Minek tartja magát? Kapus? Szakkommentátor? Edző?
Szívem szerint azt mondanám, hogy mindegyik. A tévézés állandó, az edzősködés pedig kezd beindulni. De ha kell, akkor védek is. Miután 2016 februárjában eljöttem Paksról, kimaradt fél év a pályafutásomból. Voltak első osztályú megkeresések, de mindegyikben volt valami kitétel. Egyik helyen azt akarták, hogy ne tévézzem, máshol azt, hogy költözzem oda és adjam fel a dolgaimat. Majd Budaörsön jött egy tragédia: meghalt Kovács Laci bácsi.
Ekkor Bognár György megkeresett, hogy se kapusa, se kapusedzője. Mit szólnál hozzá, ha kettő az egyben lenne? – kérdeztem. Erre ő azt felelte, hogy jó. Szerintem ez volt a leghosszabb beszélgetésem Gyurival, tartott vagy egy perc huszonöt másodpercig telefonon.
Nagyon jól működik a kapcsolatunk, mert együtt járunk a tévébe, és tudja, hogy mivel jár ez az egész. Tisztában van vele, hogy ez nem egy démoni dolog. Sok más klubvezető ódzkodik tőle, pedig mennyivel lenne jobb, ha kommentálás helyett egy kocsmában, a haverjaimmal nézném a meccseket részegen? Ráadásul Gyuri megadta azt a lehetőséget, hogy elkezdhettem edzősködni, és ez évek óta nagyon nagy vágyam volt.
Sokáig Magyarország egyik legjobb kapusaként tartották számon, de az őszi szezonban csak két Magyar Kupa-meccsen védett. Nem hiányzik a rendszeres játéklehetőség?
Igazából nem, mert annyi dolgom van a felnőtt csapattal, az utánpótlással, a tévézéssel, hogy teljesen le vagyok kötve. Persze, az edzéseken is részt veszek, így ha úgy alakulna, hogy a kapusunkat, Demjén Patrikot megvenné az Ajax, és hirtelen be kellene állnom, akkor én védenék minden meccsen.
Decemberben az NB I-es Diósgyőr ellen játszanak a Magyar Kupában a legjobb 16 közé kerülésért. Ön fog védeni?
Ha folytatódik a tendencia, és én maradok a kupakapus, akkor igen. De nyilván ez még egyeztetés tárgya Bognár Györggyel. Kapusedzőként a saját edzőm is vagyok, így nyilván a munkát én osztom be. A Magyar Kupában nincs a fiatalokra vonatkozó szabály, úgyhogy a csapat összeállításánál erre nem kell odafigyelnünk.
Lábbal is jól bánik a labdával. Mindig is kapusnak készült?
Amikor lementem a Fradiba Rózsa Lajos bácsihoz az első edzésre, azt mondtam neki, hogy kapus szeretnék lenni. A szüleim sem értették mit akarok, mert addig soha nem álltam be a kapuba, még kicsiként sem. A mai napig nem értem én sem, miért ezzel mentem oda, de egy haszna biztosan volt:
megtanultam átlátni a játékot, mert azt csak hátulról lehet igazán.
Ha mezőnyben játszik az ember, az teljesen más kávéház. Tavaly néhány edzőmeccsen Bognár György betett a mezőnybe, és teljesen más, amikor száznyolcvanas pulzussal kapsz egy passzt, hárman rohannak rád, és gyorsan meg kell oldanod a helyzetet. A kapuban ritkán megy fel ennyire az ember pulzusa, mert nem gyakran fordul elő, hogy egymás után ötöt kell védeni. Ott nyugi van, de ha van egy hibád, az eldönti a meccset. De ha kacsingatsz edzői pálya felé, akkor ez a poszt megtanítja, hogyan lásd át a játékot.
Bognár György irányítása alatt dolgozik Budaörsön, aki nagyon megosztó személyiség. Milyen edzőnek tartja?
Elképesztően meglepő, amit tapasztaltam. Mi a tévében ismertük meg egymást, és egyfolytában kötekedett velem. Mindig belekérdezett abba, amit mondtam. Ha valami nem tetszett neki, akkor mindig azt mondta:
„Honnan is tudhatnád, hiszen kapus vagy!".
Folyton azt éreztem, hogy ez az ember pikkel rám. Viszont amióta együtt dolgozunk, csak nagybetűkkel tudok róla nyilatkozni. Szenzációs karizmája van. Olyan játékosok jöttek ide miatta, mint Czvitkovics Péter, Csiki Norbert vagy Demjén Patrik.
Olyan aurája van, hogy nem tudod magad rosszul érezni a csapatban. Végtelenül őszinte, mindig elmondja, mit gondol, így tudhatod, hogy jót vagy rosszat csináltál-e.
Nagyon szereti a játékosait, és ott van a támadásra épülő futballfilozófiája, ami nekem nagyon tetszik. Úgy van vele, hogy nyerjünk hat négyre, vagy kapjunk ki öt háromra, de nincs olyan, hogy beássuk magunkat a kapunk elé, arra várva, hogy éljük túl a meccset.
Várhidi Péter korábban úgy nyilatkozott önről, hogy az egyik legjobb szakértő, akire nem lehet nem odafigyelni. Ön kikkel szeret a legjobban együtt dolgozni a Sport Televízióban?
Összeállt egy olyan társaság, akikkel nagyon jól megértjük egymást. Amikor a Bajnokok Ligája-magazinokat csináltuk, annyira összecsiszolódtunk, mintha egy szimpla asztaltársaság lenne, és oda sem figyeltünk arra, hogy vesz minket a kamera. Hegyi Iván kész lexikon. Ha valaki az ősrobbanás óta labdába rúgott, ő biztosan tud róla. Ott van Bognár György a végtelenül őszinte, megmondós stílusával, vagy Petúr András a provokatív kérdéseivel. És persze Várhidi Péter, aki az olasz vonalról érkező meglátásaival sokszor olyan aspektusból világítja meg a dolgokat, amikre korábban nem is gondoltunk. Például, amikor Zidane kipróbálta Madridban a 3-5-2-es felállást, és Ronaldót felrakta ékbe. Akkor mi beszéltünk mindenről, majd egyszer csak Várhidi Péter azt mondta:
Gyerekek, nem gondoljátok, hogy azért játszik csatárt, mert megöregedett, és ennyi idősen már nem várható el tőle, hogy a balszélen le-föl rohangáljon?".
A Fradiban kezdte, mégsem sikerült megragadnia a csapatban. Mi volt az oka?
Amikor 2005-ben felkerültem a felnőtt csapathoz, Szűcs Lajos éppen az utolsó szezonját játszotta a Fradiban, és félévkor távozott Pápára. Ezt követően Gellei Imre megadta nekem a lehetőséget 19 évesen.
Így visszatekintve úgy gondolom, túl korán jött a lehetőség, mert a Fradi az Fradi.
Nem akarok megbántani senkit, de Pakson, Budaörsön vagy Mezőkövesden egy ilyen idős gyereknek teljesen más bekerülni a felnőtt csapatba. A Fradinál egy ideig türelmesek voltak, de jött a kizárás, és nem tudtunk azonnal visszakerülni az élvonalba. Egy ideig a szurkolók bíztak bennem, de egy idő után elfogyott a türelmük. De ezt nem csak én nem tudtam megugrani. Szűcs Lajos távozása után egyik Fradi-kapus sem tudta hozni az ő szintjét. Egyedül Megyeri Balázs volt sikeres, de ő azonnal elszerződött külföldre. Hosszú évek után most Dibusz Dénes az első, aki tartósan meg tudott ragadni a Fradi kapujában. Az FTC-ben szerepelni óriási mentális teherrel jár, és valószínűleg túl fiatal voltam ahhoz, hogy ezt kezelni tudjam.
Ezt követően két évre Ciprusra került.
Nagyon szeretik ott a focit, és már akkor is érezhető volt a fejlődés. Csak meg kell nézni, hogy a ciprusi csapatok folyamatosan ott vannak a Bajnokok Ligája és az Európa-liga főtábláján is. Pozitívan állnak a focihoz, és nagyon sok minőségi légióst hoznak. Ők rámentek a spanyol, portugál, brazil vonalra, és elég jól jönnek ki belőle. Elég csak Sallai Roland esetét nézni, aki egy évet játszott az APOEL-ben, megmutatta magát a BL-ben a Real Madrid, a Dortmund és a Totteham ellen, és már vitte is a Freiburg.
2010 tavaszán kalandos körülmények között került a Honvédhoz.
Hazajöttem Ciprusról, mert elszakadt a keresztszalagom. Januárban, a felkészülési időszak kezdetén felhívtam Brockhauser Istvánt, aki a Honvédnál volt kapusedző, hogy lemehetnék-e edzeni hozzájuk, hogy csapatban dolgozzam. Akkoriban még működött Magyarországon a Ligakupa, ahol az volt a szabály, hogy próbajátékos is pályára léphetett. Nekem pedig ez lett a szerencsém, mert az olasz vezetőedző, Massimo Morales lehetőséget adott, majd jelezte, hogy szeretné, ha nemcsak edzegetnék, hanem csatlakoznék is a csapathoz. Ebből lett egy hétéves kaland.
Ami majdnem bajnoki címmel végződött.
Nagyszerű volt a Honvédban eltöltött időszak, pláne mert fradis múlttal érkeztem, a szurkolók mégis azonnal befogadtak. Pont egy Ferencváros ellen megnyert meccsen debütálhattam a Bozsik Stadionban. A klubnál mindig nagyszerűen bántak velem, és a mai napig megmaradtak a barátságok a korábbi játékostársakkal, a vezetőkkel. Nekem óriási siker volt az is, hogy 2013-ban bajnoki bronzérmesek lettünk. Sajnos a sors pont úgy hozta, hogy a 2017-es bajnoki cím előtt távoztam, de én őszintén tudtam őrülni a Honvéd sikerének.
Az NB I egyik legjobb kapusaként miért pont Paksra igazolt, amikor lejárt a szerződése?
Nem volt különösebb oka. Egyébként Paks nagyon jó hely, mert a város, a körülmények, a lehetőségek és a csapat is kiváló. Nekik szerintem stabilan az első ötben kellene lenniük, de talán azért nem tudják ezt megvalósítani, mert nincs rajtuk akkora nyomás.
A Fradinál és a Honvédnál van egy olyan történelmi háttér, ami megköveteli a futballistáktól, hogy teljesítsenek. Ez Pakson nincs meg, így a játékosok gyakran elkényelmesednek.
Szakmailag egyébként nem volt rossz döntés, mert a Nemzeti Sport az osztályzatok alapján, 2016 őszén kihozott az NB I legjobb játékosának – nem csak a kapusok között. Majd volt egy nézeteltérésem Csertői Auréllal, amit szerintem lehetett volna másként menedzselni, de válás lett a vége. Azonban nem bánom, hogy így alakult, mert így kerülhettem Budaörsre, ahol megtaláltam a helyemet.
Az előző szezonban a Budaörs a negyedik helyen végzett az NB II-ben, most pedig az ötödik helyen állnak, hat ponttal lemaradva a feljutó helyen álló Zalaegerszeg mögött. Mi a klub idei célja?
Tavaly is a bennmaradás volt a célunk, ez idén sem változott. Nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, és az előző szezonban is láttunk olyan klubokat, amelyek nagy célokkal vágtak neki a bajnokságnak, aztán hoppon maradtak. Szerezzük meg azt a pontmennyiséget, amivel stabilan bent maradunk, utána kitűzhetünk új célokat.
Többször is említette már az edzősködést. Hol tart most szakmailag?
Ha a végzettséget nézzük, jelenleg az A licences tanfolyamra járok, arról a következő szezon előtt már meglesz a papírom, ha minden jól megy. Óriási szenvedélyem az edzősködés, ráadásul az önképzés korlátlanul működik.
Tíz-tizenöt évvel ezelőtt az összes szakanyag limitálva volt, mára pedig már tonnaszámra elérhető minden, ha megnyitja az ember az internetet.
Van már elképzelése arról, hogy ha vezetőedző lesz, milyen játékot fog játszani a csapata?
Az elképzelések folyamatosan változnak, hiszen mindig érik hatások az embert. Azt tudom, hogy ami nem tetszik, az a játék, amit az Atlético Madrid játszik. De soha ne mondd, hogy soha, mert bármikor előfordulhat, hogy a belekényszerülsz egy olyan helyzetbe, hogy azt kell játszanod. Akkor viszont rengeteget lehet tanulni a védekezésről Diego Simeonétól.
Úgy tudom, a felnőttekkel való kapusedzések mellett már ön felel a budaörsi utánpótlásképzésért is. Ez mit takar pontosan?
Az utánpótlás szakmai igazgatója vagyok, ami annyit jelent, hogy 14-19 éves korig én foglalkozom a fiatalokkal, ez öt csapatot jelent.
Vannak nagyon tehetséges edzőink, a felnőtt csapatból is sokan besegítenek, és kialakítottunk egy egész jó rendszert. Ezt kell koordinálni, kijelölni a szakmai irányvonalat, vagy éppen edzői értekezleteket tartani. Van meló vele bőven, de nagyon élvezem. A technikai részt – átigazolások, papírmunka – Rajnay Attila csinálja, aki az U19-es csapat vezetőedzője. Az a célunk, hogy egy napon a fiatal játékosok úgy léphessenek be a felnőtt csapat öltözőjébe, hogy megkapták a kellő alapokat.
A kapus poszt most is óriási változásokon ment keresztül. Milyen manapság egy jó kapus?
A lábbal való játék – amit a németek és a spanyolok képviselnek – kezd teret hódítani. Nagyon fontos, hogy a kapust is be tudják venni a taktikai elemekbe. Felgyorsult a játék, így a kapusnak is részt kell vennie a labdakihozatalban. Nagyon fontos, hogy ha megvan a labda, hogyan indítasz, ha nyomás alatt vagy, akkor tudod-e folytatni a játékot, vagy jön a pánikreakció, és visszarúgod mezőnybe a labdát. Egyre több olyan variáció van, amikor a kapus fellép harmadik védőként, hogy ezzel is segítse a labdakihozatalt.
Persze, arról sem szabad megfeledkezni, hogy minket még mindig az alapján ítélnek meg a legjobban, hogy kivédjük-e a lövéseket, vagy sem.
Kapusfronton hol tart most a magyar futball? Korábban volt egy nagy generáció Király Gáborral, Sáfár Szabolccsal, Babos Gáborral és Szűcs Lajossal. Most lát hasonló képességű kapusokat?
Szerintem most hasonlóan jó a felhozatal. Látom védeni hétről hétre Gulácsi Pétert, én ennyire stabilnak még sosem éreztem, mint most.
A kapus olyan, mint a jó bor – jót tesz az érettség. Még csak most fog belépni a legjobb korba, hiszen még csak 28 éves. Neki a következő öt-hat éve lehet az igazi bombaidőszaka.
Van egy méltatlanul elfeledett kapusunk, Bogdán Ádám, aki Skóciában nyújt hétről hétre kimagasló teljesítményt. A sérülése után ismét felfelé ível a pályafutása. Ott van Dibusz Dénes, akire szintén nem lehet panaszunk. Az egyetlen szívfájdalmam Megyeri Balázs (a görög Atromitosz kapusa az idei szezonban 11 bajnoki mérkőzésen védett, hatszor nem kapott gólt – a szerk.), akiben százszor több lehetőség van, mint ami eddig kijött. Bízom benne, hogy lassan az ő pályája is sínre kerül. És persze ott van az új generáció a 20 éves Demjén Patrikkal vagy a 19 éves Bese Balázzsal, úgyhogy ezen a poszton még egy ideig nem lesznek gondjai a magyar válogatottnak.
És a többi poszttal mi a helyzet? Mire lehet képes korábbi klubedzője, Marco Rossi a nemzeti csapattal?
Nagyon hasonló játékot játszat, mint anno a Honvéddal. Bajnokságot nyert Kispesten, a Dunaszerdahellyel bejutott az Európa-liga selejtezőbe. Az ő pályáján is látszik a fejlődés, és hogy felfelé ível. A Nemzetek Ligája-sorozat is jól jött neki, mert hasonló képességű csapatok ellen tudott építkezni. Az Eb-selejtezőkön való sikeres szereplés nagyban függ a sorsolástól is.
Azonban Marco Rossinak van egy óriási szerencséje: olyan tengelye van a válogatottban, amilyenre nagyon rég nem volt példa.
Olyan játékosok alkotják a válogatott gerincét, akik stabilan játszanak a Bundesligában (Gulácsi, Orbán, Sallai, Szalai), az ukrán Premier League-ben (Kádár) és a Serie A-ban (Nagy Ádám) is. Ezek a játékosok nemcsak játszanak, de meghatározó szerepet töltenek be a külföldi klubjaikban.
Nem sajnálja, hogy sosem szerepelt a magyar válogatottban?
Nem voltam elég jó ahhoz, hogy válogatott legyek. Ha megnézzük az utóbbi éveket, 1998 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal Király Gábor védett 2016-ig. Mögötte volt egy Babos Gábor, később Bogdán Ádám és Fülöp Márton.
Voltak olyan kapusok, akik jóval jegyzettebb helyen védtek, mint én, és a teljesítményüket sem érhette panasz.
A szerződése játékosként jövő nyárig érvényes Budaörsön. Gondolt már a folytatásra?
Egy évig kapusedzőként és játékosként dolgozhattam a csapattal, majd ezt követően rám bízták a budaörsi utánpótlás szakmai irányítását. Ez bizalmat jelent mindenképpen. Most edzőként újraindult a pályafutásom, és nagyon élvezem. Olykor vannak tapogatózások, amikor még játékosként számítanának rám, és felhívnak. De most itt annyira összeállt minden az életemben, hogy
el sem tudok képzelni olyan klubot, ahol folytathatnám labdarúgó pályafutásomat, maradhatnék a tévézésnél is, és még a motort is berúghatnám edzőként.