél pályafutás. A melléjük érkezettek többsége pedig nem Bayern-szintű futballista.

A legjobb példa erre a kapus, Sven Ulreich tavalyi teljesítménye. Csereembernek jött, egyszer csak nyakába szakadt (Neuer sérülése miatt) az egész szezon.

Amíg csak álldogálni kellett az állandó német esőben, nem is volt gond. Ám amikor a BL-elődöntőben Neuertől várt teljesítményt kellett volna nyújtani, összeroppant. Ilyen a BL-győzelem óta érkezett játékosok többsége. Goretzka, Renato Sanchez, Gnabry, Wagner, meg a már továbbpasszolt Rudy: Bundesliga-tucat. Ha tíz sztár közé kerülnek, nem tűnik fel, hogy alkalmatlanok erre a szintre. De ha tőlük várják, hogy kulcsemberek legyenek, akkor nagy a baj. Ha az említett négy focista (kiegészülve hátul Süle-vel, Rafinhával, középen Tolissóval, elöl Comannal) felveszi a Stuttgart vagy az Augsburg mezét, akkor talán egy Európa-liga-indulást érő hely elérését várja tőlük mindenki. Nem a veretlenül elért bajnoki címet. A nagy öregek pedig néha érthetetlen teljesítményt nyújtanak. Közülük talán Neuert és Robbent lehet legkevésbé hibáztatni, de hozzájuk kellene egy kemény edző.

Ribéryt viszont Guardiola első évének felénél kellett volna eladni, akkor még óriási pénzt kaphatott volna érte a Bayern. És sok, azonnal beilleszthető futballistát.

Franck Ribery évek óta képtelen betölteni a vezérszerepet a Bayernnél Forrás: AFP/Christof Stache

Müller teljesítménye Guardiola érkezése óta megfejthetetlen. Az ő pályafutása markánsan két részre osztható: a 2014-es vb előttire és utánira. Alaba helye lassan megkérdőjelezhető a csapatban, de a keretben nincsenek szélsőhátvédek. Pedig 10-20 éve ez már nem balbunkó-poszt. Alaba az osztrák válogatottban nem ebben a szerepkörben játszik, mintha úgy érezné, hogy kinőtte ezt. Kalandozik, bead, lő, ez rendben is van, de az ellenfelek támadása többnyire az ő oldalán jön, az ő helyére lövik be a labdát. Ekkor jöhet kisegíteni egy belső védő, aki ezzel a tettel felborította a védekezés egyensúlyát. Martinez fáradtnak tűnik, James nem rossz, de nem nyerő típus. A legnagyobb talányt elől kell keresni, Lewandowski személyében. Az ő teljesítménye, mozgása, helyezkedése, küzdőszelleme értelmezhetetlen ebben a szezonban. Nagyon jó lenne tudni, milyen taktikai feladattal lép pályára, mert akkor lehetne eldönteni, hogy ő a hibás ezért az értékelhetetlen produkcióért, vagy az edzője.

Aki biztosan hibás, az a vezetőség. Pontosabban a Rummenigge-Hoeness-duó.

Mert ők voltak azok, akik a klub történetében talán először nem egy nagyágyúra bízták a sportigazgatói posztot, Salihamidzic személyében. Pedig ez a feladatkör a Bayernnél mindig létfontosságú volt, nem véletlen, hogy évtizedeken át ezt maga Hoeness töltötte be. Most a Brazzo becenevű (szintén volt Bayern-játékos) szerepe nehezen tisztázható, gyaníthatóan kisebb, mint a ma már elnök elődjéé volt. Vagyis, ma nem olyan masszív a Bayern ezen a ponton sem. Kimondhatjuk: a váratlanul gyenge szereplés elsőszámú oka: a játékos és a személyzeti politika.

Hasan Salihamidzicnek (jobbra) egyelőre túl nagy falatnak bizonyul a Bayern sportigazgatói posztja Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Matthias Balk

Lehet, hogy a mostani gyengélkedés az idei kimagasló szereplés előszobája. Furcsa ezt így kijelenteni, de mégis előfordulhat mindez. Mert azt mindenki tökéletesen tudja a világ élfutballjában, hogy

meccseket ősszel is lehet nyerni, de trófeákat csak tavasszal.

A legjobb példa a Real Madrid tavalyi BL-győzelme, vagy a Chelsea 2012-es diadala, esetleg sok-sok olasz csapat csúcsra érése az elmúlt évtizedekben. Az ellentétes póluson pedig a Bayern München áll. Emlékezzünk Pep Guardiola három évére. Erődemonstráció ősszel, csúcsdöntögetésekkel, az összes létező ellenfél megrémítésével. Aztán eljött a március, esetleg az április, jött egy spanyol csapat, amely eltüntette a Bajnokok Ligájából a Bayernt. Akkor, amikor már többnyire megnyerte a salátástálat otthon, akkor, amikor a játékosai elhitték, hogy annyi támadható felület sincs rajtuk, mint a mondabéli Akhilleuszon. Ekkor jött 90/180/210 meglepő perc. És a fájdalmas kijózanodás. Lehet, hogy Niko Kovac okosabb bármelyik nagynevű elődjénél?

Lehet, hogy az Ottmar Hitzfeld által feltalált rotációt olyan mesterfokon alkalmazza, hogy március-április-májusra olyan vehemenciával küzdő, a legjobb pillanatban a csúcson lévő játékosai lesznek, hogy azokat nem lehet a pokol minden erejével sem letéríteni a triplázás felé vezető útról?

És lehet, hogy ő is talál egy olyan ismeretlen zsenit, mint amilyet Hitzfeld talált 2001 tavaszán Owen Hargreaves személyében?

Ha Karl-Heinz Rummeniggének (b) és a Bayern vezetőségének van esze, hagyják Niko Kovacot dolgozni Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Firo Sportphoto/Poolfoto

A labdarúgás a világ egyik legkiszámíthatatlanabb és ezért egyik legszerethetőbb sportja. A Bayern München évtizedek óta megszokta, hogy nagyon fent van, vagy kicsit fent. Most új szituációval ismerkedik: a középen szédelgéssel, hiszen a hatodik helyre zuhant vissza a hetedik forduló után.

Ha van eszük a vezetőknek, akkor hagyják dolgozni Kovacot.

Kérnek minden játékosnak még egy Bayerische Mass-nyi sört a Theresienwiese-n, télen vesznek két már bizonyított klasszist. Draxler és Brandt mehetne a kiöregedő Ribéry és Robben helyére. Aztán leülnek beszélgetni Lewandowskival és Müllerrel, majd lefoglalják a müncheni Marienplatzot a helyi önkormányzatnál több százezres tömeg számára 2019. június másodikára.

A Bajnokok Ligája döntőjének másnapjára.